alkaloidok

Növényi hatóanyagok – alkaloidok és növényeik

A növényi alapú (fitoterápiás) gyógyítás több tényezőn is alapszik. Az egyik fő tényezője a különböző növényi hatóanyagok egyenként kifejtett hatása, a másik pedig az adott növényben vagy alkalmazott növények együttesében megtalálható hatóanyagok együttes hatása.
Vannak hatóanyagok melyek egy bizonyos hatást fejtenek ki és vannak melyek komplexebb hatásúak.
Egyes hatóanyagok erősítik egymás hatását, mások gyengítik azokat, a hatások összeadódhatnak és ki is oldhatják egymást. Ezért a növények hatóanyagainak ismerte mindenképp fontos, a növényekkel gyógyítás szempontjából foglalkozók de a gyógyulni vágyó, gyógynövény használók számára is.
Ebben a sorozatban rövid áttekintést szeretnék nyújtani a növényi hatóanyagokról és hatásaikról, hogy a tudatos gyógynövényhasználatot elősegítsem.

Alkaloidok – a sokrétű vegyületek

A növényi hatóanyagok közül talán a legszignifikánsabb hatóanyag csoport az alkaloidok.
Az alkaloidok nitrogén tartalmú, összetett gyűrűs szerkezetű vegyületek. Szerepük pontosan még nem tisztázott, de a növényeknél a nitrogén szerves vegyületekbe építését segítik elő, illetve védelmi funkciót látnak el a növényekre veszélyes rovarok és legelő állatok ellen.
Az alkaloidokat több szempontból is meg lehet különböztetni, például kémiai szerkezetük szerint, a vegyület csoportra jellemző vázszerkezet felépítése alapján lehetnek purin vázas, pirinidin vázas, morfin vázas stb..
A gyógynövényt használók szempontjából, inkább biológiai hatásaik szerint fontos megkülönböztetni őket.

Itt két alapvető szempont létezik, egyik a serkentő, élénkítő hatás oldal, másik pedig a bénító, lassító és fékező hatás oldal. A skála két végén a túladagolás következtében mindkét esetben halál lehet a végső következmény.
Azért nem kell megijedni ettől, csak érdemes tisztában lenni a fokozottan veszélyes alkaloidokat, nagy mennyiségben tartalmazó növényekkel és alkaloidjaikkal.
A növényi alkaloidokat néhány kivételtől eltekintve nem ajánlják belső használatra.

Alkaloidok típusai

A kávéban található koffein, a teák hatóanyaga a teofilin és a kakaóbab élénkítő tulajdonságaiért felelős teobromin nagyon hasonló felépítésű és hatású alkaloidok. Ezek a vegyületek találhatóak a guaranában és a matéban is.
Általánosan élénkítő, vizelethajtó, hörgőtágító a szív munkáját fokozó nagyobb mennyiségben hányingert, hányást, hasmenést és görcsöket okozó alkaloidok.

A szintén belső fogyasztásra is alkalmas kapszaicin, mely az erős paprika és a cayene bors csípős ízéért felelős vegyület, kitűnő fájdalom csillapító, gyulladás csökkentő és kedély javító tulajdonságokkal rendelkezik. A kapszaicin tartalmú készítményeket is inkább jellemzően külsőleg használjuk, krémekben vagy olajokban.

Már ezekből a példákból is érezhető, hogy az alkaloidok nagyon szignifikáns hatással rendelkeznek, akár kisebb mennyiségek fogyasztása, használata kapcsán is. Merüljünk mélyebbre.

A nikotin, mely elsősorban a dohány levelében található nagyobb mennyiségben, szintén hasonló élénkítő tulajdonságokkal rendelkezik, növeli a pulzust, vérnyomást a vér glükóz szintjét, szapora légzést okoz és székelési ingert vált ki. Nagyon erősen addiktív hatású szer.

Az aggófű, feketenadálytő(gyökér), acsalapu, martilapu pirrolizidin vázas alkaloidjai pedig hegesítő, hámosító és gyulladás csökkentő tulajdonságú vegyületek, de erőteljes hatásuk miatt csak külsőleg alkalmazhatóak és fokozott odafigyelés mellett, mert bőrön keresztül felszívódva is túl lehet adagolni ezeket az anyagokat és akkor mérgezést okozhatnak. A martilaput szokták ugyan fokozott figyelemmel adni, belsőleg is nyákoldásra, hurutoldónak és köptetőnek, de általában elmondható, hogy a pirolizidin vázas alkaloidok sem belső fogyasztásra ajánlottak.

A vérehullató fecskefű két jelentős alkaloidja, a kleidonin és a szanguinarin pedig bőrproblémákra és szemölcsökre rendkívül hatékony, mivel intenzív gomba és baktériumölő tulajdonságokkal rendelkeznek. Szintén csak külsőleg ajánlott a használata és lehetőleg a friss növény szárát vagy gyökerét érdemes használni, mert szárítva vagy alkoholos kivonatban már nem annyira hatékony.

Az elsősorban mákból kinyert ópiumban található, morfin, kodein, papaverin már erősebb hatású, görcsoldó, lazító, fájdalomcsillapító és eufóriát okozó anyagok, melyek kábítószernek minősülnek és használatuk csak orvosi terápiákban és szabadalmaztatott gyógyszerkészítményekben engedélyezett.

A szkopolain és sztrichnin, mely a maszlagfélékben, a beléndekben és a farkas bogyóban nagyobb mennyiségben jelen lévő alkaloidok, viszont már heves görcsöket, bénulást és halált okozó erős mérgek.

Megemlíthető még az anyarozs parazitában található ergotamin, mely rendkívül erős érösszehúzó és ezzel vérzéscsillapító szer, melyet a gyógyszeripar előszeretettel használ, illetve ugyanebben a gombában található lizergsav-dietilamid, vagy ismertebb nevén LSD, mely elsősorban kábítószerként szerzett magának rendkívüli hírnevet.
Ahogyan a koka cserje leveléből előállított kokain is, mely energizáló, étvágycsökkentő, élénkítő és erősen pszichoaktív anyag. Természetesen a gyógyszeripar (és más nem publikus iparágak is) ezeket a hatóanyagokat a mai napig is használja és jelentős kutatások fókuszaiban állnak, bár az átlagember számára (nagyon helyesen) nem használható, illegális szereknek minősülnek.

Ha tehát alkaloid tartalmú gyógynövényt használunk, akkor mindenképp érdemes tájékozódni a növényben lévő alkaloidok fajtáiról és hatásairól, mert igen jelentős hatású vegyületeket tisztelhetünk bennük.

Ajánlott írásaink


Pszichoaktív drogok – Narkotikumok (alkohol, ópium, morfin)