érzékelés

Ha valaki el szeretne mélyedni az emberi lélek rejtelmeiben és ezt a pszichológia tudományán keresztül kívánja megtenni, akkor számtalan módszerrel és elmélettel találkozhat. A pszichológia fejlődését bemutató első négy részben ezekről adtam rövid áttekintést. Bár módszerek és elméletek jönnek és mennek de az alapvető fogalmak általában viszonylag változatlanok, ezért a pszichológia megértéséhez és a különböző irányzatokban való elmélyüléshez mindenképp szükséges ismerni őket.
Ebben a részben megpróbálom nagyon röviden, érthetően, egyszerűen és szándékom szerint érdekesen ismertetni a pszichológia alapfogalmait, melyek megismerésével az emberi viselkedés, gondolkodás és érzelmek alapjai is megérthetővé vállnak, legalább is alapjaiban.

Érzékelés – észlelés

A két hasonlóan használt szó között jelentős eltérés van, viszont egymásból következnek.
Érzékelés (szenzáció) nem más, mint a testi sejtjeink receptorainak (érzékelőinek) ingerfelvétele. Tehát az ahogyan a sejtjeink érzékelik a környezetüket és az abban létrejövő változásokat.
Vannak nyomás érzékelő receptorok, hőérzékelő, kemo receptorok, melyek a különböző kémiai anyagokat érzékelik és fényérzékeny receptorok, pl. a szemben lévő csapok és pálcikák, melyek a fényt érzékelik, így a színeket, árnyékokat, mozgást is. A sejtjeink érzékelhetik a szervezeten belüli és a szervezeten kívüli világ ingereit egyaránt.

Észlelés (precepcio) gyakorlatilag a receptorok által érzékelt ingerek az agyba jutnak az idegrendszeren keresztül és az agy ezekből az érzékelt ingerekből, egy magasabb idegrendszeri tevékenység által létrehozza a világ leképezését, azaz értelmet ad az ingereknek, tehát az érzékelést lefordítja egy belső értelmezés alapján.

Az ingereket a fő érzékszerveinkkel érzékeljük, szem, orr, fül, nyelv, bőr illetve a belső szerveink érzékelői, sejtjeink receptorai. A szervekből az ingerek az agyba jutnak, majd kialakul az észlelés és egyéb idegrendszeri megjelenés, melyek különböző hormonális és idegi folyamatokat indítanak el.
Tehát az érzékelésből észlelés, az észlelésből pedig egyfajta belső leképezés és értelmezés születik, mely a környezetünkhöz való alkalmazkodást szolgálja.

Figyelem

A figyelem az ingerek által, kialakult észlelésekre adott válasz. Lehet szándékos vagy önkéntelen, illetve lehet automatikus vagy kitartó (akaratlagos). Figyelmünket irányíthatjuk egy adott tevékenységre vagy feladatra, de irányulhat bármilyen külső vagy belső ingere, pl. fájdalomra, éles hangra, zajra, hőmérsékletre. Lehet automatikus figyelem, mely berögzült cselekvéseket kontrollál, például a futás vagy járás de lehet akaratlagosan fenntartott, szándékos figyelem, mondjuk tanulás vagy valamilyen munka közben.
Amit a figyelemről még érdemes megjegyezni, hogy gyakorlatilag minden bennünket érő ingert rögzítünk és földolgozunk, ami életünk során megjelenik körülöttünk vagy bennünk de csak egy jelentéktelenebb részüket rögzítjük a tudatos elménkben, nagyobb része az ingereknek nem tudatosul de mégis hagy nyomot az idegrendszerben, tehát jelen marad egész életünk során.

Tanulás

Ezt a fogalmat rengetegféleképp lehet értelmezni és definiálni, de legegyszerűbb talán azzal, hogy minden tapasztalatszerzési forma, mely a viselkedésünket hosszabb távon is befolyásolja.
A tanulás szintén lehet akaratlagos vagy önkéntelen és lehetünk tudatában annak, hogy épp tanulunk de történhet ez tudat alatt is.
A tanulás tehát az ingerekre adott reakcióink rögzülése, mely oly módon vésődik be az emlékezetünkbe, hogy már az inger megjelenése előtti környezeti változásokban is képes felismerni a várható inger megjelenését. Tehát a testünk képes egyfajta statisztikai alapokon működő előrelátásra, a tanulás által.
A tanulás nem más, mint az élethez és környezethez való alkalmazkodás alapja.

Emlékezet

Az emlékezet az ingerekre adott válaszok rögzülésének és felidézésének képessége. A tanulás, a rögzülés folyamata és eredménye míg az emlékezet a rögzülés és előhívás képessége. Így tehát a tanulás az emlékezeten alapszik, az emlékezet az észlelésen alapszik, a figyelem pedig meghatározza, hogy mit és milyen módon tanulunk meg.
Az emlékezésnél fontos tényezők az úgynevezett emlékezeti tárak, a szenzoros tár, mely 1-2 mp ig rögzíti az információt, az RTM (rövid távú memória) mely 7+2 elemet tud raktározni, 1-2 perc időtartamra, illetve a HTM (hosszú távú memória), mely gyakorlatilag korlátan információ tárolására és feldolgozására alkalmas.
A szenzoros tárból az RTM-be, onnan pedig a HTM-be kerülnek az információk.
Bár a hosszútávú memória gyakorlatilag korlátlan de mégsem emlékezünk mindenre ami velünk történik életünk során. Ez pedig az agyunk hatékony működésének fenntartása miatt van. Így az emlékek az agy folyamatos átalakulása (idegsejti kapcsolatok folyamatos átszerveződése) segítségével, átalakulhatnak és elhalványulhatnak de megfelelő módszerekkel újra előhívhatók.

A következő részben a képzelet kreativitás és az intelligencia fogalmait ismertetem

Ajánlott cikkeink


Nyugtató és altató teakeverékek házilag