Az emberi személyiség torzulásai
Egy ember személyisége rendkívül összetett. Mindannyiunkban megvan az összes emberi tulajdonság lehetősége és a legtöbb ember meg is éli ezeket az élete során. Az emberi tulajdonságaink, a szükségleteink kielégítésére szolgáló stratégiai eszközök. Az alapszemélyiségünk az életünk első három-négy évében kialakul és 6-7 éves korra fixálódik is. Bár egy egész életen keresztül van lehetőség a fejlődésre de az alap személyiségünk nem változik meg, sokkal inkább annak kifejeződését tudjuk finomítani illetve fejleszteni. Ennél fogva minden személyiségbeli probléma kezelhető valamely mértékben de nem azzal, hogy megváltoztatjuk a személyiségünket, hanem azzal, hogy elfogadjuk, megismerjük és olyanná alakítjuk az értékrendünket illetve a világhoz való viszonyunkat, hogy azzal ne bántsunk, ne sértsünk másokat. Ez a védikus filozófiában az ahimsza elve, azaz a nemártás szándéka.
A nárcizmus
A nárcizmusról rengeteg tartalom és információ jelent meg az elmúlt 15 évben a modern világban. A jelenség nem új, legfeljebb a megnevezésére szolgáló kifejezések változtak. Minden népcsoportban és kultúrában megjelenik ugyan de leginkább a modern, fogyasztó társadalom egyik káros mellékhatása.
A nárcisztikus viselkedés minden emberben jelen van (ahogy az összes személyiség típus jegyei is), de a legtöbb embernél ennek mértéke nem éri el patológiás, azaz mentális betegségnek illetve személyiségzavarnak tekinthető szintet. Ha úgy képzeljük el a nárcisztikus viselkedést, hogy egy egytől tízig terjedő skálán jeleníthető meg, ahol az egyes a legkevésbé nárcisztikus, akinek az életében csak nagyon ritkán és enyhén jelennek meg a nárcisztikus viselkedés mintái, a tízes pedig olyan ember, aki szinte nem képes önzetlen szeretetre és mindent bevet annak érdekében, hogy másokat magához kössön érzelmileg, nem válogatva a legkegyetlenebb módszerek között sem, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyjából a hetes szinttől számít valaki patológiás esetnek.
A képzeletbeli skálán, egytől háromig az elfogadó és tiszta szándékú emberek, négytől hatig pedig érezhetően manipulatív, másokat gyakran kihasználó önző emberek helyezkednek el. A skálán hetes és hét fölötti szinteken álló nárcisztikusok már már patológiás szintnek tekinthetők. Ők élnek a személyiség zavar állapotában, ők az igazán sérült emberek. Az ilyen emberek nem képesek normál emberi kapcsolatok kialakítására, mivel minden emberi érzelmet a saját akaratuknak akarnak alárendelni. Az ilyen ember már teljesen uralni kívánja a környezetét és nem riad meg a legdurvább eszközöktől sem, ennek elérésére. Ilyen emberrel kapcsolatba lépni és maradni, egy igazán toxikus emberi kapcsolatot eredményez, ami egy nagyon traumatikus élményt jelent annak aki ezt megéli és elszenvedi. Ezzel el is érkeztünk a nárcisztikus ember lényegéhez.
