Cimkék Posts tagged with "tudatállapot"

tudatállapot

A meditáció alapjai írásom első részében, ismertettem a meditáció általános folyamatát és jellemzőit.
Most kicsit mélyebben a védikus filozófia és a jóga szemszögéből nézve is szeretném bemutatni a meditációt.

A vedikus („jóga szemléletű”) gondolkodás szerint a meditáció lényege, hogy a belső lényegiségeddel (Lelkeddel) önvalóddal, tiszta kapcsolatot teremtesz. Ehhez meg kell változtatnunk a tudatállapotunkat, melyet a durva testünk megnyugtatásával tudunk elérni.

Ébrenléti állapotban, az érzékszerveinkkel kapcsolódunk a külvilághoz, de a bejövő ingerek mennyisége és az ehhez adódó belső érzéseink, testi információk sokasága miatt nem tudunk mindent azonnal és teljesen értelmezni, így az értelmünk (szanszkritül Buddhi) elkezdi szelektálni ezeket az információkat két alapvető szempont alapján.
Az egyik a megkülönböztető képessége a másik pedig a racionalizáló képessége. Egyszerűbben szólva az információkról az értelmünk kimondja, hogy igaz vagy nem és azt, hogy ez jó vagy rossz, pontosabban szólva, hogy ez számunkra előnyös vagy hátrányos. Tehát “felcímkézi” az információt.
Így a bekerült és értelmezett információval két dolog történhet, vagy az én tudatunk (Egónk) részévé válik, azaz beépül a valósághoz való „tudatos” énképünkbe vagy lekerül a tudattalanba.
Amikor így működik az elménk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy racionális tudat állapotban vagyunk. Ilyenkor a külső információk hatalmas mennyisége úgy leterheli az elménket, hogy a belülről (Lelkünkből) érkező információkra nem tudunk érzékenyen figyelni.

A meditáció folyamatában ezeket a külső beérkező ingereket (hangok, képek, környezeti hatások) és a légzésünk, szívritmusunk és egyéb testi folyamataink lassításával a testből érkező ingereket, elménkben felmerülő gondolatokat elkezdjük lecsökkenteni és ennek hatására átváltjuk a tudat állapotunkat.

A pszichológia meghatározása szerint 3 fő tudatállapota létezik az embernek, melyekhez az agyban különböző elektromágneses hullám tevékenységek tartoznak, azaz a különböző tudatállapotokban megváltozik az agyunk sejtjeinek működése, aktivitása.
A három tudatállapot az éber tudat, álmodó tudat és az álom nélküli alvó tudat (mélyalvás). Egy ember a napi tevékenységei során ezen három tudatállapot között váltja a tudatát folyamatosan, mely alapvető biokémiai folyamatokat és a test teljes működését segíti elő.
Az ébrenléti fázisban jellemző az éber tudat, majd amikor elfárad az idegrendszerünk és alvásra hajtjuk a fejünket, akkor lassan az álmodó és álom nélküli alvó tudatállapotokba kerülünk és egy alvási ciklus alatt ezt többször váltogatjuk.

A jóga szemléletű (védikus) gondolkodás szerint létezik egy negyedik tudatállapot, amelyet turiának hívnak. Ez a tiszta tudat állapota vagy máshogy fogalmazva az igazi valóság, mely mentes az egónk minden torzításától.
A tiszta tudat állapotában képesek vagyunk tisztán érzékelni a világot, önmagunkkal együtt, egységben és egy teljesen különleges állapotban létezni.
Ehhez a tudat állapothoz a meditációval lehet eljutni de ennek a védikus filozófia szerint az alapja, hogy a hitrendszerünket olyanná alakítjuk, mely képes elfogadni a világ egységét, a „minden egy” filozófiáját.
A jógában ennek alapját a Jáma és Nijáma képezi, mely nagyon hasonló a tíz parancsolathoz, csak átfogóbb és jobban egységben fejezi ki a világot és az ember világhoz való viszonyát.
A Jama, Nijáma lényege röviden, hogy az ember fogadja el a lét közösséget a többi lénnyel, érzékenyen és az életet tisztelve élje az életét, az emberi értékeket szem előtt tartva, nem egy vágyai által vezérelt, hanem egy tudatos és a vágyait kordában tartó lényként.
Nem a vágyakról való lemondást, hanem azok tudatos megélését, a dolgok közti ok és okozati összefüggések ismerését helyezi előtérbe. Fontosnak tartja a hitet és a szándékot, hogy az ember foglalkozzon a hitével, gyakorolja azt és fogadja el a világ egységét.

