veronikafű

Orvosi veronikaVeronica officinalis, az utifűfélék családjába tartozó gyógynövény, melyet népies nevén vérszopókának és erdei zsályának is neveznek. Ezt a növényt már évezredek óta használják gyógynövényként. Májustól augusztusig virágzik, drogja a növény virágos hajtásai és levelei ezért gyűjteni a virágzási idő alatt érdemes.
Hatóanyagai; iridoidokat (katalpolt, veronikozidot, verprozidot), flavonoidokat, triterpén szaponinokat és fahéjsavszármazékokat is tartalmaz.

Gyógyászati hatásai

A veronikafű a vértisztító teák kedvelt összetevője. Friss csalán csúcsával együtt hatásosnak tartják a krónikus ekcéma kezelésére. Akár érzékeny gyomrúak is fogyaszthatják, mert kíméletes gyógynövény. Enyhe epehajtó és emésztés serkentő, étvágy serkentő hatású. De használják megterhelő szellemi munkát végzőknél, nyugtató gyógynövénynek is, elsősorban alvás javításhoz.
Azt tartják róla, hogy javítja a memóriát és elmulasztja a szédülést.
Gyermekláncfűvel és katánggal együtt kiváló vértisztító tea készíthető belőle ezért méregtelenítéshez, vértisztításhoz, vizelet hajtáshoz és vesehomok hajtáshoz is kiválóan alkalmas.
Köhögés, hurutos megbetegedések esetén, jól kombinálható tüdőfűvel, martilapuval és lándzsás útifűvel. Ilyenkor nemcsak a köhögést csillapítja de a gyomrot és beleket is nyugtatja.

Felhasználása

A veronikafűből készülhet főzet vagy forrázat is, de tinktúrát is készíthetünk belőle, külsőleg használatra, bedörzsölésre vagy belsőleg napi 15 cseppet használva. Ha teát készítünk belőle ne édesítsük és a forrázat készítés általános szabályai szerint, 1 tk droghoz 2,5 – 3 dl vizet adva, 10-15 percig hagyjuk állni azután leszűrve fogyasztható.

Ajánlott írásaink


Gyulladás csökkentés, táplálkozással és gyógynövényekkel