Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta már 110. alkalommal ítélték eddig oda, összesen 219 tudósnak. Ezen idő alatt 39 alkalommal egy személy, 33 alkalommal két és 38 alkalommal pedig három tudós megosztva kapta az elismerést. A 219 kitüntetett között 12 höly van, akik közül csak Barbara McClintock kapott egyedüli díjazottként orvosi Nobel-díjat, 1983-ban. A kitüntetést 1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942, tehát kilenc alkalommal senkinek nem ítélték oda. Gerhard Domag, Adolf Hitlerutasítására, nem vette át, a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat. Az orvostudomány díjazottjai az elmúlt 5 években a genetikai felfedezések, a rákkutatás és a sejtbiológia területén elért eredményeikért kapták jellemzően ezt az elismerést.
2019: Sir Peter John Ratcliffe brit orvos és sejtbiológus, (Oxfordi Egyetem) valamint William Kaelin amerikai orvos (Harvard Egyetem), és Gregg Semenza amerikai orvos és biokémikus(Johns Hopkins Egyetem) kapták, megosztva a 2019-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat „az élet alkalmazkodóképességének kutatásáért”.
A felfedezés lényege, hogy az állati szervezetekben (így az emberben is) a megváltozott oxigén szinthez hogyan alkalmazkodnak a sejtjeink. Az állati sejtekről ugyanis kiderült, hogy bizonyos genetikai folyamatokon keresztül, jelentős mértékben képesek alkalmazkodni az oxigén hiányos állapotokhoz. Ezzel a kutatással különböző gyógyszerek, elsősorban rák gyógyítását szolgáló gyógyszerek és az emberi szervezet túlélését segítő készítmények kifejlesztését segítették elő a tudósok. Ezen felfedezés, az űrutazásokhoz és más bolygókon való élet kialakításához is segítséget nyújthat.
2018: James P. Allison amerikai és Hondzso Taszuku japán kutatók kapták orvosi-élettani Nobel-díjat.
A két tudós a „programozott sejthalálnak” nevezett mechanizmus pontosabb megértéséért és ezzel, elsősorban a rákkutatásban szerzett érdemeikért kapták az elismerést.
A kutatók jobban megismerték az immunsejtek egyik alfajának, a T-sejteknek a működését. Hondzsu professzor a PD-1, Allison pedig a CTLA-4 nevű fehérjék, blokkoló szerepét azonosították. Ezek a fehérjék képesek az immunsejtek működését gátolni, ezzel, megakadályozva azok hatékony működését. Az autoimmun betegségek esetén ez előnyt, a rákos sejtek kialakulásának megakadályozásában viszont hátrányt jelent a szervezet számára. Ezen felfedezések tehát mindkét betegség gyógyításában jelentős előrelépést jelentenek, de sok más betegség kezelésénél, illetve immunfokozó gyógyszerek kifejlesztésénél is nagy szerepet kaphatnak.
2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young, amerikai tudósok megosztva kapták az elismerést, „A cirkadián ritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért„.
A cirkadián ritmus az élőlények belső biológiai órája, mely a környezetünkhöz való alkalmazkodásért és a belső folyamataink szabályozásért felelős. A jelenséget már többszáz éve ismerjük és kutatjuk, a három tudós felfedezései viszont megmutatták, hogy a „period” nevű gén hogyan szabályozza sejtszinten a régóta ismert mechanizmust.
A felfedezés nemcsak a szervezet pontos működésének egyik gén szintű működését tette lehetővé, hanem nagyon hatékony terápiás módszerek továbbfejlesztését is megalapozta. Az úgynevezett koronaterápia ugyanis a szervek sejtjeinek működésének ciklusain és az ehhez igazodó terápiás időzítéseken alapszik. Ezen kívül a cirkadián ritmus génszintű szabályozásának megismerése, a viselkedésünk génszintű megismerésének további kutatásait is jelentős mértékben elősegíti.
2016: Yoshinori Ohsumi, japán kutató „Az autofágia mechanizmusának (genetikus folyamatainak) felfedezéséért” kapott orvosi Nobel-díjat. Az autofágiának nevezett mechanizmust, a belga Christian de Duve fedezte föl, aki ezért a felfedezésért 1974 ben ugyancsak orvosi Nobel-díjjat kapott. A jelenség lényege leegyszerűsítve, hogy a sejteken belül elpusztult vagy meghibásodott sejtalkotókat, egy lebontó mechanizmus távolítja el, hogy ne okozzanak problémát a sejtek működésében. Ez a kulcsfontosságú mechanizmus, a lizoszomának nevezett sejtszervben termelt enzimeknek köszönhető. A japán kutató, most ezen speciális enzimek termelését és működését befolyásoló genetikus folyamatok megismeréséért kapott elismerést. A felfedezés nem csak a különböző betegségek megelőzésében és a gyógyításban de a szervezet öregedésének lassításában és a hosszútávú egészség fenntartásában is jelentős lökést adhat a további kutatásoknak.
2015: William C. Campbell, Írország és Satoshi Omura, Japán „A fonálféreg-fertőzések új szemléletű kezelésének felfedezéséért” valamint Tu You, Kína „Új maláriaellenes terápia kifejlesztéséért” megosztva kapták a rangos elismerést.
A fonalféreg a népesség harmadának szervezetében megtalálhatók és számos betegség kialakulásáért felelősek. Ezek a paraziták különösen gyakoriak Afrikában, Dél-Ázsiában, valamint Közép- és Dél-Amerikában. A kutatók által izolált és módosított, Streptomyces avermitilis nevű baktérium, képes elpusztítani ezen parazitákat és ezért nagyon hatékonyan alkalmazható az általuk okozott betegségek kezelésénél.
A kínai kutató a malária gyógyításáért kapott elismerés. Tu You az Artemisia annua (egynyári üröm) növényből, vonta ki az Artemisinin nevű hatóanyagot egy új, általa kifejlesztett tisztítási folyamat segítségével. Az így kivont hatóanyaggal rendkívül jó eredményeket értek el világszerte a malária kezelésben.
Ajánlott cikkeink
- Az elmúlt évek kémiai Nobel-díjasai
- Az elmúlt évek fizikai Nobel díjasai
- Savasodás – sejthalál és daganatképződés
- CBD olaj – egy csodaszer amit nálunk még üldöznek