Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta már 115. alkalommal ítélték eddig oda, összesen 227 tudósnak. A kitüntetést 1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942, tehát kilenc alkalommal senkinek nem ítélték oda. Gerhard Domag, Adolf Hitler utasítására, nem vette át, a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat. Az orvostudomány díjazottjai az elmúlt 10 évben a genetikai felfedezések, a rákkutatás és a sejtbiológia területén elért eredményeikért kapták jellemzően ezt az elismerést. Az orvosi Nobel díjat elnyerők között továbbra is fennáll az amerikai dominancia. Az elmúlt 10 év díjazottjai közül a legtöbb tudós amerikai származású vagy amerikai egyetemeken, intézetekben végezte a díjat érdemlő kutatásait. Hatalmas büszkeség, hogy Karikó Katalin is elnyerte a Svéd Királyi Akadémia elismerését 2023-ban, Szentgyörgyi Albert és Békésy György után, harmadik magyarként.
2024 Két amerikai tudós, Victor Ambros és Gary Ruvkun kapott orvosi-élettani Nobel-díjat a mikro-RNS és a poszttranszkripciós génszabályozásban betöltött szerepe felfedezéséért. Úttörő felfedezésük egy teljesen új génszabályozási elvet tárt fel, amelyről kiderült, hogy alapvető fontosságú a többsejtű élőlények, köztük az ember számára is. A mikroRNS-ek szerepet játszanak például a rák, illetve számos genetikai betegség kialakulásában.
A 2023-as orvosi-élettani Nobel-díjat Karikó Katalin (Magyar – USA) és Drew Weismann (USA) kapták megosztva biokémiai felfedezéseikért, amelyek lehetővé tették egy hatékony mRNS-alapú vakcina kifejlesztését a COVID-19 ellen.
2022-ben Svante Pääbónak (Svédország) ítélték az orvosi-élettani Nobel-díjat, az emberi törzsfejlődés és kihalt emberelődök genomjának kutatásáért.
A 2021-es orvosi Nobel-díjat két kutató megosztva kapta a hő- és tapintás-érzékelő receptorok felfedezéséért. David Julius (USA) és Ardem Patapoutian (Libanon – USA) felfedezését megelőzően nem tudtuk, mi és hogyan indítja be azokat az idegi impulzusokat, amelyek a hő- s a nyomás érzékeléséért felelnek.
2020 évben az orvosi Nobel-díjat Harvey J. Alter (USA), Michael Houghton (Brit) és Charles M. Rice (USA) kapták egyenlő elosztásban a Hepatitis-C vírus felfedezéséért. Globálisan 70 millió Hepatitis-C esetet regisztráltak, ez azonban valószínűleg csak töredéke a valós betegszámnak, mivel sokszor a betegség regisztrálatlan, sőt, észrevétlen marad. A fertőzés évente 400 ezer halálozásért felelős, és leggyakoribb kiváltó oka a májdaganatnak és a májátültetésnek.
2019: Sir Peter John Ratcliffe brit orvos és sejtbiológus, (Oxfordi Egyetem) valamint William Kaelin amerikai orvos (Harvard Egyetem), és Gregg Semenza amerikai orvos és biokémikus(Johns Hopkins Egyetem) kapták, megosztva a 2019-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat „az élet alkalmazkodóképességének kutatásáért”.
A felfedezés lényege, hogy az állati szervezetekben (így az emberben is) a megváltozott oxigén szinthez hogyan alkalmazkodnak a sejtjeink. Az állati sejtekről ugyanis kiderült, hogy bizonyos genetikai folyamatokon keresztül, jelentős mértékben képesek alkalmazkodni az oxigén hiányos állapotokhoz. Ezzel a kutatással különböző gyógyszerek, elsősorban rák gyógyítását szolgáló gyógyszerek és az emberi szervezet túlélését segítő készítmények kifejlesztését segítették elő a tudósok. Ezen felfedezés, az űrutazásokhoz és más bolygókon való élet kialakításához is segítséget nyújthat.
2018: James P. Allison amerikai és Hondzso Taszuku japán kutatók kapták orvosi-élettani Nobel-díjat.
A két tudós a „programozott sejthalálnak” nevezett mechanizmus pontosabb megértéséért és ezzel, elsősorban a rákkutatásban szerzett érdemeikért kapták az elismerést.
