Korábbi írásomban már foglalkoztam az archetípusokkal az álomfejtés kapcsán.  Most egy kicsit mélyebben szeretném körül járni a jungi pszichoanalitika szerint, egy több részes sorozatban.

Carl Gustav Jung a múlt század egyik legmeghatározóbb pszichiátere, munkásságát nem csak a kor irányzatai mint pédául Freud munkássága de a keleti filozófiák és pszichológiai megközelítések is jelentősen befolyásolták.
A jungi megközelítés szerint az ember személyiségét a kollektív tudattalanban létező személyiség típusok határozzák meg.
A jungi pszichológia ebből a szempontból a személyiséget négy fő részre osztja, mely a persona, az árnyék, az anima és animus valamint a selbst.

A persona az ember azon személyisége, melyet magára ölt bizonyos élethelyzetekben. Például ahogyan viselkedik a munkahelyen, munkatársként vagy beosztottként, ahogyan az ismerősei vagy a barátai, családja vagy egyéb emberi kapcsolataiban megnyilvánul. A persona szó latinul állarcot jelent, melyet a színészek öltöttek magukra a szerepeik eljátszásához.
Az ember álarcai is különbözőek lehetnek és rendszerint a legtöbb ember több különböző álarcot használ az életeinek különböző területén, attól függően, hogy az adott élethelyzetben milyen szereppel azonosul és ehhez milyen megküzdési stratégiát választ.

Az árnyék a személyiség azon része amit elnyomunk magunkban, rendszerint azok a tulajdonságok és megnyilvánulások, melyeket leplezni akarunk, mert úgy érezzük nem segítik az életünket, sőt kifejezetten gátolják az érvényesülésünket, a sikereinket. Ezek a tulajdonságok leggyakrabban az álarcokban markánsan megjelenő és mások által jól ismert tulajdonságaink totális ellentétei.
Így az álarcaiban, a mindennapi kapcsolataiban szelíd ember árnyéka agresszív, a bátoré félénk, az erőssé gyenge stb.
Az emberek többsége rengeteg energiát fektet abba, hogy a személyiségének árnyék részét elnyomja, mert úgy érzi rendkívül hátrányos lenne azt megmutatnia. Így az árnyék személyiségünk a fenti tulajdonságokból alakul ki és mélyen a tudatalattinkban él.
De tévedés azt hinni, hogy nincs hatással az életünkre. Az árnyék folyamatosan beleszól az életünkbe, szítja a konfliktushelyzeteket, érzelmi megnyilvánulásokon keresztül felszínre akar törni és az elfojtására tett folyamatos erőfeszítések gyakran lemerítik az embert, sőt gyakran betegségek alapjait is megteremtik.

A személyiség harmadik része az anima és az animus. Ezek a szavak akaratot vagy szándékot jelölnek, hím és nőnemben. Az anima és az animus valójában a bennünk élő férfi és nő. Minden emberben létezik egy férfi és egy női személyiség egyszerre.
Úgy is felfogható, hogy a nemünkkel azonos személyiség archetípus a persona és a nemünkkel ellentétes pedig az árnyék. Viszont az a megközelítés is helyes, hogy egy férfiben is megjelennek férfias tulajdonságok, férfias archetípusok és ugyanígy nőies tulajdonságok azaz női archetípusok. A nőkben ugyanígy, egyszerre van jelen a női archetípus és a férfi archetípus, vagy archetípusok.

Az archetípusok olyan emberképek, melyek mesékben, mondákban és a különböző hagyományok történeteiben megjelenő, tiszta személyiségek. Ilyen lehet a király, királynő, a mágus, a bölcs, a harcos, a szerető, az anya stb.
Az archetípusok olyan tulajdonságokat hordoznak, melyek kifejezik az adott archetípusra legjellemzőbb komplett személyiséget. Így például a király archetípusa, uralkodó, hatalmas, minden hatalmat a kezében tartó. Ha pozitív személyiség akkor alattvalóinak biztonságot nyújt, bölcsen és igazságosan uralkodik felettük, erejével és tudásával az általa vezetett közösséget felemeli és jó életet teremt számukra.
Ha negatív a király archetípus személyisége, akkor elnyomó, zsarnok és kegyetlen. Az archetípusokba nem keveredik semmilyen egyéb, az archetípusra nem elsődlegesen jellemző tulajdonság.
Számos archetípus létezik, így a persona és az árnyék is megjelenít archetípusokat és nem csupán tulajdonságokat, ahogyan az anima és animus is.

A következő részben a 4 női és 4 férfi archetípusról írok.

Személyiség pszichológia – a bennünk élő másik nem