serkentő szerek

A pszizhoaktív szereket, a szervezetre kifejtett hatásaik alapján öt csoportra oszthatjuk: Narkotikumok, Pszichedelikus szerek, Serkentő szerek, Nyugtatók és Deliriáns szerek.
Ebben a cikksorozatban az a célom, hogy megismertessem ezen anyagok hatásait, hasonlóságaikat és azt, hogy miként befolyásolják egészségünket, illetve életünket. Érdekes és tanulságos látni, hogy jónéhány pszichoaktív anyag legális és naponta fogyasztjuk, másokat kábítószernek minősítenek és szigorúan tiltják a fogyasztásukat,  megint más szereket gyógyszerként használnak és néhány szer a legalítás és illegalitás határán billeg, de van olyan is amivel kapcsolatban szinte teljes a sötétség. Egyáltalán nem célom sem népszerűsíteni sem elítélni bármit is ezekből az anyagokból, de fontosnak tartom, hogy a tudatosság és ismeret terjesztés okán erről is írjak.

Serkentő szerek

A pszichoaktív szerek következő csoportja a serkentő szerek, melyek közös jellemzője, hogy fokozzák a szellemi és fizikai aktivitást.
Ilyen anyagokból is széles a skála, de talán kezdjük a legközismertebbekkel.
Ilyen anyagok például a metilxantinok csoportjába tartozó, a koffein, teobromin és teofilin.
Továbbá az amfetamin és a metanfetamin, valamint a kokain és az MDMA de ezen anyagok csoportjába tartozik a közismert nikotin is.
A serkentő szerek hatásai, az idegsejtek receptorainak gátlásán vagy az ingerület árvivő anyagok visszavételének gátlásán alapszanak. Tehát mesterségesen megemelik a dopamin, szerotonin, adenozin és adrenalin szinteket, melyek az agy jelentős ingerület átvivő anyagai.
A különböző ingerület átvivő anyagok, különböző érzelmi állapotokért felelősek, mint a felfokozottság, éberség, izgatottság és az aktivitás ezért a serkentő szerek elsősorban ezeket az érzelmi állapotokat hozzák létre, illetve képesek felfokozni.

A metilxantinok a kávéban, guaranában, teában, kakaóban, koladióban is megtalálhatóak.
A koffein, teobromin és teofilin általános hatásánál fogva fokozza az adrenalin és noradrenalin kiválasztását és blokkolja a központi adenozin receptorokat, ezzel gátolja a cAMP (ciklikus-adenozin-monofoszfát) hatását, mely közrejátszik alvási folyamatokban és ébredési folyamatok késleltetésében.
Ezen hatásmechanizmuson keresztül fejti ki élénkítő, illetve alvás gátló hatását. Felpörget, energizál és elűzi a fáradságot, de kétség kívül kimeríti a szervezet tartalékait. Hosszú távú fogyasztása hozzászokást, fizikai és mentális függőséget és alvás zavarokat valamint fokozott ingerlékenységet, csökkenő stressztűrő képességet és szellemi teljesítő képességet okozhat. Ezért érdemes vigyázni a fogyasztásával.

A serkentő szerek közé tartozó efedrin, a szimpatikus idegrendszerre ható anyag, mely a kínai gyógyászatban több ezer éve használt csikófarkfélék (Ephedra) legjelentősebb hatóanyaga. A Hagyományos Kínai Orvoslás az asztma kezelésére használta az efedrin tartalmú növényeket, mert a perifériális érhálózat szűkítésével elernyeszti a hörgőket, emeli a légzés kapacitását, valamint csökkenti az orrnyálkahártya duzzanatát is. Hatása a szervezet által termelt adrenalinéval hasonlatos, de kevésbé emeli meg a vérnyomást.
Az efedrint egy japán vegyész szintetizálta először, 1885 ben, két évvel később már egy Berlinben élő román kémikus, Lazar Edeleanu  világon elsőként amfetamint állított elő az efedrinből.
Aztán 40 évig nem is nagyon foglalkoztak ezzel a szerrel, míg végül 1927 ben az amfetamint újra szintetizálta egy Gordon Alles nevű gyógyszerész. 1933 tól már gyógyszerként lehetett megvásárolni és a 2. világháború alatt a katonák, elsősorban a vadászpilóták kedvelt serkentőjévé vált. 1971 ben tiltották be a használatát.
Azóta csak szigorúan meghatározott keretek között lehet amfetamint alkalmazni. A hadsereg, titkosszolgálatok viszont előszeretettel használják a mai napig is, a fáradság leküzdésére és teljesítmény fokozásra.

A metanfetamin szintén az efedrinből egy viszonylag egyszerű eljárással, (vörösfoszfor használatával, redukcióval) előállított vegyület. Hatásait tekintve nagyon hasonló az anfetaminhoz de még annál is intenzívebb és tovább tart.

A kokaint a kokacserje Erythroxylon coca leveléből vonják ki.
A kokacserje leveleinek használatáról már Kr. e. 3000 ből is léteznek bizonyítékok, a dél-amerikai indián kultúrákból. Az amfetaminhoz hasonlóan elűzi a fáradságot és az éhséget, energizál és felpörget.
A kokain hatására az agy dopamin szintje jelentősen megemelkedik és ez okozza a kokain által kiváltott eufórikus érzést.
A kokaint a gyógyászatban mára már csak a fül-orr gégészek használják gyógyszerként, mivel rendkívül erősen izgatja a központi idegrendszert. Bár 100 évvel ezelőtt még a Coca Colában is alkalmazták, mára a legtöbb országban tiltott szer és kábítószernek minősül.

A serkentő hatású anyagok közül az egyik legelterjedtebb pszichoaktív anyag a nikotin, mely a dohányfélék közismert alkaloidja.
Érdekes módon a dohány a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növény, ahogyan a paradicsom és a burgonya is ezért mindkét növény tartalmaz nikotint, bár a dohánynál csekélyebb mértékben.
A nikotin a szervezetben egy másik neurotranszmitterre (ingerület átvivő anyagra), – az acetil kolinra – érzékeny sejteket aktiválja, mely adrenalin kiválasztást okoz, ennek hatására fokozódik az anyagcsere és a szervezet aktív stressz állapotba kerül. A nikotin jelentősen emeli az agy dopamin szintjét is amely miatt, rendszeres használata erős függőséget okoz.

Látható tehát, hogy a napi élvezeti cikként fogyasztható, kávé, kakaó és tea növényektől a dohányon át, a szintetikusan előállított, illegális kábítószerekig terjed a serkentő pszichoaktív serkentő drogok skálája.
Ami viszont kétségtelen, hogy mindegyik serkentő szer növényekhez és az ősi gyógyítókhoz köthető és csak nemrég váltak kábítószerré bélyegzett anyagokká, mely a felelőtlen használatuknak és a dohány, szesz és gyógyszeripar érdekeinek köszönhető leginkább.

Hasonló cikkek:

Nyugtató és altató teakeverékek házilag