Stressz kezelés a mindennapokban

Ha a stressz kifejezést halljuk, akkor valami rossz, leginkább kerülendő, de mindenképp káros dolog jut az eszünkbe. Pedig a stressz elengedhetetlen a túlélésünk szempontjából. A stresszt megkülönböztethetjük, eustresszre (pozitív, felfokozott állapotnak éljük meg) és distresszre (ezt a stresszt pedig, felfokozott negatív állapotnak éljük meg).
Selye János, magyar orvos volt aki először kutatta és írta le tudományos igényességgel a stresszt és a stressz kialakulásának folyamatát az emberi szervezetben.

Selye meglátása szerint, a stressznek két alapvető típusa van a klinikai megjelenési formáját illetően

A mobilizáló stressz, amely során felszabadulnak a szervezet rejtett fizikai és értelmi tartalékai.
A mobilizáló stressz esetén, például a diák kiválóan fog vizsgázni, olyasmire is emlékszik, amiről sohasem tudja meg, hol hallotta, a sportoló kimagasló teljesítményre képes, az előadó pedig magával ragadja a közönségét.
A debilizáló stressz, a stressz másik megnyilvánulása. Ilyenkor a diák azt is elfelejti, amit azelőtt jól tudott. Képtelen beszélni, képtelen mozgósítani tartalékait, a sportoló hibát vét, az előadó belesül a mondanivalójába, a leszidott gyerek vagy beosztott pedig csak bámul maga elé, mintegy lebénulva vagy sírásban tör ki.
Az állatvilágban a debilizáló stressznek megfelelő állapot a “mimikri”, azaz a holtnak tettetés, ami egyfajta álcázás és a környezetbe történő beolvadást segíti.

Egyes emberek stressze jellemzően mobilizáló, (felpörgető) míg másoké debilizáló (“lebutító”).

Az, hogy kiből, mikor és milyen körülmények hatására, milyen stressz állapot jön elő, vagyis, hogy a stressz érzése segíti a feladat megoldásban, vagy probléma elkerülésében vagy éppen gátolja, egyrészt genetikus, másrészt pedig az élettapasztalatai alapján, tanult élmények határozzák meg.

Úgy is mondhatjuk, hogy minden ember képes átélni mindkét stressz állapotot, de hogy mikor melyiket éli meg, és az pozitív vagy negatív hatást gyakorol az adott élethelyzetére, az a személyiségétől függ.
A személyiség pedig, egyrészt genetikusan meghatározott, másrészt pedig az egyén korábbi tapasztalataiból és tanult mintáiból ered.
Fontos tudni, hogy a genetika inkább hajlam ez esetben mint sem egyértelmű tény, van akiben a hajlam miatt nagyobb valószínűséggel alakul ki valami és van akiben kisebb valószínűséggel.

A jó hír az, hogy a genetikus hajlamunk is befolyásolható és a személyiségünk is megváltoztatható, ami által a problémákra adott válaszunk is megváltozik.
Nem közhely az, hogy amilyen a gondolkodásod, olyan az életed, vagy amilyennek látod a világot az olyan is. Ezért a világot megváltoztatni a gondolkodásmódunkkal, a hitrendszerünkkel és az agyi kondicionáltságunkkal lehet.

Ehhez az önismereten, a tudatosság fejlesztésén keresztül vezet az út. Ha megismerjük önmagunkat, akkor tudjuk megérteni, hogy egy adott helyzetben miért élünk meg egy dolgot negatív stresszhelyzetként, miért nehezíti az életünket és miért nem tudunk esetleg jól megoldani bizonyos problémákat.

Stressz kezelési elsősegély

Ahogyan az előzőekben írtam, a stressz helyzet kialakulása és az, hogy az adott helyzet milyen érzelmi reakciót vált ki, az a személyiségünktől és a genetikus felépítésünktől függ, de mindkettő befolyásolható.
A legjobb, ha önismeret gyakorlása által, megismerjük önmagunkat és így azt, hogy mi és miért alakul ki bennünk egy-egy helyzet hatására.