Milyen ember a nárcisztikus
A nárcisztikus ember nem képes tiszta szeretet megélésére, melyet a másik emberhez fűződő jó érzések és kellemes kapcsolódás élménye hoz létre a normális kapcsolatokban. A patológiás nárcisztikus ember lételeme, hogy megkedvelteti magát az áldozatával (akit a továbbiakban empatának fogok nevezni). A nárcisztikus emberek leginkább az önfeláldozó, jólelkű, idealista empatákat kedvelik. A nárcisztikus embernek leginkább arra van szüksége, hogy a környezete (az empatái) felnézzenek rá, csodálják, ünnepeljék azaz erősítsék az önbizalmát. Bár a nárcisztikus embernek látszólag nagy az önbizalma de valójában épp azért van szüksége a csodálókra, az empatákra, hogy fenntartsák és folytonosan megerősítsék az önbizalmát. Ezért a nárcisztikus ember hatalmas erőfeszítést tesz kezdetben azért, hogy ezt a csodálatot, elismerést kiváltsa másokból. Ezen kívül rendkívül fontos számára, hogy intenzív érzelmeket keltsen, mivel ezzel érzi azt, hogy irányíthat másokat, illetve a saját jelentőségét, hatalmát ezzel tudja önmaga számára alátámasztani. Fontos számára a szexualitás de ebben is leginkább az a fontos, hogy az ő nagyságát, vonz erejét, szépségét éltessék és erősítsék a partnerei. Ugyanilyen fontos számára a pénz, mely a hatalmat, az irányítást és a biztonságot jelenti egy nárcisztikus számára. A nárcisztikus ember legfőbb törekvése, hogy megteremtse magának a biztonságot, melyben minden szükséglete kielégítésre kerül. Ezért kontroll mánia jellemzi, hisz csak akkor érzi magát biztonságban ha ő irányít. A nárcisztikusok mási leginkább jellemző tulajdonsága, hogy teljesen hiányzik belőlük az empátia képessége és annak szándéka is. A nárcisztikus skála legfelsőbb szintjén élő emberekből kerülnek ki leggyakrabban a szociopaták (ez már nagyon kóros állapot)
Egy nárcisztikus kapcsolat dinamikája
Ha nárcisztikus emberről beszélünk, akkor alapjában véve kétféle típust különböztetünk meg. Beszélhetünk grandiózus nárcisztikusról és rejtett nárcisztikusról. A grandiózus nárcisztikus fő jellemzője, hogy önmagát mások fölé helyezi, hatalmas a látható egója ezért könnyebb az ilyen nárcisztikust felismerni. A rejtett nárcisztikus sokkal visszafogottabb, sok esetben áldozatnak tűnteti fel magát, ha lehet ilyet mondani ez utóbbi az alaktomosabb (nehezebben felismerhető) típus.
A kapcsolat folyamata mindkét esetben ugyanaz de a dinamika és a kapcsolat fázisok időtartamai változhatnak. A grandiózus nárcisztikus esetében minden folyamat gyorsabb és jellemzően nagyobb volumenű, míg a rejtett nárcisztikus esetében lassabbak de olykor épp ezért mélyebben hatók ezek a folyamatok. Minél hosszabb időn keresztül szenvedi el valaki egy nárcisztikus pszichés bántalmazását, annál jobban nyomot hagy a személyiségében.
1. A nárcisztikus kapcsolatok első lépése, mikor a nárcisztikus megtalálja az áldozatát és empatát csinál belőle. Ez az idealizálás szakasza. Ilyenkor a nárcisztikus mindent bevet, hogy a másik embert behálózza. Túlzott kedvesség, figyelem, bókok, ajándékok, túlzott érzelmi reakciók. Ezek mind azt szolgálják, hogy lenyűgözze, behálózza, az úja köré csavarja a másik embert. Minél hamarabb és minél mélyebben hiteti el az empatával, hogy tökéletes párt alkotnak majd, annál hamarabb kezdheti őt irányítani.
2. Az idealizációs szakaszt a leértékelés szakasza követi. Ilyenkor a nárcisztikus meg akarja erősíteni a kontrolt a másik személy felett. Ennek érdekében gyakran igyekszik lerombolni az empata önértékelését, bagatelizálja a teljesítményét, érezteti, hogy nem fontos a számára és küzdeni kell a figyelméért. Ez a nárcisztikus viselkedés egyik meghatározó időszaka, azt is mondhatnánk, hogy a lényegisége. Mivel ilyenkor éli meg a nárcisztikus ember, hogy hatalma van a másik ember fölött, azaz Ő irányít.
3. A kapcsolati dinamika harmadik fázisa a Hoovering (porszívózás). Ez az a kapcsolati helyzet, mikor a n árcisztikus már nem tudja az empatát tovább leértékelni. Akár azért mert az adott nárcisztikus elérte az aljassága határait, akár azért mert az empata elkezd lázadni és ki akar lépni a kapcsolatból. Ilyenkor a nárcisztikus kidobja az áldozatát, ezzel egy utolsó csapást mér rá. Gyakorlatilag a legerősebb eszközhöz nyúl a totál megsemmisítés és megalázás eszközéhez. Ilyenkor a nárcisztikus nagy valószínűséggel átlép egy másik kapcsolatba, melyet már korábban elkezdett kiépíteni. Ez a menekülő út, a másik láb, mellyel az önbizalmát és a biztonságát kívánja megtámasztani.
A kapcsolat lezárása után, napokkal, hetekkel, hónapokkal de akár évekkel később a nárcisztikus újra belép az empata életébe és megpróbálja visszahúzni a kapcsolatba. Hatalmas ígéretek, nagy megbánások és minden amivel újra rabul ejti az empatáját. Ezzel indul egy új ciklus.
