gyógynövények elkészítése

A gyógynövények gyűjtése és feldolgozása részben, szó volt arról, hogyan szedjük és készítsük elő a növényeket a gyógynövényes készítmények, gyógyszerek elkészítéséhez.
Ebben a részben a már feldolgozott gyógynövények felhasználási lehetőségeit ismertetem.

Forrázat

A forrázat, gyakorlatilag ez a technika, a gyógytea készítés alapja. A forrázat hordozóanyaga általában víz, de lehet tej, bor, olaj vagy már korábban elkészített gyógyfőzet is.
Forrázat készülhet a növény virágaiból, szárbáól és levelekből is. A szár és levél esetében, apróra darabolt növényeket célszerű használni. Forrázat készülhet még a növény gyökeréből, magjából vagy terméséből illetve hajtásából is, ez utóbbi esetekben őrölni vagy porítani érdemes a növényi részeket.
A forrázat készítés lényege, hogy a folyadékot felforraljuk, majd ezzel a használni kívánt növényi részeket leöntjük és elkeverjük, majd fedő alatt hagyjuk lehűlni. Általában 7-20 perc az ideális időmennyiség amíg a növényi részeknek állni kell a forró folyadékban. Ez leginkább attól függ, hogy a növény mely hatóanyagát kívánjuk kioldani. Ezután szűrve vagy leöntve fogyaszthatjuk.
Általános szabály, hogy egy bögre 2,5 dl – 3 dl folyadékba egy teáskanál (4-5 g) egy liter folyadékba pedig egy evőkanál gyógynövényt érdemes tenni. A forrázatot általános szabály szerint, 10 percig kell állni hagyni fogyasztás előtt, majd leszűrve fogyasztható. Ne tegyünk bele ízesítőt, cukrot, mézet, citromlevet, mert ezek az anyagok módosíthatják a hatóanyagok hatásait. Lehetőleg ne használjunk fém eszközöket, tehát a szűrő legyen műanyag vagy vászon, a kanál fa, csont vagy műanyag, a bögre kerámia és ha edényt használunk akkor az legalább zománcos legyen. A fémmel a növények különböző hatóanyagai reakcióba léphetnek, így ronthatják vagy akár tönkre is tehetik a tea gyógyhatását.
Ha esetleg a forrázatot újra melegítjük, ügyelni kell arra, hogy semmiképp ne forraljuk föl.

Főzet

A főzetet akkor alkalmazzuk ha a hatóanyag nehezebben kioldható. A gyökerekből, kéregből például általában főzettel vonjuk ki a hatóanyagokat. A főzet készítés lényege, hogy a föntebb említett folyadékokban a növényi részeket, forrás közeli állapotban 5-30 percig főzzük. Az idő itt is attól függ, hogy mely hatóanyagot és milyen mértékben kívánunk kioldani. Egy inhalációs kamilla főzethez például elég 10-12 perc, egy csalángyökér főzethez, amit a fürdővízhez adunk pedig 25-30 perc főzés szükséges.
Nagyon fontos, hogy ne forraljuk, csak forrás közeli állapotban – épp gyönygöző vízben – főzzük a növényi részeket ezért nem érdemes teljesen lefedni az edényt. A már felforrósított folyadékba helyezzük a növényt, illetve növényi részt amit aztán forrás közeli állapotban és kis lángon ezután főzünk.
Lehetőleg kerámia, üveg vagy zománcos edényt használjunk. Itt is szabály, hogy ha újramelegítjük a főzetet semmiképp ne forraljuk föl, mert úgy tönkremegy.

Gyógynövény áztatmány

Áztatmány

Az áztatmány már egy hosszabb folyamat, lényege, hogy valamilyen folyadékban, víz, alkohol (70-90% os tiszta szesz vagy pálinka, bor) vagy olaj, esetleg már elkészített főzetbe áztatjuk a friss vagy szárított esetleg őrölt, porított növényi részeket. Az áztatás ideje a növénytől és a készítmény céljától is függ, de az elmondható, hogy 4-8 óra elegendő egy átlagos áztatmány elkészítéséhez. Néhány esetben ettől hosszabb időt is hagyhatunk de ökölszabályként 12 óránál tovább nem érdemes áztatni a növényeket, mert ekkor már rothadni kezdenek.
Az áztatás ideje alatt szobahőmérsékleten célszerű tartani az áztatmányt és néha felkeverni vagy felrázni, hogy jobban kioldódhassanak a hatóanyagok.

