Egy emberi személyiség kialakulása egy nagyon összetett folyamat eredménye, rengeteg tényező, nagy számú impulzus és érzékelés összessége. De az is elmondható, hogy még egy hosszú emberi élet alatt is viszonylag szűk lehetőség áll rendelkezésére arra, hogy valamit felfogjunk és megértsünk mindenségből, a világból, amiben létezünk, illetve, ehhez mélyen alkalmazkodni tudjunk. Ezen tapasztalásaink, érzékelésünk és megértésünk alapján nyilvánulunk meg és hagyunk nyomot világban életünk során. Ezen a megnyilvánulás, gondolatok, szavak, tettek és érzések, fizikai illetve mentális energiák összessége az igazi Életművünk. Minden ember egyfajta lenyomatot képez, megszemélyesít egy emberi lényt, amivel részese lesz az univerzum csodájának.
Sorsvonal vagy karma
Már a fogantatásának pillanatában rendelkezünk egyfajta örökséggel, ami az ősök tapasztalatainak és reakcióinak genetikai lenyomata bennünk. Ez a különös koktél, mely két egyedből és azok őseiből megjelenik egy új egyedben, egy fejlődésnek induló magzatban, bizonyos mértékben meghatároz minket az egész életünkben. De ez a meghatározottság szerencsére nem felülírhatatlan, ugyanis létezik a szabad akarat, mellyel az ember eldöntheti, hogy a rendelkezésére álló testtel hogyan nyilvánul meg a világban, értékrendje, gondolatai és tettei által. Ahogy a védikus filozófia tanítja, a karma törvényei mindenkire vonatkoznak, de gondolataink, érzéseink és tetteink, a karma törvényein és keretein belül alakítják a sorsunkat.
Ha a tudomány mai megközelítését és értelmezését használjuk, az emberi sors megértéséhez, akkor leginkább úgy értelmezhetjük az életünket, hogy a test, az idegrendszer mély genetikus és fizikai struktúráival ad egy meghatározó keretet az életünknek, amit a családi és szociális háttér, amibe bele születünk, tovább cizellál. Viszont lehetőségünk van ezen sok tekintetben is változtatni. Ezzel a változással pedig genetikai állományunkat is változtatjuk, ahogy az utódainknak átadandó mintákat és adottságokat is képesek vagyunk jelentős mértékben befolyásolni. Az emberi élet sajátosságainak megértésével és ehhez igazodó, tudatos élettel, generációkon keresztül a sorsvonalunkat jelentős mértékben irányíthatjuk. Képesek vagyunk a sorsunkat újraírni vagy különböző irányokba terelni és minden változással az emberiség sorsának betűit is változtatjuk. Egy emberi élet sajnos nem elegendő mindenre, de rengeteg változás érhető el alatta.
Első lépések
Fogantatásunk pillanatában tehát sok minden eldől. Lassan létrejön a test, amire már az anyaméhben, az anyán keresztül megélhető külvilág is hatással van. A születésünk után pedig belekerülünk ebbe a világba, ahol az öt érzékszervünkkel, ami egyetlen komplex rendszert alkot, elkezdjük érzékelni a külvilágot. Azt mondják, az embereknek öt érzéke van a külvilág érzékelésére. Az öt érzékszervünkkel képesek vagyunk a fény, a hangok, a szagok, az ízek, a tapintáson alapuló érzések és a hő érzékelésére. Ez az öt érzékelési mód, ami hat alapérzékelést tesz lehetővé, elegendő ahhoz, hogy a hat alapszükségletünket meg tudjuk teremteni, melyek a levegő, a víz, a táplálék, az alvás, a testhő és a szervezet ürítési szükségletei. Ez a hat alapszükséglet, kiegészülve az élet fennmaradásához szükséges szexuális szükséglettel, határozza meg életünk alapjait. Agyunk, a mentális és az érzelmi képességeink összekapcsolásával azonosítja ezen szükségleteket, átalakítja őket érzelmekké, gondolatokká és cselekvéssé, amivel aztán végül, megnyilvánulunk a világban.
A külső ingereket, a külvilág jellemzőin és sajátosságain keresztül, az érzékelésünk útján észleljük, majd a kognitív és érzelmi képességünk szerint, érzelmekké alakítjuk. Az emberek hat alapérzelmet képesek azonosítani, melyekből különböző „érzelmi koktélokat” vagyunk képesek előállítani. A hat alapérzelem, az öröm, a szomorúság, a félelem, a düh, az undor és a meglepődés. Minden további emberi érzelem ezen érzelmek keveréke. Az olyan összetett érzelmek, mint például a szeretet, szerelem, irigység, féltékenység, megvetés, a különböző kulturális meghatározások, a mentális felfogás és biokémiai reakciók, bonyolult kombinációi.
Mi tesz minket emberré ?
