A K-vitaminnak 2 változata ismert a K1 és K2-vitamin. A különbség annyi a két változat között, hogy a
K1-vitamint a növények és elsősorban a zöld növények, míg a K2-vitamint a baktériumok állítják elő.
A K1-vitamin másik neve a fillokinon, mely arra utal, hogy a növények leveleiben képződik leginkább (filum a levél latin neve), a K2 vitamint menakinonnak nevezik.
A K3, K4 és K5 vitaminnak nevezett szintetikusan előállított anyagok pedig a K1 és K2 elő anyagai (prekurzorai) melyekből létrejöhet a K1 és K2 vitamin.
A K-vitamin elsősorban a gamma-karboxi-glutaminsav előállítását segíti elő a májban, mely a véralvadási faktorok képzésében játszik nélkülözhetetlen szerepet, de a csontok felépítésében is nélkülözhetetlen. Ezen vitamin hiánya vérzékenységet és csontképzési problémákat idézhet elő, melyen keresztül számos betegség kialakulásának alapja lehet.
A K-vitamin szükségletünk felét a saját bélrendszerünkben élő baktériumok termelik, másik felét a táplálékkal visszük a szervezetünkbe.
A táplálékkal bevitt K-vitamin 10-70% közti hatásfokkal szívódik fel, tehát jó esetben a bevitt K-vitamin mennyiség fele.
Azonban antibiotikum kúra után, mely elpusztítja a bélflóra nagy részét is vagy akut illetve krónikus bélgyulladások esetén mind a felszívódás mind a saját K-vitamin termelés, lecsökken, így K-vitamin hiány alakulhat ki. Az K-vitamin hiány következménye lehet a vérzékenység, véralvadási zavarok.
Adagolásával kapcsolatban nincs egységes álláspont, Magyarországon az élelmiszer biztonságot felügyelő hatóság (OGYÉI) 75 mikrogarmmban határozta meg a napi ajánlott mennyiséget amelyet NRV értéknek neveznek.
A csecsemők esetében napi 2-5 mikrogramm K-vitaminra van szükség naponta, a gyerekeknél 10-30 mikrogramm (életkor függően), míg a tiniknél már napi 45 mg a napi szükséglet. A felnőttek esetében nőknél 65 míg a férfiaknál napi 80 mg a napi szükséglet. Nehéz fizikai munka esetén ettől több, 80 mg is lehet.
A napi szükséges K-vitamin bevitelt növelő tényezők még az alkoholizmus, dohányzás és a bélrendszer betegségeiből adódó felszívódási és emésztési zavarok.
Mivel a K-vitamin zsírban oldódó vitamin, és ezért a szervezet képes elraktározni és 100 mg fölött túladagolható, ami májkárosodást okozhat, ezért érdemes figyelni a fogyasztására.
A K-vitamin szükségletünk, normális életmód és táplálkozás mellett megfelelő mennyiségben áll a szervezetünk rendelkezésére. Természetes módon a zöld leveles zöldségekkel, kelkáposzta, káposzta, brokkoli, spenót, sóska valamint szójaolajjal, tejtermékekkel és májjal vihető be a legtöbb K-vitamin. Táplálék kiegészítők esetében pedig egyszerűbben mérhető a dobozon lévő hatóanyag tartalom alapján.
Fontos, hogy amennyiben étrend kiegészítőkkel pótoljuk a vitaminokat (ez általánosan minden vitaminra igaz) lehetőleg fogyasszunk mellé olyan táplálékot is, melyben természetes formában megtalálható az adott vitamin. Mert a természetes táplálékban lévő enzimek, rostok és egyéb anyagok nagyban hozzájárulnak a vitaminok megfelelő felszívódásához és hasznosulásához.
Véralvadás gátló gyógyszereket szedők semmiképp ne fogyasszanak K-vitamin készítményt, mert a K-vitamin gátolhatja a gyógyszerek hatását.
Ajánlott írásaink:
- Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?
- Probiotikumok az egészségért – segítség a megfelelő probiotikum választáshoz
- Éltető ásványi anyagok – vas, kálium, nátrium
- Emésztőrendszeri problémák – gyógyszerek vs természetes módszerek