Azt tudnunk kell, hogy a stresszt kiváltó biokémiai anyagok, hormonok a szervezetünkben termelődnek és az adott hormont termelő mirigy (ami akár több különböző hormont is termelhet) bizonyos helyzetekben fokozottabb termelésbe kezd és a termelt hormont „kiönti” a szervezetünkbe, amelytől érezzük a stressz „élményét”. Olyan ez mint egy gyógyszer vagy kábítószer. A különböző hormonoknak megvannak a maguk szerepei és hatásai a szervezetre és a különböző szervekre.

Ezért a stressz kezelési útmutató első pontja az, hogy ismerjük fel az érzést ami megjelenik a stressz alkalmával. Minél előbb sikerül felismerni, annál jobb.

A második pont, hogy ha felismertük az érzést, ami lehet izgatottság, idegesség, ingerlékenység, aggodalom, félelem, rettegés vagy düh, – de aki nagyon jó test tudattal rendelkezik, az egyfajta meleg érzést is érezhet például a dührohamokat megelőzően – akkor próbáljuk meg beazonosítani a konkrét forrását.
Az összes negatív stressz a félelemből ered, azaz abból az érzésből, ami szerint az agyunk, az elménk az adott helyzetet kihívásnak vagy veszélynek értékeli, (de ez a következő pont lényege lesz).

Ha beazonosítottuk a forrást, akkor két dolgot tehetünk, azaz előjön a „üss vagy fuss” reakció.

1.  Ha nem érezzük magunkat elég erősnek az adott pillanatban és van rá lehetőségünk, akkor elkerüljük a helyzetet, nem megyünk bele. Ez a fuss reakció. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha így elkerülhető egy helyzet, tehát megakadályozhatjuk, hogy fokozzuk stressz forrását.
Egy példával szemléltetve: Nézet eltérésünk alakul ki a főnökünkkel, ha úgy érezzük hogy a hely vagy az idő nem alkalmas, vagy esetleg az ő pszichés vagy a saját pszichés állapotunk nem megfelelő a vitához és a nézeteltérés rendezéséhez, akkor ne menjünk bele, majd később átgondoltan megbeszéljük.

2. Ha elég erősnek, felkészültnek vagy a körülmények miatt optimálisnak éljük meg a helyzetet, vagy nincs más választásunk, akkor küzdjünk meg a problémával. Ezt nevezik üss reakciónak.

Minden próbálkozás két eredménnyel zárulhat, vagy megoldjuk (részben vagy egészen) a helyzetet, vagy sem.

Előző esetben gazdagabbak leszünk egy megoldási stratégiával és ezzel nő a helyzetkezelési eszköztárunk, ezzel arányosan az önbizalom is, míg ha nem sikerül megoldani a helyzetet, akkor is tapasztalatot szereztünk belőle és ezután nyugodtan tarthatunk egy kis önvizsgálatot (nem önvádra gondolok), hogy mit tehettünk volna a helyzet elkerülésére, illetve megelőzésére, vagy mit csinálhattunk volna a jobb probléma kezelés érdekében. Mindkét lehetőség, hasznos lesz a jövőbeli stresszhelyzetek megoldásában.

Ha túl nagy feladatnak látszik a stresszt okozó probléma megoldása, akkor próbáljuk meg részekre, szakaszokra bontani. Egy időben távolabbi eseményre (vizsgára, tárgyalásra, versenyre) készülhetünk lépésekben is.
Ilyenkor érdemes kialakítani egy stratégiát és azt pontról pontra, minél jobban megoldani és így a jövőbeli helyzethez közeledve érezhetjük, hogy mindent megtettünk a probléma megoldására és az akár részben akár egészben megoldódik, büszkék lehetünk majd önmagunkra.
A kudarcra nem érdemes gondolni. Ha végül mégsem sikerül, akkor ugyanaz a helyzet mint fentebb leírtam, tanulhatunk belőle és fejlődhetünk általa.
Van még egy lényeges dolog és ezt sem árt figyelembe venni.

Az élet hozhat olyan helyzeteket, amikor el kell viselni vagy fogadni valamit, amit nem egyszerű, de ezekben a helyzetekben lehet a legjobban fejlődni.

Kapcsolódó cikkek

 

A tudatosság fejlődése

 

NINCS KOMMENT

Válaszol