Napjainkban közel 400 féle mentális betegséget ismer az orvostudomány. A pszichiátria története a 19. században kezdődött és nem pusztán az orvostudomány kíváncsisága és felfedezései, hanem a politika, társadalom tudomány és a materializmus kontra vallásos nézetek összecsapása hívta életre.
Egy korábbi írásban rövid betekintést nyújtok a pszichiátria történetébe melyből kiderül, hogy az emberi viselkedés tanulmányozása és megváltoztatására tett kísérletek a mai napig is fontos kutatási területnek számítanak. Az ismert és diagnosztizált mentális betegségek száma az 50 es évektől számítva majdnem meg négyszereződött. A betegek száma pedig ettől még drasztikusabban nőtt.
A pszichiáterek az életben megjelenő egyre több problémára azt kezdték el mondani, hogy azok pszichiátriai betegségek, így lett a szégyenlőségből – szociális szorongásos zavar, egy szerettünk elvesztésekor érzett állapotból – súlyos depresszív zavar, honvágyból – különválási szorongás, a gyanakvásból – paranoid személyiség zavar, a vidám és lehangolt időszakok váltakozásából – bipoláris zavar, a megzavarhatóságból – ADHD szindróma.
Ha valaki elmegy egy pszichológushoz, azzal, hogy panaszai vannak az esetek nagytöbbségében gyógyszert írnak fel neki, mert bár tudják, hogy ezzel nem kezelik a problémát de a tünetek egy részét csillapítják, viszont más tüneteket életre hívnak.
Kezdetben a morfiummal és ópiummal gyógyítottak, amelyek erős tudatmódosító szerek, és erős függőséget okoznak, majd ez után a heroint és a kokaint vetették be (még Freud is ajánlotta ezt mint csodaszert minden betegségre, bár azt már nem sokan tudják, hogy mindezt két nagy gyógyszergyár motiválásával tette).
Ebből a századfordulón jelentős kokain „járvány” lett. Ezután az amfetaminokat kezdték használni.
De minden szerről kiderült, hogy rengeteg súlyos mellékhatása van és erős függőséget okoz.
1954 ben vezették be az első „csodagyógyszert” a klórpromazint, vagy más néven Thorazint.
A thorazint eredetileg szintetikus színező anyagnak tervezték a vegyészek, aztán sertéseknél használták kórokozók ellen és véletlenül derült ki róla, hogy leállítja az ember mozgató központját. A thorazint azért kezdték el alkalmazni, hogy csökkent mozgást, fáradságot és álmosságot idézzenek elő.
Nagyjából ugyanazt a hatást idézték elő, amit az agycsonkolással (homloklebeny eltávolítással) korábban.
A thorazin gyártója elkezdett kampányt hirdetni a szer hatékonysága mellett, pszichiátereket fizetett meg és tévében, rádióban és előadásokon kampányoltak a szer mellett.
Ennek köszönhetően a szer gyártója hatalmas profitot ért el a következő években.
A versengés elkezdődött és 1955 ben piacra dobták a Miltown nevű nyugtatót, amit már nem csak klinikai felügyelet mellett, hanem az orvosok által felírva, otthon is lehetett szedni. Nyugtató hatása enyhébb volt a thorazinnál és pszichiátria ipar terjedésével még szélesebb körben lehetett alkalmazni.
Már nem csak szorongásos állapotok kezelésére, de szívbetegségek megelőzésére is ajánlották.
Reklám kampányokban várandós anyáknak, háziasszonyoknak és értelmiségi irodai dolgozóknak kezdték el terjeszteni az USA ban. Lassan a nyugati világ „univerzális” gyógyszerévé vált. Nem kell hát csodálkozni, hogy a 60 as évek hippi korszakában a kábítószerek és a kábítószer függőségek rendkívüli mértékben elkezdtek növekedni a nyugati világban (elsősorban az USA-ban) mivel sok gyermek már drog függőséggel született.
A versengés folytatódott a piacon és számos hasonló szert vezettek be a 60 as 70 es években, mint például a Valium. Ami a stresszes háziasszonyok kedvence lett, „anya kis segítője” névvel illették viccesen.