A kutatók jobban megismerték az immunsejtek egyik alfajának, a T-sejteknek a működését. Hondzsu professzor a PD-1, Allison pedig a CTLA-4 nevű fehérjék, blokkoló szerepét azonosították. Ezek a fehérjék képesek az immunsejtek működését gátolni, ezzel, megakadályozva azok hatékony működését. Az autoimmun betegségek esetén ez előnyt, a rákos sejtek kialakulásának megakadályozásában viszont hátrányt jelent a szervezet számára. Ezen felfedezések tehát mindkét betegség gyógyításában jelentős előrelépést jelentenek, de sok más betegség kezelésénél, illetve immunfokozó gyógyszerek kifejlesztésénél is nagy szerepet kaphatnak.
2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young, amerikai tudósok megosztva kapták az elismerést, „A cirkadián ritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért„.
A cirkadián ritmus az élőlények belső biológiai órája, mely a környezetünkhöz való alkalmazkodásért és a belső folyamataink szabályozásért felelős. A jelenséget már többszáz éve ismerjük és kutatjuk, a három tudós felfedezései viszont megmutatták, hogy a „period” nevű gén hogyan szabályozza sejtszinten a régóta ismert mechanizmust.
A felfedezés nemcsak a szervezet pontos működésének egyik gén szintű működését tette lehetővé, hanem nagyon hatékony terápiás módszerek továbbfejlesztését is megalapozta. Az úgynevezett koronaterápia ugyanis a szervek sejtjeinek működésének ciklusain és az ehhez igazodó terápiás időzítéseken alapszik. Ezen kívül a cirkadián ritmus génszintű szabályozásának megismerése, a viselkedésünk génszintű megismerésének további kutatásait is jelentős mértékben elősegíti.
2016: Yoshinori Ohsumi, japán kutató „Az autofágia mechanizmusának (genetikus folyamatainak) felfedezéséért” kapott orvosi Nobel-díjat. Az autofágiának nevezett mechanizmust, a belga Christian de Duve fedezte föl, aki ezért a felfedezésért 1974 ben ugyancsak orvosi Nobel-díjjat kapott. A jelenség lényege leegyszerűsítve, hogy a sejteken belül elpusztult vagy meghibásodott sejtalkotókat, egy lebontó mechanizmus távolítja el, hogy ne okozzanak problémát a sejtek működésében. Ez a kulcsfontosságú mechanizmus, a lizoszomának nevezett sejtszervben termelt enzimeknek köszönhető. A japán kutató, most ezen speciális enzimek termelését és működését befolyásoló genetikus folyamatok megismeréséért kapott elismerést. A felfedezés nem csak a különböző betegségek megelőzésében és a gyógyításban de a szervezet öregedésének lassításában és a hosszútávú egészség fenntartásában is jelentős lökést adhat a további kutatásoknak.
2015: William C. Campbell, Írország és Satoshi Omura, Japán „A fonálféreg-fertőzések új szemléletű kezelésének felfedezéséért” valamint Tu You, Kína „Új maláriaellenes terápia kifejlesztéséért” megosztva kapták a rangos elismerést.
A fonalféreg a népesség harmadának szervezetében megtalálhatók és számos betegség kialakulásáért felelősek. Ezek a paraziták különösen gyakoriak Afrikában, Dél-Ázsiában, valamint Közép- és Dél-Amerikában. A kutatók által izolált és módosított, Streptomyces avermitilis nevű baktérium, képes elpusztítani ezen parazitákat és ezért nagyon hatékonyan alkalmazható az általuk okozott betegségek kezelésénél.
A kínai kutató a malária gyógyításáért kapott elismerés. Tu You az Artemisia annua (egynyári üröm) növényből, vonta ki az Artemisinin nevű hatóanyagot egy új, általa kifejlesztett tisztítási folyamat segítségével. Az így kivont hatóanyaggal rendkívül jó eredményeket értek el világszerte a malária kezelésben.
Ajánlott cikkeink
- Az elmúlt évek kémiai Nobel-díjasai
- Az elmúlt évek fizikai Nobel díjasai
- Savasodás – sejthalál és daganatképződés
- CBD olaj – egy csodaszer amit nálunk még üldöznek