Ha a stressz kifejezést halljuk, akkor valami rossz, leginkább kerülendő, de mindenképp káros dolog jut az eszünkbe. Pedig a stressz állapota, elengedhetetlen a túlélésünk szempontjából. Alapjában véve kétféle stresszt különböztethetünk meg, eustressz (pozitív, felfokozott állapotnak éljük meg) és distressz (ezt a stresszt pedig, felfokozott negatív állapotnak éljük meg).
Selye János, magyar orvos volt aki először kutatta és írta le tudományos igényességgel a stresszt és a stressz kialakulásának folyamatát az emberi szervezetben.
Kétféle stressz típus
Selye meglátása szerint, a stressznek két alapvető típusa van a klinikai megjelenési formáját illetően.
A mobilizáló stressz, amely során felszabadulnak a szervezet rejtett fizikai és értelmi tartalékai.
A mobilizáló stressz esetén, például a diák kiválóan fog vizsgázni, olyasmire is emlékszik, amiről sohasem tudja meg, hol hallotta, a sportoló kimagasló teljesítményre képes, az előadó pedig magával ragadja a közönségét.
A debilizáló stressz, a stressz másik megnyilvánulása. Ilyenkor a diák azt is elfelejti, amit azelőtt jól tudott. Képtelen beszélni, képtelen mozgósítani tartalékait, a sportoló hibát vét, az előadó belesül a mondanivalójába, a leszidott gyerek vagy beosztott pedig csak bámul maga elé, mintegy lebénulva vagy sírásban tör ki.
Az állatvilágban a debilizáló stressznek megfelelő állapot a “mimikri”, azaz a holtnak tettetés, ami egyfajta álcázás és a környezetbe történő beolvadást segíti.
Tanult és genetikusan kódolt stressz
Hogy kiből, mikor és milyen körülmények hatására, milyen stressz állapot jön elő, vagyis, hogy a stressz érzése segíti a feladat megoldásban, vagy probléma elkerülésében vagy éppen gátolja, az egyrészt genetikus, másrészt pedig az egyén élettapasztalatai alapján, tanult élményei határozzák meg.
Úgy is mondhatjuk, hogy minden ember képes átélni mindkét stressz állapotot, de hogy mikor melyiket éli meg, és az pozitív vagy negatív hatást gyakorol az adott élethelyzetére, az a személyiségétől függ leginkább.
A személyiség pedig, egyrészt genetikusan meghatározott (tehát az őseinktől örökölt), másrészt pedig az egyén korábbi tapasztalataiból és tanult mintáiból ered.
Fontos tudni, hogy a genetika inkább hajlam ez esetben, mint sem egyértelmű tény. Van akiben a hajlam miatt nagyobb valószínűséggel alakul ki valami és van akiben kisebb valószínűséggel.
A jó hír az, hogy a genetikus hajlamunk is befolyásolható és a személyiségünk is megváltoztatható, ami által a problémákra adott válaszunk is megváltozik. Ez igazából minden stressz kezelés alapja.
Nem közhely az, hogy amilyen a gondolkodásod, olyan az életed, vagy amilyennek látod a világot azt úgy is éled meg.
Ezért a világot megváltoztatni a gondolkodásmódunkkal, a hitrendszerünkkel és az agyi kondicionáltságunkkal lehet leginkább.
Ehhez az önismereten, vagy más kifejezéssel élve, a tudatosság fejlesztésén keresztül vezet az út.
Ha megismerjük önmagunkat, akkor tudjuk megérteni, hogy egy adott helyzetben miért élünk meg egy dolgot negatív stresszhelyzetként, miért nehezíti az életünket és miért nem tudunk esetleg jól megoldani bizonyos problémákat a stressz hatása alatt vagy épp annak hiányában.
Stressz kezelési elsősegély
Ahogyan az előzőekben írtam, a stressz helyzet kialakulása és az, hogy az adott helyzet milyen érzelmi reakciót vált ki, az a személyiségünktől és a genetikus felépítésünktől függ, de mindkettő befolyásolható.
A legjobb, ha önismeret gyakorlása által, megismerjük önmagunkat és így azt, hogy mi és miért alakul ki bennünk egy-egy helyzet hatására.
Azt tudnunk kell, hogy a stresszt kiváltó biokémiai anyagok, a hormonok, a szervezetünkben termelődnek és az adott hormont termelő mirigy (ami akár több különböző hormont, illetve ingerület átvivő anyagot is termelhet) bizonyos helyzetekben fokozottabb termelésbe kezd és a termelt hormont „kiönti” a szervezetünkbe.