Ezt a gondolkodás módot több filozófiában is megtaláljuk, melyek nagy része szintén a védikus kultúrából merítette az alapjait (ahogyan a Buddhizmus is).
A meditációnak ezen hitrendszer nélkül nincs sok értelme, mert a meditáció lényege az egység élmény, ahol nem különülünk el egóra és külvilágra, hanem megéljük azt az egységet, mely egyébként kézen fekvő lenne, hisz sem a test sem az egó nem a külvilágon kívül, hanem abban létezik.
A meditáció vagy más néven dhjana gyakorlása során keresztül megyünk sok gondolaton, megélt élethelyzeten és érzelmi állapoton, melyekben felismerhetjük az egység élményét és a meditáció után visszakerülve a racionális állapotba, a magunkkal hozott élményeket beépíthetjük a személyiségünkbe, mellyel fejlődhetünk.
Érdekességként említem meg, hogy amit a nyugati ember racionalitásnak nevez, azaz az 5 érzékszervünkkel érezhető világot, azt a keleti kultúra „álmos káprázatnak” tartja, tehát az igazi valóság emberi „ébrenlét” alatt tapasztalható részletének.
Ha a nyugati tudományos megközelítést nézzük, könnyen beláthatjuk, hogy az ember, műszereivel vagy a nélkül is csak nagyon kis részét ismeri a mindenségnek, tehát jó az ősi megközelítés.

Meditáció haladóknak 1. rész – a folyamat és élettani jelenségek

Korábbi írásomban már foglalkoztam az archetípusokkal az álomfejtés kapcsán.  Most egy kicsit mélyebben szeretném körül járni a jungi pszichoanalitika szerint, egy több részes sorozatban.

Carl Gustav Jung a múlt század egyik legmeghatározóbb pszichiátere, munkásságát nem csak a kor irányzatai mint pédául Freud munkássága de a keleti filozófiák és pszichológiai megközelítések is jelentősen befolyásolták.
A jungi megközelítés szerint az ember személyiségét a kollektív tudattalanban létező személyiség típusok határozzák meg.
A jungi pszichológia ebből a szempontból a személyiséget négy fő részre osztja, mely a persona, az árnyék, az anima és animus valamint a selbst.

A persona az ember azon személyisége, melyet magára ölt bizonyos élethelyzetekben. Például ahogyan viselkedik a munkahelyen, munkatársként vagy beosztottként, ahogyan az ismerősei vagy a barátai, családja vagy egyéb emberi kapcsolataiban megnyilvánul. A persona szó latinul állarcot jelent, melyet a színészek öltöttek magukra a szerepeik eljátszásához.
Az ember álarcai is különbözőek lehetnek és rendszerint a legtöbb ember több különböző álarcot használ az életeinek különböző területén, attól függően, hogy az adott élethelyzetben milyen szereppel azonosul és ehhez milyen megküzdési stratégiát választ.

Az árnyék a személyiség azon része amit elnyomunk magunkban, rendszerint azok a tulajdonságok és megnyilvánulások, melyeket leplezni akarunk, mert úgy érezzük nem segítik az életünket, sőt kifejezetten gátolják az érvényesülésünket, a sikereinket. Ezek a tulajdonságok leggyakrabban az álarcokban markánsan megjelenő és mások által jól ismert tulajdonságaink totális ellentétei.
Így az álarcaiban, a mindennapi kapcsolataiban szelíd ember árnyéka agresszív, a bátoré félénk, az erőssé gyenge stb.
Az emberek többsége rengeteg energiát fektet abba, hogy a személyiségének árnyék részét elnyomja, mert úgy érzi rendkívül hátrányos lenne azt megmutatnia. Így az árnyék személyiségünk a fenti tulajdonságokból alakul ki és mélyen a tudatalattinkban él.
De tévedés azt hinni, hogy nincs hatással az életünkre. Az árnyék folyamatosan beleszól az életünkbe, szítja a konfliktushelyzeteket, érzelmi megnyilvánulásokon keresztül felszínre akar törni és az elfojtására tett folyamatos erőfeszítések gyakran lemerítik az embert, sőt gyakran betegségek alapjait is megteremtik.

