A meditáció alapjai írásom első részében, ismertettem a meditáció általános folyamatát és jellemzőit.
Most kicsit mélyebben a védikus filozófia és a jóga szemszögéből nézve is szeretném bemutatni a meditációt.

A vedikus („jóga szemléletű”) gondolkodás szerint a meditáció lényege, hogy a belső lényegiségeddel (Lelkeddel) önvalóddal, tiszta kapcsolatot teremtesz. Ehhez meg kell változtatnunk a tudatállapotunkat, melyet a durva testünk megnyugtatásával tudunk elérni.

Ébrenléti állapotban, az érzékszerveinkkel kapcsolódunk a külvilághoz, de a bejövő ingerek mennyisége és az ehhez adódó belső érzéseink, testi információk sokasága miatt nem tudunk mindent azonnal és teljesen értelmezni, így az értelmünk (szanszkritül Buddhi) elkezdi szelektálni ezeket az információkat két alapvető szempont alapján.
Az egyik a megkülönböztető képessége a másik pedig a racionalizáló képessége. Egyszerűbben szólva az információkról az értelmünk kimondja, hogy igaz vagy nem és azt, hogy ez jó vagy rossz, pontosabban szólva, hogy ez számunkra előnyös vagy hátrányos. Tehát “felcímkézi” az információt.
Így a bekerült és értelmezett információval két dolog történhet, vagy az én tudatunk (Egónk) részévé válik, azaz beépül a valósághoz való „tudatos” énképünkbe vagy lekerül a tudattalanba.
Amikor így működik az elménk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy racionális tudat állapotban vagyunk. Ilyenkor a külső információk hatalmas mennyisége úgy leterheli az elménket, hogy a belülről (Lelkünkből) érkező információkra nem tudunk érzékenyen figyelni.

A meditáció folyamatában ezeket a külső beérkező ingereket és a légzésünk, szívritmusunk és egyéb testi folyamataink lassításával a testből érkező ingereket elkezdjük lecsökkenteni és ennek hatására átváltjuk a tudat állapotunkat.

A pszichológia meghatározása szerint 3 fő tudatállapota létezik az embernek, melyekhez az agyban különböző elektromágneses hullám tevékenységek tartoznak, azaz a különböző tudatállapotokban megváltozik az agyunk sejtjeinek működése, aktivitása.
A három tudatállapot az éber tudat, álmodó tudat és az álom nélküli alvó tudat (mélyalvás). Egy ember a napi tevékenységei során ezen három tudatállapot között váltja a tudatát folyamatosan, mely alapvető biokémiai folyamatokat és a test teljes működését segíti elő.
Az ébrenléti fázisban jellemző az éber tudat, majd amikor elfárad az idegrendszerünk és alvásra hajtjuk a fejünket, akkor lassan az álmodó és álom nélküli alvó tudatállapotokba kerülünk és egy alvási ciklus alatt ezt többször váltogatjuk.

A jóga szemléletű (védikus) gondolkodás szerint létezik egy negyedik tudatállapot, amelyet turiának hívnak. Ez a tiszta tudat állapota vagy máshogy fogalmazva az igazi valóság, mely mentes az egónk minden torzításától.
A tiszta tudat állapotában képesek vagyunk tisztán érzékelni a világot, önmagunkkal együtt, egységben és egy teljesen különleges állapotban létezni.
Ehhez a tudat állapothoz a meditációval lehet eljutni de ennek a védikus filozófia szerint az alapja, hogy a hitrendszerünket olyanná alakítjuk, mely képes elfogadni a világ egységét, a „minden egy” filozófiáját.
A jógában ennek alapját a Jáma és Nijáma képezi, mely nagyon hasonló a tíz parancsolathoz, csak átfogóbb és jobban egységben fejezi ki a világot és az ember világhoz való viszonyát.
A Jama, Nijáma lényege röviden, hogy az ember fogadja el a lét közösséget a többi lénnyel, érzékenyen és az életet tisztelve élje az életét, az emberi értékeket szem előtt tartva, nem egy vágyai által vezérelt, hanem egy tudatos és a vágyait kordában tartó lényként.
Nem a vágyakról való lemondást, hanem azok tudatos megélését, a dolgok közti ok és okozati összefüggések ismerését helyezi előtérbe. Fontosnak tartja a hitet és a szándékot, hogy az ember foglalkozzon a hitével, gyakorolja azt és fogadja el a világ egységét.

Ezt a gondolkodás módot több filozófiában is megtaláljuk, melyek nagy része szintén a védikus kultúrából merítette az alapjait (ahogyan a Buddhizmus is).
A meditációnak ezen hitrendszer nélkül nincs sok értelme, mert a meditáció lényege az egység élmény, ahol nem különülünk el egóra és külvilágra, hanem megéljük azt az egységet, mely egyébként kézen fekvő lenne, hisz sem a test sem az egó nem a külvilágon kívül, hanem abban létezik.
A meditáció vagy más néven dhjana gyakorlása során keresztül megyünk sok gondolaton, megélt élethelyzeten és érzelmi állapoton, melyekben felismerhetjük az egység élményét és a meditáció után visszakerülve a racionális állapotba, a magunkkal hozott élményeket beépíthetjük a személyiségünkbe, mellyel fejlődhetünk.
Érdekességként említem meg, hogy amit a nyugati ember racionalitásnak nevez, azaz az 5 érzékszervünkkel érezhető világot, azt a keleti kultúra „álmos káprázatnak” tartja, tehát az igazi valóság emberi „ébrenlét” alatt tapasztalható részletének.
Ha a nyugati tudományos megközelítést nézzük, könnyen beláthatjuk, hogy az ember, műszereivel vagy a nélkül is csak nagyon kis részét ismeri a mindenségnek, tehát jó az ősi megközelítés.

Meditáció haladóknak 1. rész – a folyamat és élettani jelenségek