meditáció

A meditációról mint testi és mentális gyakorlatról, nagyon sok nézet és technika terjed világ szerte. Megpróbálom a lényegét összefoglalni és a későbbiekben a meditációs technikákat is részletesebben ismertetni.
A meditáció egy olyan gyakorlat, melynek során a gyakorló egy meditatív állapotba kerül, ez nagyon hasonló az imádkozás vagy egyéb rítusok alatt kialakuló élményhez és állapothoz de egy tudatosan vezérelt és kontroll alatt álló folyamat, mely alatt nem csak a test lazul el, hanem az elme is megpihen.
A jóga egyik alap megfogalmazása, „Joga chitta vritti nirodha”, mely magyarul azt jelenti, hogy „ a joga, megállítani a gondolatok folyamát”. Talán ezzel a megközelítéssel lehet legjobban leírni a meditáció lényegét. Patandzsáli mester, a jóga vezérfonaláról írt munkáját a fenti mondattal kezdi.


agyműködés-1
Amikor az ember ébrenléti állapotban van, akkor az agy rendkívül sokrétű aktivitást véget, egyrészt a test funkciókat vezérli (légzés, hőháztartás stb.) másrészt a tudatos és a tudatalatti szinteken egyaránt elemez és válaszokat ad a külvilág ingereire.
Ha egy csendes és nyugodt szobában leülünk egyedül és elkezdjük megfigyelni az elménkben felmerülő gondolatokat, észrevesszük, hogy egyszerre mennyi minden cikázik a fejünkben és minél jobban lenyugszunk és elkezdünk befelé figyelni, észre fogjuk venni, hogy a felületes gondolataink mögött, mélyen mennyi egyéb gondolat, tapasztalás, érzelmi emlék és élmény van elraktározva és merül fel folyamatosan, amikor a világból jövő ingerekre reagál az agyunk és az elménk.

Ha például hosszasan elkezdünk szemlélni egy tárgyat a szobában, amit már rég látunk, ami már rég ott van, elkezdenek felmerülni gondolatok, emlékek és ezekhez tartozó érzések, amelyeket a tárgy nézése vált ki belőlünk.  A színe, a felülete, az egyes pontjai de még a szobában elfoglalt helye, illata vagy egyéb más jellemzője is hat ránk. Természetesen napközben ha jövünk-megyünk mellette, nem biztos, hogy oda figyelünk erre a tárgyra vagy az érzésekre amit kivált belőlünk, de ha hosszasan nézzük akkor egyre több érzés, emlék és gondolat tör elő elménkből, melyeket a tárgy vált ki belőlünk. Eszünkbe jut például egy élethelyzet ami a tárgyhoz köthető, vagy a színéhez, vagy ahhoz amikor elhelyeztük a szobában, vagy amikor megvettük vagy bármi egyéb vele kapcsolatban.

Nos ezek az érzések és gondolatok mindig ott vannak az elménkben, ahogy a tárgy is a szobában, de ahogy a tárgyra sem szentelünk túl sok időt napközben (annak ellenére, hogy esetleg többször elmegyünk mellette) úgy a tudat alatt felmerülő érzésekre vagy gondolatokra sem.
Ahogy viszont elkezdünk rá koncentrálni, előjönnek és észlelhetővé, megfigyelhetővé válnak az érzések, gondolatok, emlékek.
A meditációnak nagyjából ugyanez a lényege, csak nem a tárgyat figyeljük meg, hanem saját magunkat. Leülünk önmagunkkal és elkezdünk befelé figyelni és megfigyelni a pillanatnyi lelki állapotunkat, érzéseinket és gondolatainkat.
Különböző légzés technikákkal és meditációs gyakorlatokkal, összpontosítással ezt az állapotot, a megfigyelő állapotát, könnyebben fel tudjuk venni.
A jóga gyakorlatok, ászanák is erre szolgálnak elsősorban, hogy a jógázás alatt már gyakoroljuk ezt a belső elmélyedést és közben erősítjük, nyújtjuk és lazítjuk izmainkat, melyek ez által erősek, rugalmasak és lazák lesznek, tehát egy olyan testi erőnlétet, állapotot alakítunk ki, mely alkalmasabb lesz arra, hogy meditáció közben valóban kényelmesen és ellazulva tudjunk ülni, feküdni (a meditációs gyakorlatokat általában ülve végezzük, hogy közben el ne aludjunk).

agyféltekék1Tehát a meditáció egyszerűen leírt lényege, hogy egy kényelmes testhelyzetben, amikor nem zavar minket a saját testünk (sehol nem fáj, feszül, nyom stb.) a légzésünk megnyugtatásával, lassítjuk a szívverésünket és a test belső energetikai folyamatait és elkezdünk elmélyülni önmagunkban, elménkben.