Tinktúra

A tinktúra készítés gyakorlatilag megegyezik az áztatmány készítéssel de annyi különbséggel, hogy tinktúra csak növényi alapú alkoholból (etil alkohol) készülhet, mely 50%-96% os töménységű lehet. A tinktúra, általában 70% etanolos kivonatot jelent. Szinte korlátlan ideig eltartható és hatásfoka az áztatmánynál sokkal nagyobb, mivel a tömény alkohol jobban kioldja a hatóanyagokat. Az alkohol jól konzerválja a növényi részeket és fertőtlenít is, ezért a tinktúra készítésnél 4-6 hétig is áztatjuk a növényi részeket az alkoholban. Néha felrázzuk, hogy a kioldódást segítsük. Fénytől védett helyen tároljuk az áztatás közben, majd leszűrjük. Szűrés után is fénymentes helyen érdemes tárolni.  Célszerű gyógyszertári barna vagy zöld üvegekben készíteni és tárolni a tinktúrákat, amely a fénytől még jobban megvédi az orvosságot. Az elkészített tinktúrát nem hígítsuk föl, hanem töményen tároljuk, de a fogyasztásnál mindenképp csak hígítva fogyasszuk, vagy esetleg teába csepegtetve, mert a tömény alkohol közvetlen fogyasztásra, hígítás nélkül nem alkalmas.

Gyógynövény pép

A pép általában külső felhasználásra készül de néhány esetben belsőleg is fogyasztható (pl. pesztó, szezám paszta). A pép általában nyers és friss növények összezúzásával, darálásával készül közvetlen felhasználásra, de készülhet porrá őrölt növények áztatásával, főzésével is, akár több növényből. Általában nem tartalmaz hordozó anyagot.

Gyógynövény kenőcsök és olajok

A gyógynövény kenőcsöknél és olajoknál a növényi részek hatóanyagait, valamilyen krémes vagy olajos közegben oldjuk föl és ezt használjuk, általában külsőleg de egyes olajok esetékben akár belsőleg is.
A kenőcs alapanyaga bármilyen állati vagy növényi zsiradék lehet vagy valamilyen kozmetikai ipari hordozóanyag.
Az olajok készítésénél, oliva vagy kendermag, mandula vagy bármilyen növényi olajból készülhet, célszerű ezt gyógyszerészeti céllal beszerezni, mert a nagykereskedelmi láncokban kapható olajok néha szennyező anyagokat is tartalmaznak. Az olaj készítés lényege, hogy a növényi részeket, őrletet, aprítékot vagy porítottt anyagot olajba áztatjuk, általában pár héten keresztül. Nekem a 6 -7 hét közötti időszak a bevált, ilyen esetben. Ez idő alatt a növény hatóanyagai az olajban kioldódnak. Ezután az olaj kész a használatra.
Szegfűszeget olajba áztatva, nagyon jó fertőtlenítő anyagot kaphatunk, mely körömgomba és lábgomba kezelésére is kiváló szer lehet.
Az így elkészült olajból készíthetünk krémet is.

A krém készítéséhez általánosan a méhviaszt és vazelin vagy valamilyen (gyógyszerészeti) glicerin javasolt.
A népi gyógyítók pedig általában, állati zsírból készítették kenőcseiket. A kenőcsöket, főzetből illetve forrázatból is készíthetünk, ilyenkor az elkészült forrázathoz adjuk a hordozó anyagot.
A kenőcs készítés technikája, hogy az elkészítet forrázatot vagy vizet felmelegítünk és ehhez adjuk a méhviaszt és vazelint, illetve glicerint. Adagolhatunk még hozzá más összetevőket is, így egy kenőcsnek akár több növényi olaj, áztatmány és tinktúra is lehet az összetevője.
Ezután a vizet felmelegítve, folyamatosan keverjük, míg a kenőcs egynemű folyékony masszává nem válik. Ezután kihűtjük és kiadagoljuk. Körömvirág főzetből és tyúkhúr főzetből például kiváló sebgyógyító krém készülhet.

Illóolaj

Az illóolaj aromás növények virágából, terméséből, hajtásából, szárából, leveléből, kérgéből készíthető. Általában hidegen préseléssel vagy sajtolással, illetve vízgőz-dessztilláció során állítják elő.
Az illóolaj nagyon hatékony és tömény, más gyógynövényes készítmények komponense is lehet. Általában 1-5% os töménységű készítményekben hasznosulnak, tehát 20-100 szoros hígításban használjuk.
Illóolajat közvetlenül használni tilos, mert megégeti a bőrt és a nyálkahártyát. Az illóolajokról itt bővebben is olvashatsz.

Ajánlott cikkeink


Galagonya – Szív problémákra és magas vérnyomásra