Miért lesz valaki nárcisztikus
Az okok ebben az esetben is a gyermekkorban keresendők. A nárcizmus kialakulásának alapja, hogy gyermekkorban, mikor az emberi személyiség kialakul, a kisgyermek nem kap elegendő őszinte figyelmet és ezzel együtt megfelelő szeretetet. Nem arról van szó, hogy soha (bár ez is előfordul), sokkal inkább arról, hogy a biztonság érzetét egy kisgyermeknek leginkább az határozza meg, hogy az elsődleges gondozó (ez általában az anya), mennyire figyel rá és menyire foglalkozik azzal, hogy a biztonságérzetet megteremtse és fenntartsa számára. Egy kisgyermeknél ez gyakorlatilag folyamatos igényt jelent. Minél többször kap visszautasítást vagy tapasztalja meg azt, hogy amikor szüksége lenne rá, nem foglalkoznak vele, annál inkább elkezd különböző technikákat kifejleszteni arra, hogy elérje a figyelmet. Természetesen ezen viselkedések elsődleges célja, hogy felhívja magára a figyelmet, akár azzal, hogy igyekszik olyan dolgokat csinálni amiért biztosan megdicsérik, akár azzal, hogy elesettnek mutatja magát, hogy ezzel vívja ki a szülő figyelmét. Nagyon gyakori a nárcizmus kialakulása például testvéreknél. Ha kistestvér érkezik, aki több figyelmet kap vagy épp a kistestvér nem kap elegendő figyelmet, mivel a nagytestvér leköti a szülő legtöbb figyelmét. Ilyen esetben a gyermek megéli az elutasítás érzését. Tehát nem arról van szó, hogy valaki egyáltalán nem kap figyelmet gyermekként, hanem arról, hogy úgy érzi a figyelemért valahogy küzdeni kell, mert az spontán nem működik mikor szüksége lenne rá.
Ki a felelős a nárcisztikus személyiség kialakulásáért
A felelősséget két részre kell osztani. Az egyik, hogy miért alakult ki a nárcisztikus személyiség zavar. Ennek okát fentebb részleteztem. Ez elsősorban a gyermekkorban és annak is az első 6-7 évében alakul ki de a további években a minta erősödhet vagy gyengülhet is. Mivel a gyermekek életük ezen időszakában (általában) az anyukhoz kötődnek és velük töltik az életük nagy részét, így az anyai viselkedés van legnagyobb hatással a nárcisztikus személyiség kialakulására. De természetesen az apa, illetve további családtagok, leginkább testvérek is jelentős szerepet játszhatnak egy ilyen személyiség kialakulásában és erősödésében. Itt kell megemlíteni a társadalom szerepét is. Ugyanis az, hogy egy anya mennyire tud és hajlandó törődni a gyermekével, illetve milyen tradíciók jellemzők az adott társadalomban, például az apa bevonására, a nagyszülők szerepvállalására vagy a közösség segítségének igénybevételére, az leginkább társadalmi rendszer, tradíciók és társadalmi fejlettség függvénye.
A nárcizmus kialakulásának másik felelőse pedig maga a nárcisztikus ember. Bár ez a személyiség típus is gyermekkorban alakul ki azonban a környezetre gyakorolt hatása legintenzívebben felnőtt korban jelenik meg. Ezért nagyon fontos, hogy felismerje magában, hogy ha emberi kapcsolatait a saját domináns viselkedése határozza meg, folyamatosan manipulálja a környezetét, gyakran büntet, leértékel másokat, nincs önbizalma és rengeteg energiát fektet abba, hogy másokat lenyűgözzön azért, hogy önmagát értékelni tudja, akkor nagy valószínűséggel nárcisztikus személyiség. Ha valaki azt érzi, hogy egyáltalán nem érdekli mások problémája, érzései és nem képes hosszútávú és mély emberi kapcsolatok kialakítására, akkor mindenképp érdemes elgondolkodni, az önismeretet fejleszteni vagy akár segítséget kérni, mert a felismeréssel a nárcizmus kezelhető és a negatív hatásai csökkenthetők.
A nárcisztikus személyiségzavar, ahogy minden személyiség zavar megállapítására kizárólag erre szakosodott pszichológus és pszichiáter végzettségű szakember képes. A személyiség zavarok megfelelő és szakszerű kezelése szintén csak szakellátásban lehetséges.
A személyiség típusok és jegyek felismerése viszont minden ember saját privilégiuma, ez a felismerés lehet ösztönös, ahogyan az a legtöbb embernél működik is. A tudatosság, az ismeretek tágítása és leginkább az önismereti utak és technikák keresése viszont minden esetben pozitívan hat a saját és környezetünk életére is.
Ajánlott írásaim
Hisztrionikus személyiségzavar
MBTI szeméyiség tipológiai modell