kognitív pszichológiája

A pszichológia alapjai 3. – korunk pszichológiai irányzatai

A cikksorozat első részében a pszichológia történetével foglalkoztam és adtam rövid áttekintést az emberi lélektan kialakulásának folyamatáról. A második részben a modern pszichológia kialakulását mutattam be, Freud és Jung tudatfelfogásán, valamint Wattson és Pavlov nevével fémjelzett behaviorizmuson keresztül. Ebben a részben a 2. Világháborút követő időszaktól napjaink pszichológiai irányzataiig mutatom a pszichológia fejlődését és legújabb felismeréseit.

Kognitív pszichológia

A mai modern pszichológia az úgynevezett kognitív pszichológián keresztül alakult ki. A kognitív pszichológia a mentális folyamatok megismerésére fókuszál. Az észlelést, emlékezést és a gondolkodást helyezi a megismerés központjába. Arra kíváncsi, hogy az egyén hogyan észleli a környezetét, ezeket az észleléseket miként raktározza el az emlékezetében és hogyan hívja elő ezeket az emléképet, illetve milyen gondolatokat hoz létre ezek alapján. A kognitív pszichológia kialakulását, Noam Chomsky amerikai nyelvész, filozófus munkásságához kötik általában.
A kognitív pszichológia alaptéziseihez tartozik, hogy az ember pusztán a gondolkodásának megváltoztatásán keresztül, jelentősen képes megváltoztatni a személyiségét, az értékrendjét, a szokásait és a cselekedeteit,  valamint az érzelmi reakcióit kialakító sémáit és attitűdjeit.
A kognitív irányzatnak (mint ahogy az összes pszichológiai irányzatnak, sőt minden tudomány területnek), létezik pozitív és negatív oldala. A negatív oldalról ebben az írásban, hely, idő és szándék szerint sem kívánok szólni. Kétségtelen pozitív oldala viszont, hogy az ember intellektusán és gondolkodásán keresztül, képes segíteni a különböző pszichés problémák kezelését és a személyiség fejlődését. Egy jó kognitív terapeuta, viszonylag egyszerű módszerekkel és pár alkalom után is képes hosszútávú és pozitív változásokat elérni a pácienseknél.
A kognitív módszerek, személyiség fejlesztésre és hosszú távú életminőség javításra is nagyon hatékonyak.

Humanisztikus pszichológia

A kognitív irányzat kialakulásával párhuzamosan jött létre a humanisztikus pszichológia, melynek legjelentősebb képviselői Abraham Maslow és Carl Rogers. Az ő nevükhöz köthető az önmegvalósítás pszichológiai irányzata.
A humanisztikus pszichológia azt vallja, hogy az ember egy életen át tartó személyiség fejlődésen megy keresztül, melynek legmagasabb pontja és egyben célja is az egyén önmegvalósítása.

Maslow az emberi szükségleteket egy piramisban ábrázolta és nézetei szerint, a piramis alján, azaz az emberi szükségletek és ezzel motivációk alapja is egyben, az alapvető életben maradási feltételek megteremtése. Ha ez teljesül, akkor a biztonság, majd a szeretet és közösségbe tartozás azután a megbecsülés kerül előtérbe. Ha ezek az úgynevezett elsődleges szükségletek kielégültek, akkor az egyén a tudásra vágyik, majd megjelenik az esztétikára és rendre való törekvése, mely után a legmagasabb szint az önmegvalósítás iránti vágya és ennek kielégítése.

Rogers szemlélete nagyon hasonló, ő azt vallja, hogy az ember egy életen át fejlődő lény, mely fejlődés során egyre magasabb szinten képes értékelni a körülötte lévő világot. Természetesen minden ember különböző mértékben képes fejlődni és különböző fejlődési szintekre képes eljutni egy életen keresztül, de mindenkiben ott van a lehetőség.
Rogers ezért híres terápiás módszerét erre a szemléletre alapozta. A nevéhez fűződő Rogersi-triász szemlélettel viszonyul a pácienseihez, mely az empátián, a másik feltétel nélküli elfogadásán és a kongurencián (hitelességen) alapul. Rogers nézetei szerint bárki képes a fejlődésre, legyen az beteg vagy egészséges. Így módszerével az én felszabadítását és a világ egyfajta sajátos, élményeken és tapasztalásokon alapuló megélését segíti elő a pácienseiben.

A rogersi pszichológia, segíti és támogatja az önmegvalósítást és a tapasztalatszerzésen alapuló lelki és mentális fejlődést.

Rogers a személyiséget self-re (énkép, amilyennek önmagunkat látjuk), énideálra (amilyenek lenni szeretnénk) ossza. Véleménye szerint ha az adott személy tapasztalatai alátámasztják az énképét, akkor kongurenciáról (hitelességről) ha pedig a tapasztalatok az észlelt énképtől eltérnek, akkor inkongurenciáról (nem hitelességről) beszélhetünk. A személyiség konfliktusai és feszültségei pedig abból alakulnak ki ha a self eltér a valóságtól, vagy ha az énideál messze esik a selftől, ezeket a konfliktusokat pedig a freudi elhárító mechanizmusokkal kompenzálja az elme működése.

Ajánlott cikkeink


A tudatosság fejlődése – a fejlődési skála