pszichoaktiv

A pszichoaktív szerek öt nagy csoportra oszthatók a szervezetre kifejtett hatásaik alapján. Narkotikumok, pszichedelikus szerek, serkentők, nyugtatók és deliriánsok.
Ezen szerek alapvető ismerete fontos lehet mind a természetes gyógymódok, mind pedig a tudatosságot kereső emberek számára. Bár az elmúlt 50 év gyógyszer és vegyipara több szintetikus tudatmódosító szerrel is meglepte az emberiséget, de a természetben megtalálható pszichoaktív szerek az ősi sámánisztikus gyógyítók mágikus eszköztárába tartoznak már több ezer éve.
A pszichoaktív szerek egyik fő csoportja amit pszichedelikus szereknek nevezünk. Ezek nagyon érdekes hatású anyagok, a személyiség meghatározó elemeit és a tudatalatti tartalmakat képesek felerősíteni, illetve felszínre hozni és kihangsúlyozni.
Ezen szerek közé tartozik a többek között a THC, az LSD, a DMT, a meszkalin, a pszilobicin és a szalvinorin is.

A THC a marihuána vagy más néven vadkender legpszichoaktívabb hatóanyaga.
A THC a narkotikumoknál már említett, agyi gátló anyag a GABA (gamma-amino-vajsav) felszabadulását akadályozza (blokkolja a GABA felszabadulását előidéző receptorokat), így ilyenkor az agysejteken végighaladó ingerület, „gátlás nélkül” képes terjedni, mely állapot egyrészt a koncentrációt, másrészt a rövidtávú emlékezést is felborítja.

Nagyon egyszerűen fogalmazva a megszokott gondolkodásmód és rögzült gondolatmenetek megváltoznak és „rendezetlenebbé” válnak.

Az LSD egy közismert kábítószer, melyet az anyarozs nevű élősködőből állítanak elő. Ezzel a témával egy korábbi írásban már részletesen is foglalkoztam.

A DMT az ayahuasca nevű, dél-amerikai sámán ital egyik fő összetevője. A DMT bizonyos növényekben található anyag, melyet az agyunk is előállít például meditáció vagy imádkozás alkalmával de nagy mennyiségben keletkezik a halál pillanatában is és több vélemény szerint is ez az anyag lehet felelős a halál közeli élményekért.

A meszkalin különböző kaktuszfélékben (Cactaceae) található pszichoaktív alkaloid, már az ősi aztékok is jól ismerték és alkalmazták, vallásos és egyéb szertartásaikon.
A peyote – Lophophora williamsii és a San pedro kaktusz – Echinopsis pachanoi , valamint a bilíviai és perui fáklyakaktusz (Trichocererus) a dél amerikai indián sámánizmus pszichoaktív növényei, melyek a meszkalin mellett még nagyjából 60 másik alkaloidot is tartalmaznak.

A pszilobicin pedig egy olyan triptamin alkaloid, mely különböző gombafélékben található, melyeket gyűjtőnéven varázsgombáknak is neveznek.
A szalvinorim a látnokzsálya (Salvia divinorum) legfőbb hatóanyaga, mely a természetben előforduló legpotensebb pszihedelikumnak számít.

A meszkalin, a pszilobicin és a szalvinorim hatásmechanizmusa még kevésbé ismert de valószínűsíthető, hogy az LSD-hez nagyon hasonlóan működik, amit a pszichés hatásai nagyban igazolnak is.

Ezek az anyagok az agy szerotonin (5-2HTa) receptoraihoz kötődnek, mellyel a komplett agyi neuro-transzmitter tevékenységet zavarják össze . Úgy lehet egyszerűen szemléltetni, hogy a felfokozottság, eufória, öröm és nyugalom érzéseit hozzák létre és serkentik, illetve a szorongás félelem és bizonytalanság állapotát is képesek előidézni, ez az egyén pszichés állapotától függ leginkább.
Neurobiológiai  szempontból, az agyi ingerületek terjedésének útjait keverik össze, vagy pontosabban szólva engedik szabadjára. Nem véletlenül nevezik őket erős hallucinogéneknek.
A növények és állatok, a ragadozóik és kártevőik ellen „fejlesztették ki” ezen vegyületeket.

A pszichodelikus szerek talán az egyik legvitatottabb és legmisztikusabb kábítószerek. Hatásukra az érzékelés megváltozik és a drog fogyasztója egy olyan élményvilágba csöppen, mely agyának egy elveszett funkcióját eleveníti föl. A DMT ről szóló cikkben ezzel tudományos szempontból is foglalkozom.
Minden esetre a pszichodelikus szerek avatott kezekben (orvos, pszichiáter) nagyon jelentős eredményeket képesek produkálni a személyiségbeli problémák, függőségek és egyéb pszichés betegségek kezelésében. Használatukkal a titkosszolgálatok, gyógyszergyárak és egyéb kormányzati és magán laboratóriumok is rengeteg kísérletet végeztek, míg a 70-es években meg nem szigorították a használatukat.
A fent felsorolt pszichedelikus szerek a legtöbb országban tiltott szernek minősülnek, de bizonyos kultúrákban szemet hunynak a használatuk felett, sőt sok helyen a hagyományos népi gyógyítás varázsszereinek tekintik őket.

Pszichoaktív szerek – Narkotikumok (alkohol, ópium, morfin)