A személyiség harmadik része az anima és az animus. Ezek a szavak akaratot vagy szándékot jelölnek, hím és nőnemben. Az anima és az animus valójában a bennünk élő férfi és nő. Minden emberben létezik egy férfi és egy női személyiség egyszerre.
Úgy is felfogható, hogy a nemünkkel azonos személyiség archetípus a persona és a nemünkkel ellentétes pedig az árnyék. Viszont az a megközelítés is helyes, hogy egy férfiben is megjelennek férfias tulajdonságok, férfias archetípusok és ugyanígy nőies tulajdonságok azaz női archetípusok. A nőkben ugyanígy, egyszerre van jelen a női archetípus és a férfi archetípus, vagy archetípusok.

Az archetípusok olyan emberképek, melyek mesékben, mondákban és a különböző hagyományok történeteiben megjelenő, tiszta személyiségek. Ilyen lehet a király, királynő, a mágus, a bölcs, a harcos, a szerető, az anya stb.
Az archetípusok olyan tulajdonságokat hordoznak, melyek kifejezik az adott archetípusra legjellemzőbb komplett személyiséget. Így például a király archetípusa, uralkodó, hatalmas, minden hatalmat a kezében tartó. Ha pozitív személyiség akkor alattvalóinak biztonságot nyújt, bölcsen és igazságosan uralkodik felettük, erejével és tudásával az általa vezetett közösséget felemeli és jó életet teremt számukra.
Ha negatív a király archetípus személyisége, akkor elnyomó, zsarnok és kegyetlen. Az archetípusokba nem keveredik semmilyen egyéb, az archetípusra nem elsődlegesen jellemző tulajdonság.
Számos archetípus létezik, így a persona és az árnyék is megjelenít archetípusokat és nem csupán tulajdonságokat, ahogyan az anima és animus is.

A következő részben a 4 női és 4 férfi archetípusról írok.

Személyiség pszichológia – a bennünk élő másik nem

Ken Wilber amerikai filozófus, szociológus, elméletalkotó. 1949-ben született és orvostan hallgatóként kezdte tanulmányait, majd biokémiát tanult. Számos nagysikerű és nagy elismerést kiváltó könyv szerzője, spirituális gondolkodó.

2000 ben jelent meg Integrált pszichológia című könyve, melyet 2008-ban, Integrál szemlélet címmel magyarul is megjelentettek.
Wilber szemlélete, az ősi tradicionális és a modern tudományos ismeretek valamint a különböző világ vallások és filozófiák összesítéséből hoz létre egy olyan egységes – Integrált – szemléletet, amely szem előtt tartja az emberiség jelen kori összes tudását és hitrendszerét és megtalálja az azokban lévő összefüggéseket és hasonlóságokat.

Nem csak a filozófia és pszichológia de az orvos tudomány, kvantum fizika és asztrofizika, biokémia ismeretei is részei az elméletének.
Az elmélet egy összefüggő, egyetemleges gondolkodást mutat, melyben elhelyezi az embert, mint az univerzum részét, ugyanúgy mint az embert alkotó mikroszkópikus világot, az atomi és a szubatomi dimenziókat is. Az elmélet az embert az univerzum részekének tekinti, az emberi élet sajátosságaival és az emberi tudat speciális természetével együtt.

Az elmélet egyik legérdekesebb része, az emberi fejlődési modell, melyben 10 különböző fejletségi szintet határoz meg. Ahogyan az egész szemléletben, itt is a teljes ismert tudásanyagra alapozva, tehát a tradicionális, ősi tudásokat élő és letűnt vallásokat ugyanúgy figyelembe véve, mint a modern tudomány legfrissebb felfedezéseit és legmodernebb elméleteit.