A meditáció második lépése, hogy aamikor a test ellazult, a kényelmes testhelyzet felvétele után a légzésünk és szívverésünk, azaz a belső testi folyamataink megnyugszanak, akkor elkezdjük az elmélyedést. Fokozatosan a külvilágot is elkezdjük figyelmen kívül hagyni (nem kizárjuk, hanem nem foglalkozunk vele és így lassan megszűnik).
A meditáció harmadik lépése a gondolatok elengedése, melyet több technikával érhetünk el, ami lehet összpontosítás vagy csak a gondolatok megfigyelése, de lényeg, hogy szép lassan elkezdenek eltűnni, azaz nem felbukkanni az elmében.

Ahogy a felszínes gondolataink egyre jobban lecsillapodnak, eltűnnek úgy jelennek meg egyre mélyebb gondolatok, így a meditáció ezen szakaszában nagyon jól meg tudjuk figyelni önmagunkat és nagyon sok felismerést tehetünk önmagunkkal kapcsolatban.

De a meditációnak nem ez a célja, aki itt megáll és elmerül a felismerésekben az nem meditál, csupán megnyílik. A meditáció igazi lényege és célja ezután következik. A mélyről jövő érzéseket, gondolatokat épp úgy nem ragadjuk meg, nem gondolkodunk rajtuk, nem kapaszkodunk beléjük mint a felületesekbe, hanem elengedjük ezeket is és akkor ahogy ezen gondolatok, érzések is elkezdenek eltűnni, marad valami.
Valami ami sem ébrenlétben sem alvásban nem nyilvánul meg, amit nem érzünk máskor csak meditációban. Ez a valami amit nevezhetünk léleknek (vagy átmannak), vagy bármi egyébnek, ez az amit a meditáció ezen szakaszában elkezdünk érezni, tapasztalni vagy látni. Ez egy formátlan, súlytalan és megfoghatatlan valami, amiről tudjuk érezzük, hogy mindig ott van, bennünk, velünk.

A meditáció ezen szakaszában egy soha nem érzett nyugalom, boldogság és félelem nélküliség állapotát éljük meg. Összekapcsolódunk lelkünkkel az univerzummal, Istennel, a világgal. Érezzük, hogy nem egy test vagyunk csupán, hanem valami ami része az egésznek.
A meditáció legfontosabb eredménye ez a tapasztalás. A folyamat, amivel elérhetjük és megtapasztalhatjuk a világot, Istent, a lelkünket vagy bármit ami a hitrendszerünk alapján meghatároz minket. Ahogy ezt az érzést elérjük és megtapasztaljuk, addig maradunk benne amíg csak tudunk, jól esik és mikor a meditáció végeztével „visszatérünk” az anyagi világba az ébrenlétbe, vagy ahogy az indiaiak mondják a mayába, az álmos káprázatban, úgy már tudni fogjuk, hogy ez az érzés ott van bennünk legbelül, bármikor előhozhatjuk, bármikor megélhetjük de csupán a tudattól, hogy létezik és részünk volt benne, már egy olyan boldogság és erő áraszt el minket amit addig még soha nem éreztünk.

A tudatosság ezen a szinten kezdődik, amikor valaki nem csak megtudja, hogy létezik ilyen állapot és tapasztalás, hanem meg is tapasztalja és innentől fogva ez az élete részévé válik. Minél többször jut el ebbe az állapotba, annál többször tapasztalja és hozza magával az ébrenlétbe, a mindennapi életébe és ha bármi történik vele az ébrenlétben (sőt fejlettebb szinteken már az álmaiban is) kész ezt felidézni és ettől mindig megnyugszik, megtanul elfogadni, elengedni, megélni, tapasztalni és nem szenvedni. Aki megtanul meditálni és eljut ebbe az állapotba, az nagyon erőssé válik, megszabadul minden félelmétől.
Meditálni mindenki képes, csak nem mindenki kész még rá, de mindenki számára elérhető csak türelem és tiszta szív kell hozzá és nem árt egy jó mester sem (bár ez nem elengedhetetlen).

Kapcsolódó témájú írások

 

Az öngyógyítás művészete – az alvás mint létfontosságú időtöltés

NINCS KOMMENT

Válaszol