A válaszok megvannak a kérdésekre, de ne várd, hogy minden egyszerű, rövid és könnyen érthető lesz, mert sem a világunk, sem az életünk nem az.
Genetika és sorsszerűség
Az ember úgy kezdi életét, hogy látszólag tiszta lappal indul, de ez a tabula rasa, valójában nem igaz. Két fontos dolgot, eseményláncolatot mindenképp figyelembe kell venni, még a fogantatásunk előttről. Az egyik ilyen dolog a genetika, melyet minden ember a sejtjei szintjéig magában hordoz. Azok az események, melyek őseivel megtörténtek és ezen keresztül formálták őket. Olyan életesemények, fizikai és mentális tapasztalatok láncolata, melyek információ beíródtak a DNS-be és ezzel átörökítünk utódainknak.
A másik jelentős eseményláncolat, mely genetikus szinten szintén megjelenhet de sokkal jellemzőbben az egyéni szokásaink, családi tradícióink és társadalmi kultúránk által örökítődik tovább. Ezt a pszichológiában transzgenerációs transzmissziónak is nevezik, amely az ősök különböző életeseményeinek, feldolgozatlan traumáinak tudattalan érzelmi teheri, melyekből kialakuló, különböző szülői minták szintén meghatározzák a sorsunkat. Az őseink tapasztalásai, élethelyzetei és az azokra adott válaszok testi sejtjeinkben és viselkedés mintáinkban egyaránt öröklődnek. Ezzel a csomaggal érkezünk az életbe. Mivel a csodás természet úgy hozta létre az életet, hogy a legtöbb esetben két egyed szükséges ahhoz, hogy egy új élet létrejöjjön, az embernél pedig ez mindenképp így van, ezért a dolog ezzel még bonyolultabbá válik.
Kultúra és társadalom
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy adott családba, társadalomba és kulturális korszakba születünk, ami sok egyéb dolgot is meghatároz, legalább is a gyermekkorunk idejére. Amíg nem rendelkezünk önálló döntési kompetenciákkal és lehetőségekkel arra, hogy változtassunk a körülményeinken, addig a társadalom és a kultúra jelentősen meghatározza életünket. Ez a csomag vagy konstelláció hozza létre a sorsot vagy ahogy a védikus kultúrában nevezik, a karmát. A sors koncepciója minden kultúrában megjelenik, a buddhizmusban pratītyasamutpāda, a kínai hagyományban ming, az iszlámban qadar az ókori görög kultúrában Moira istennőnek nevezik.
Dharma és a szabad akarat
Az sors mellet megjelenik még egy meghatározó tényező, ez pedig a dolgok működésének rendje. Azok a törvényszerűségek, melyeket nem tudunk megkerülni. Lehetnek ezek fizikai határok vagy törvények de lehetnek az emberre jellemző mentális folyamatok és univerzális hatások is, melyek az örökös változással, az energiák folytonos áramlásával befolyásolják életünket. Ezen keretet mindenkinek célszerű elfogadni, mert nagyban megkönnyíti az élethez való alkalmazkodást.
Van viszont egy minden ember számára fennálló, fontos és életünk szempontjából legerősebb meghatározó tényező, ez pedig a saját döntési lehetőség. Születésünk után megkezdődik az önálló életünk, mely első egy évében a csecsemő, fokozatosan öntudatra ébred és ezen folyamat része, hogy a világban töltött idővel arányosan, egyre inkább urává válik a testének és egyre inkább megismeri a környezetét illetve annak sajátos összefüggéseit. Ez az ébredés egy egész életen keresztül folytatódik. Az ember egyre többet ismer meg a világból és önmagából, egyre inkább próbálja és tudja alakítani az életét a saját döntései által. Persze egy kisgyermeket még nagyon sok kulturális és fizikai szabály köt de ahogy egyre nő a tapasztalata, egyre inkább képes önálló döntésekre. Ezen döntéseinkre adott közvetlen visszacsatolások, kezdetekben a szülőktől majd a szűkebb és később tágabb környezetünktől, szintén alakítják sorsunkat, jellemünket és személyiségünket.
Az igazi fordulópont az emberek életében akkor következik be, mikor elérik az önálló döntéseikben azt a határt, ahol már nincs szükségük a döntés meghozatalához másik személy megerősítésére. Ez a felnőtt kor hajnala az emberi életben. Természetesen nem arról van szó, hogy minden döntést úgy hozunk meg, hogy ahhoz nem kérünk segítséget, iránymutatást vagy véleményt. Más emberek támogatása és véleményének megismerés fontos része az életünknek és a fejlődésünknek. Az önálló döntés azt jelenti, hogy minden információ birtokában, amit megszereztünk, mi hozzuk meg a döntést és nem bízzuk azt másra. Ezen döntés következményét pedig elfogadjuk és ha esetleg úgy érezzük, hogy a döntésünk nem a legoptimálisabb helyzetet eredményezte, akkor nem hibáztatunk érte senkit, hanem elfogadjuk a következményeket vagy ha szükséges, új döntést hozunk és haladunk tovább az úton. Ugyanez érvényes azokra a döntésekre is, melyek hatására jobbá válik az életünk, közelebb kerülünk a céljainkhoz vagy elismerést váltanak ki másokból. Ezek hatásait is elfogadjuk, élvezzük és ezek alapján hozunk újabb döntéseket, folytatjuk utunkat tovább az életben. A keresztény kultúrában ezt nevezik „szabad akaratnak”. A szabad akarat lényege tehát, hogy minden esetben módunkban áll dönteni. Elfogadni valamit vagy küzdeni ellene, elszenvedni vagy változtatni, kiérdemelni illetve elutasítani.
Emberként a lehetőségeink között a szabad akarat, egy nagyon nagy adottság. Bármenyire is determináltnak tűnik az életünk, de egy napon elérhetjük azt a pontot, ahol a tudatosságukkal felül tudunk emelkedni ezen a determináltságon és az ebből fakadó korábbi döntéseink, cselekedeteink hatásain. Ha az ember megérti, hogy létezik a szabad akarat, ami azt jelenti, hogy minden eseményt úgy értelmezünk kognitív és érzelmi szempontból is, ahogy azt akarjuk, akkor feltárul előtte az a szabadság, ami a választásaink és döntéseink lehetőségeinek illetve a nézőpontunk és értékrendünk sokszínűségének eredménye. Lehetőségünk van bármit bárhogyan értelmezni, megélni és ez alapján reagálni az adott élethelyzetre, ami igazi szabadság a tettek, a gondolatok és az érzelmek terén egyaránt.
Amikor ezt mélyen megérted, az a nap lesz a felébredésed napja. Ez a nap lesz hátralévő életed első napja. A felébredéssel nem lehet ugyan egyszerre mindent megváltoztatni, de el lehet kezdeni mindent megváltoztatni.
J.Kriszto