A wilberi fejlettségi skála, különböző tudat szinteket határoz meg, mely fogantatástól és magzati fejlődéstől kezdődik, a racionális és logikus emberi gondolkodás (formális és reflektív) elérésével és meghaladásával átlép a spirituálisnak nevezett tudatszintekre, ahol a különböző tudati szintek és dimenziók megélésével, elérésével az ember lassan kilép önmaga, születéstől fejlődő, korlátain és elkezdi észlelni és megérteni a tudat más aspektusait is.

létra-színsávosEz a fejlődési szakasz, a racionális emberi gondolkodás és világhoz való viszony elérésével, lassan elkezdi meghaladni a racionálisnak mondott világot és átlép egy másik dimenzióba.
Az ember személyiség fejlődésének öt alap szakasza, a szenzoros-fizikai, azaz a születés utáni egyszerű állapottal kezdődik, amikor még a csecsemő, csak érzékszervein keresztül alkot képet a világról, csak fizikai szükségleteit kívánja kielégíteni és még nem támaszkodik a tapasztalati úton megszerzett tudására, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen ösztönös.

A következő szint a fantázia és érzelmek szintje, ahol a fejlődő gyermek hitrendszere elkezd kialakulni és különböző fantáziákat hoz létre a részleges tudásából, amelyek érzelmi reakciókat váltanak ki nála.
Itt kezdi el magát programozni az ember, megtanulja, hogy milyen fantáziákat „kell” létrehoznia, ahhoz, hogy különböző érzelmeket kiváltson.

Ezután eljut a gyermek a leképező elme szintjére, ahol a világban tapasztalt dolgokat a saját fantáziáiba ülteti és így már nem önmaga hozza létre az érzelmeket, hanem a tapasztalásaihoz köti őket. Ebben a fejlődési szakaszban gyökereznek a neurózisok, itt tanítja meg az ember önmagával, hogy milyen helyzetre milyen érzelmekkel reagáljon. Ez az időszak nagyjából az óvodás korszakra tehető.
A következő szakasz az ún. szabály és szerep elme, a gyermek itt azonosul valamilyen szerepekkel és kezdi elfogadni, a külvilág erőszakos hatására az érvényesüléshez tartozó szabályokat.
Ezen személyiség szint elérése az iskola érettség kritériuma is a nyugati világban.
Ebben a szakaszban írja meg a legtöbb ember a saját sorsát, mert eldönti (a környezet és saját természete indíttatására), hogy milyen szerepeket fogad el és mihez igazodik további életében.
Sok ember a személyiségének több területén is ezen a szinten marad egész életében.

A wilberi skálán a középső szint, az 5. szint, a racionális elme szintje. Itt már az ember képes gondolkodni, elemezni és változtatni dolgokon, pusztán azzal, hogy megérti a világot, az abban működő rendszereket, legalább is az egója szintjén.
A racionális ember mindent alárendel az egójának és az egója igényeit elégíti ki. Persze több esetben is előfordul, hogy a személyiségének bizonyos részei (erről később írok részletesen) még a szabály szerep elmének engedelmeskedik és ezt próbálja meghaladni, illetve gyakran előfordul az is, hogy a személyiség egy része még alacsonyabb szinten reked.
Az ötös szintből kilépve, egy más gondolkodás, egy más tudati szint és egy más élet kezdődik.
A hatos szinten, az ún. Kentaur vízió szintjén, melyet egy rendkívül erős intuitív élményvilág jellemez, a tudat elkezd kilépni az egó határain és integrált tudati szintre érkezik, azaz elkezd hállózat szerűen gondolkodni.
Sok kiváló művészi alkotás vagy tudományos felfedezés ebben a tudati szintben érhető el, itt keletkezik vagy úgy is mondhatjuk, hogy innen származik. Minden ami meghaladja a hétköznapi és logikával előre látható dolgokat, ezen a szinten tapasztalható.
Ezt hívhatjuk a jógik útjának is. (később részletesen kifejtem). Nagy nehézsége az, hogy  logikával megérthető, szavakkal körül írható de nehezen hihető és tapasztalható azon ember számára, aki még nem érte el ezt a szintet.

 

A Tudatosság fejlődése 2. rész

AJÁNLJUK

koladio

Kóladió – Cola a mályvavirágúak családjába tartozó növény. A kólafa Nyugat és Közép-Afrikában őshonos, de termesztik Dél és Közép-Amerikában is. Több mint 30 féle...