Ezektől a biokémiai anyagoktól érezzük a stressz „élményét”. Olyan ez mint egy gyógyszer vagy kábítószer.
A különböző hormonoknak megvannak a maguk szerepei és hatásai a szervezetre és a különböző szervekre.
Ezért a stressz kezelési útmutató első pontja az, hogy ismerjük fel az érzést ami megjelenik a stressz alkalmával. Minél előbb sikerül felismerni, annál jobb.
A második pont, hogy ha felismertük az érzést, ami lehet izgatottság, idegesség, ingerlékenység, aggodalom, félelem, rettegés vagy düh, – de aki nagyon jó test tudattal rendelkezik, az egyfajta meleg érzést is érezhet például a dührohamokat megelőzően – akkor próbáljuk meg beazonosítani a konkrét forrását.
Az összes negatív stressz a félelemből ered, azaz abból az érzésből, ami szerint az agyunk, az elménk az adott helyzetet kihívásnak vagy veszélynek értékeli.
Ha beazonosítottuk a forrást, akkor két dolgot tehetünk, azaz előjön a „üss vagy fuss” reakció.
1. Ha nem érezed magad elég erősnek az adott pillanatban és van rá lehetőség, akkor elkerülheted a helyzetet, nem mész bele. Ez a fuss reakció. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha így elkerülhető egy helyzet, tehát megakadályozhatjuk, hogy fokozzuk stressz forrását.
Egy példával szemléltetve: Nézet eltérésünk alakul ki a főnökünkkel. Ha ebben a helyzetben úgy érezzük hogy a hely vagy az idő nem alkalmas, vagy esetleg az ő pszichés vagy a saját pszichés állapotunk nem megfelelő a vitához és a nézeteltérés rendezéséhez, akkor ne menjünk bele, majd később átgondoltan megbeszéljük.
2. Ha elég erősnek, felkészültnek érzed magad, vagy a körülmények miatt optimálisnak éled meg a helyzetet, vagy nincs más választásod, akkor küzdj meg a problémával. Ezt nevezik üss reakciónak.
Minden próbálkozás két eredménnyel zárulhat, vagy megoldjuk (részben vagy egészen) a helyzetet, vagy sem.
Ha sikerül megoldani az adott helyzetet, akkor gazdagabb leszel egy megoldási stratégiával és ezzel nő a helyzetkezelési eszköztárad, ezzel arányosan az önbizalmad is. Még ha nem is sikerül megoldani a helyzetet, akkor is tapasztalatot szerezhetsz belőle és ezután nyugodtan tarthatsz egy kis önvizsgálatot is (nem önvádra gondolok), pl. hogy mit tehettél volna még a helyzet elkerülésére, illetve megelőzésére, vagy mit csinálhattál volna a jobb probléma kezelés érdekében. Mindkét lehetőség, hasznos lesz a jövőbeli stresszhelyzetek megoldásában. Így lassan egyfajta rutint szerzel a konfliktus kezelésben és önmagad tudatos irányításában.
Ha túl nagy feladatnak látszik a stresszt okozó probléma megoldása, akkor megpróbálhatod részekre, szakaszokra bontani. Egy időben távolabbi eseményre (vizsgára, tárgyalásra, versenyre) készülhetsz lépésekben is.
Ilyenkor érdemes kialakítani egy stratégiát és azt pontról pontra, minél jobban megoldani. Így a jövőbeli helyzethez közeledve érezheted, hogy mindent megtettél a probléma megoldására és az akár részben akár egészben megoldódik, büszke lehetsz majd önmagadra. Ez szintén növeli az önbizalmad.
A kudarcra nem érdemes gondolni.
Ha esetleg mégsem sikerül jól megoldani az adott helyzetet, azt pedig megélheted egyfajta tapasztalásnak, melyből tanulhatsz, mely megélése által erősebbé és bölcsebbé is válhatsz.
Van még egy lényeges dolog és ezt sem árt figyelembe venni.
Az élet hozhat olyan helyzeteket, amikor el kell viselni vagy fogadni valamit, amit nem egyszerű, vagy akár képtelenségnek is tűnhet. Ezek az igazán nehéz helyzetek, de ezekben a helyzetekben lehet a legjobban fejlődni.
Ajánlott tartalmak
- Személyiség pszichológia – a bennünk élő ellentétek
- Mentális egészség – a megbocsátás és az egészség kapcsolata
- Depresszió és alvászavar – energetikai összefüggések
- Nyugtató és altató teakeverékek házilag