Agyunk az őseinktől hozott tapasztalatok, a saját tapasztalásaink, érzékelésünk és érzelmeink alapján, létrehozza bennünk, a világunk mentális reprezentációját. Ehhez viszont az információkat tárolni kell és időről időre szükséges felidézni, illetve rendszeresen fejleszteni vagy megerősíteni. Az emberi agy és idegrendszer a mai napig nem teljesen értett bonyolult mechanizmus. Azt már tudjuk róla, hogy a testi sejtjeink reakciói, folyamatosan hatnak egymásra és ez a folyamatos egymásra hatás idézi elő a szervezetben azt a fiziológiás és mentális állapotot, aminek a végeredménye mi magunk vagyunk, életünk során és minden pillanatban. Az emberi szervezet elképesztően bonyolult struktúra, százezer milliárd sejt folyamatos működése, egymásra hatása, napi szintű pusztulása és újra születése, számokkal szinte nem kifejezhető érzékelés és érzelem illetve energetikai reakció folyamatos kavalkádja.
Az emberi személyiség részei
Carl Gustav Jung máig is igen helytálló megközelítése szerint, a személyiségünk öt területből tevődik össze, melyek az Egó, a Perszóna, az Árnyék, a Tudattalan és a Self.
Az első személyiség részünk, melynek leginkább tudatában vagyunk, a személyiségünk tudatos részén található. Ez az EGO vagy más néven az ÉN részünk, mely megjelenít minket a világban. Az Ego az a személyiség rész, amiben a közvetlen emlékek, szokások és a logikus gondolkodás működik. Az Egon keresztül igyekszünk megnyilvánulni a világban. Ezért leginkább ilyennek lát minket a környezetünk és leginkább ez az amit mi magunkról is látunk, gondolunk. Az Egoval azonosulunk és az Egon keresztül igyekszünk élni az életünket.
Személyiségünk másik területe a Perszóna vagy másnéven a Maszk. A Maszk részben tudatos és részben már tudatalatti területekből táplálkozik. A Perszóna részünk határozza meg a személyiségünket a különböző szocializációs mintáink alapján. Ez tartalmazza a szabályokat, szerepeket, az elképzelt elvárásokat, amiken meg kell felelni. Ezen személyiség részünkben kialakított képek és modellek alapján próbáljuk szervezni az életünket, megfelelni a társas kapcsolatokban, kialakítani az Egonk és a környezetünk igényeinek összhangjához leginkább szükséges működést. A Perszóna részünk legnagyobb veszélye, hogy ha túlzottan ennek kívánunk megfelelni, fokozatosan elveszítjük a valódi kapcsolatot az Egoval, ami végül identitás válságot és hiteltelen életérzést eredményezhet.
Jung értelmezése szerint, a személyiségünk harmadik területe az Árnyék, mely a személyiségünk azon része, ahol azok a tulajdonságaink élnek, melyeket rejtegetni, tagadni akarunk önmagunk és mások előtt egyaránt. A rossznak címkézett tulajdonságaink rejtegetésére, elnyomására rengeteg energiát használunk fel, ennek ellenére mégis rendszeresen megjelennek bennünk, folyamatosan hatnak az életünkre, a gondolatainkra és a cselekedeteinkre egyaránt.
A negyedik személyiség terület a tudattalan. Itt raktározunk el minden élményt, tapasztalatot, amit elnyomunk magunkban vagy elfeledni vélünk. A tudattalanban olyan tartalmak vannak, melyek létezéséről nincs tudomásunk, de mégis, mint egy radioaktív anyag, folyamatosan átszivárognak a tudatos létezésünkbe. Nem látjuk, nem érezzük, de hatnak az életünkre, a személyiségünkre. Jung a tudattalant két részre osztotta, az egyik a személyes tudattalan a másik a kollektív tudattalan. Az első az egyéni tapasztalásaink és érzékeléseink nem tudatosuló tartalmai a másik pedig az emberiség teljes létezése alatt létrejött tapasztalások és érzékelések. A kollektív tudattalan részei az arcehtípusok, melyek olyan ősképek, amik az emberi elmét, személyiséget alapjaiban határozzák meg minden ember esetében.
Jung értelmezésében, a személyiségünk ötödik területe a Self, melyet a védikus kultúrában Átmannak neveznek. A Self az ember legbensőbb Önvalója. Az a lényegiség, mely minden emberben ott van és ezért halhatatlan. Ha feloldjuk a belső feszültségeinket, elengedjük az elvárásainkat, felszabadítjuk a tudattalanba elnyomott vagy ragadt tartalmakat, azaz megtisztítjuk a tudatunkat és ezzel összhangot teremtünk a mentális, kognitív és érzelmi létünkben, akkor elérhetjük a Selfet, ami egy kiegyensúlyozott és egység élményen alapuló világlátásban nyilvánul meg. A SELF vagy Önvaló, Átman elérésével kezdődik a megvilágosodás állapota.
Ez az az egyetemes lélek, mellyel kapcsolatba kerülve elérhető az emberi személyiség fejlődésének legmagasabb foka. Ha valamilyen módszerrel, mely lehet pszichológiai, spirituális, vallásos de egy mély önismereten és önfejlesztésen is alapulhat, elérjük az összhangot a személyiség részeink között, akkor kapcsolatba kerülünk a Self-el. A Self adott, mindig ott van de az egó, az árnyék és a tudattalan tartalmai különböző részeket engednek láttatni másokat pedig elfednek belőle.. A védikus kultúrában ezért mondják, hogy „ismerd meg azt, amin keresztül minden mást megismersz”. A SELF vagy Önvaló, Átman elérésével kezdődik a megvilágosodás állapota.
J.Kriszto
folytatás következik >