A védikus, indiai filozófia, mely a jóga alapjait adja, egy több évezredes értékrenden és világ felfogáson alapuló rendszer, vagy ha úgy jobban tetszik vallás.

Alap értékrendje szerint, a világ egy összefüggő, több féle körfolyamatból álló rendszer, melyben minden mindennel összefügg, a dolgok egymásból következnek és minden cselekedetnek, hatásnak van egy további hatása, minden hatás egy hatás sorozat részét képezi. Az ember pedig rendelkezik azzal a képességgel, amit a keresztény vallás „szabad akaratnak” definiál, hogy ezen hatásokba tudatos „beleszólása” legyen. Ha úgy jobban tetszik, minden amit megértünk, segít abban, hogy dolgokat elkerülhessünk illetve megélhessünk. (persze ez azért nem mindig egyértelmű és előre érthető).

A Jama és Nijama tanácsok, vagy intelmek abban segítenek, hogy megértésükkel és betartásukkal az életünk teljesebbé válhasson. Könnyebben tudjunk elfogadni minden hatást és kevésbé ingassa meg a stabilitást, illetve hozzá segítsen ahhoz, hogy ezt elérjük és “boldog”, tudatos résztvevője legyünk az érdekes életünknek.

Az 5 Jama:

Ahimsza – erőszakmentesség
Szatja – igazmondás
Asztéja – lopás tilalma
brahmacsarja –  a vágyak uralma
aparigraha – a birtoklástól való mentesség

Az 5 Nijama

Saucsa – tisztaság
Szantósa – elégedettség
Tapaszja – vezeklés
Szvádjája – az önvaló megismerése
Ísvara-pranidhána – az Isten iránti szeretet.

Ezen elveket, röviden szeretném elmagyarázni és későbbi írásokban részletesen kifejtem majd.

1. Ahimsza – a nem ártás elve: azaz Ne árts! – se magadnak, se másnak. Ez az első és minden további elv alapja. Lényege, hogy úgy próbáljunk meg élni, hogy életünkben és tetteinkkel, gondolatainkkal és szándékainkkal se ártsunk, se magunknak se másoknak. Ami nem jelenti azt, hogy ne védjük meg önmagunkat, ha erre van szükség. Hisz ha nem védjük meg önmagunkat, akkor hagyjuk, hogy mások ártsanak nekünk. De ha védekeznünk kell is, igyekezzünk közben megtartani a nem ártás elvét. Tehát úgy tegyük, hogy közben se ártsunk senkinek.

2. Szatja – Igazmondás: ennek az elvnek a lényege, hogy ne állítsunk valótlan dolgokat, tehát se magunkat se mást ne csapjunk be. Gondolatainkat és szavainkat, tetteinket is ez vezérelje.

3. Asztéja – a lopás tilalma: ne vegyünk el semmit ami a másé és bármit is elveszünk csak akkor tegyük, ha szükségünk van rá az életben maradáshoz vagy ha az senkinek nem hiányzik, nem okoz kárt.

4. Brahmacsarja – a vágyakon való uralkodás erénye. Igyekezzük elsajátítani azt az erőt, mellyel a vágyainkon tudunk uralkodni. Ne hagyjuk, hogy a vágyaink uralkodjanak felettünk. Ez nem jelenti, hogy ne együnk, igyunk vagy ne éljünk szexuális életet, de bármit is cselekszünk, ne az önmagunknak való örömszerzés miatt tegyük elsősorban, hanem szeretetből és meggyőződésből, hogy ezzel jót cselekszünk vagy mert szükségét érezzük.

5. Aparigraha – a birtoklástól való mentesség. Ez röviden annyit jelent, hogy ne akarjunk birtokolni semmit és senkit, mert a birtoklás vágya is vágy és a vágyakon való uralkodás erre is kiterjed.

6. Saucsa: tisztaság, lényege, hogy tisztán éljünk. Ápoljuk testünket és lelkünket. Megjelenésünkben, tetteinkben, gondolatainkban és cselekedeteinkben is törekedjünk erre.

7. Szantósa: Elégedettség. Elégedjünk meg azzal amink van, ne vágyjunk dolgokra. Ha bármire szükségünk van, érjük el de ne a vágyaink miatt. Amit nem tudunk elérni azért ne áldozzuk fel önmagunk vagy mások életét.

8. Tapaszja: vezeklés vagy önfegyelem. Ez a nijáma arra ösztönöz, hogy a vágyainkon való uralkodást fejlesszük, legyünk szilárdak az elveinkben és néha kicsit jobban is „sanyargassuk” meg a testünket, mert ezzel a tisztaság és tudatosság fejlesztését érjük el önmagunkban.

9. Szvádjája: Az önvaló megismerése, azaz önmagunk legmélyebb megismerése és megértése, mely első sorban abban segít, hogy a vágyainkon uralkodjunk és tisztán élhessünk, ez által a tudatosságunk határait kiterjesszük. Aki önmagát megismeri, önvalóját feltárja, csak az tud tudatosan kapcsolatba lépni Istennel.

10. Ísvara-pranidhána: Az Isten iránti szeretet. Ennek az intelemnek a lényege, hogy szeressük az Istent, azaz fogadjuk el, hogy a világnak, Istennek a részei vagyunk és vannak folyamatok, amiket meg kell élnünk és nem tudhatjuk mindennek a következményét és annak értelmét. Fogadjuk el, hogy Isten egy egész, minden fölött álló és mindent tartalmazó valami, aminek részei vagyunk és ami ellen nem tehetünk semmit. Éljünk ennek az elfogadásnak a bégességében.

Összefoglalva: A Jama – Nijama ajánlások, azt tartalmazzák, hogy önmagunk megismerésével és a világ elfogadásával érjük el Istent és értsünk meg belőle mindent amit tudunk, amit pedig nem tudunk azt fogadjuk el. Önmagunk megismeréséhez és a világ elfogadásához a kulcs, hogy győzzük le (uraljuk) az egónkat és a vágyainkat, azaz a hormonális és genetikusan kódolt túlélési ösztöneinket, mert ha ezen felül kerekedünk, akkor megérthetjük, hogy valójában rendelkezünk valami mással, ami emberré teszi az embert, ez pedig a tudatosság, vagy máshogy fogalmazva annak a képessége, hogy meghaladjuk saját életünk jelentőségét és ez a halhatatlanság kulcsa, de úgy is tekinthetjük, hogy ez az élet legnagyobb felismerése vagy a megvilágosodás lényege.

J.Kriszto

A tudatosság fejlődése 1. rész

NINCS KOMMENT

Válaszol