Közben ezekről a szerekről kiderült, hogy több kábítószernél (mint a kokain vagy metanfetamin) erősebb függőséget okoznak.
Mindeközben a gyógyszeriparnak és a pszichiátriai közösségnek ez hatalmas bevételt jelentett, amiről természetesen nem akartak lemondani.
A 80 as évek elejére a nyugati világban leggyakrabban felírt gyógyszer a Valium lett.
A következő szer a Prozac volt, amit már nem a szorongásra, hanem a depresszióra, tartottak hatásosnak és írtak fel. Hirtelen ugrásszerűen megnőtt a depresszióval diagnosztizált betegek száma. Így elindult az antidepresszáns SSRI gyógyszerek fejlesztése. Bár hamar bebizonyosodott, hogy emésztési és szexuális problémák és egyéb mellékhatások jelentkeznek a szedőknél, de ezzel nem nagyon törődött senki.
Ezek a szerek az agyban a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag visszavételét gátolják, amiről a mai napig nem tudják pontosan, hogy hogyan hat, csak azt tudják, hogy bizonyos élethelyzetekben az agy nem termel belőle „elegendőt” és akiknél ez a helyzet fennáll, azok nyomott, kedvetlen és olykor szélsőségesen rossz hangulatba kerülnek, ami nehezíti az életüket, a társadalomban, családban, munkahelyen betöltött szerepük eljátszását. Ha viszont ezekkel az SSRI készítményekkel az agysejtekben elzárják azokat az utakat, melyeken keresztül a szerotonin visszaáramlik az azt kibocsátó idegsejtbe, akkor előidézhetnek vele egy normálisnak tűnő érzelmi állapotot.
Persze azt senki nem firtatta, hogy miért van a sejtnek az a tulajdonsága, hogy visszaveszi a szerotonint és ha ebben meggátolják annak mi lesz a következménye.
Viszont évek során bebizonyosodott, hogy egyre súlyosabb mellékhatások jelentkeztek a szedőknél, mint az érzelem mentesség, ellenségesség, öngyilkosság és még súlyosabb depresszió.
A gyógyszergyárak mindaddig nem ismerték el ezeket a mellékhatásokat, amíg a szabadalmaik le nem jártak, majd mikor már ezt nem tudták tovább cáfolni, akkor megjelentek a bipoláris zavar és a skizofrénia betegségek kezelésére alkalmas, új csodaszerrel, az ún. nem tipikus antipszihotikumokkal.
A bipoláris zavarokkal diagnosztizált betegek száma szintén ugrásszerűen megnőtt ezután.
Egy gyógyszer szabadalom általában 17 évig él, ezután bárki gyárthat hasonlót ezért a gyógyszergyárak időről időre új szereket fejlesztenek ki és ha kell új betegségeket találnak hozzájuk (vagy hoznak létre).
Aztán ezekről a nem tipikus antipszihotikumokról, szintén kiderült, hogy vannak káros mellékhatásaik, mint az elhízás, cukorbetegség vagy akár halálos szívproblémák, hatékonyságuk megkérdőjelezhető és biztos függőséget okoznak.
A legújabb szereket az ún. SNRI és SSRI készítményeket ma ugyanígy sztárolják.
A gyógyszeripar mára a világ egyik legnagyobb üzlete és az antidepresszánsok, nyugtatók és antipszihotikumok ebből hatalmas részt tesznek ki, dollár százmilliárdokat költene az emberek és a kormányok az egészségügyi rendszereken keresztül gyógyszerekre és kémiai kezelésekre, miközben egyre nő a mentális zavarokkal diagnosztizált emberek száma.
Hogy mitől van ez, azt senki nem firtatja, ahogy azt sem, hogy az embernek vannak természetes reakciói, sőt úgy alakult ki vagy van megteremtve, hogy elvileg semmilyen kémiai úton előállított szerre nincs szüksége az élethez. Ellenben társas lény, szüksége van friss levegőre, napfényre, tiszta vízre, egészséges és tiszta élelmiszerre és arra, hogy egy közösségben élve megkapjon minden olyan érzelmi energiát, hatást ami által az életét tartalmasan és egészségesen élheti.