testbeszéd

A testbeszéd nem hazudik

Minden ember tisztában van a testbeszéd hatékonyságával és tudatosan, de legtöbbször tudat alatt is használjuk ezt a kommunikációs formát.
A testtartásunk, mozdulataink, arckifejezéseink mind-mind árulkodnak rólunk. Szavakkal könnyebb hazudni és megtéveszteni a másik embert mint a testbeszédünkkel, még akkor is ha sokan a legtöbb testbeszéd jelnek nem ismerik pontosan a jelentését, de mélyen a tudat alattiban mégis megértik, megérzik a másik ember testbeszédének lényegét.
Bár a szavak erejével és jól megfogalmazott vagy ravasz kommunikációval félre lehet vezetni az embereket, még akkor is ha a testbeszéd ennek ellenkezőjéről árulkodik, de aki megérti és megismeri a testbeszéd titkait, az sokkal tisztábban képes olvasni mások gondolataiban és kevésbé félrevezethetővé válik.

Persze minden ember megtanul és megpróbál valamilyen szinte hazudni a testbeszédével is. De ez sokkal nehezebb, mint szavakkal hazudni, mert a testbeszédünket kívülről nem látjuk, tehát ellentétben a kimondott szavakkal – amit hallunk -, nem vesszük észre az árulkodó jeleket, amit a velünk szemben álló, sokszor akár tudat alatt is de azonnal kódol. Persze a testbeszéd kontrollját és az ezzel való bánásmódot is meg lehet tanulni. A színészek a legjobb példa erre, de a legtöbb szakma ami nyilvános szereplést kíván, megtanítja az embert a testbeszédével is tudatosabban kommunikálni. De nem csak a nyilvánosság előtt gyakran szereplők, hanem mindenki használja a testbeszéddel való tudatos kommunikációt.

A színészek ismerik azt az érzést, hogy amikor egy szerepre készülnek, akkor lassan kezdenek azonosulni a megjelenítendő szereplővel és szép lassan a hétköznapjaikban is megjelenik az a személyiség. Sőt a profik egyenesen olyan környezetbe készülnek a szerepre ami alátámasztja és segíti annak a karakternek a kialakítását amit szeretnének megjeleníteni.
Nagyon sok színész esik abba a hibába is, hogy a mozivásznon, vagy tévében megjelenített szereplőt nem tudja kizárni a hétköznapjaiból és ezzel lassan a személyisége megváltozik és nem tud különbséget tenni a valóság és a film béli élete között.

Egy kis biokémia és neurobiológia – tényleg csak dióhéjban

Tudományosan megközelítve – tényleg csak nagyon egyszerűen –  az emberi érzelmeket a hormonok és hormonszerű egyéb ingerület átvivő anyagok idézik elő a szervezetünkben.
A 6 alap érzelmet, mint az öröm, a meglepődés, a bánat, a harag, az undor és a félelem, ezek a biológiai anyagok hozzák létre és minden ezekből kikevert ún. kevert érzelmet is ezen anyagok – keverékei – okozzák, legalább is biokémiai szinten.

Mindenki hallott már a dopaminról, mint az örömérzést okozó anyagról vagy az endorfinokról, melyek az ópiumhoz nagyon hasonló, bódultságot, eufóriát okozó anyagok és a testünk termeli őket. Az adrenalinról, mely többek között a feszült helyzetekben ad egy nagy energia löketet a testünknek, azaz kitolja a fájdalom határokat, illetve felülírja a gátlásokat. De ilyen biológiai hatóanyag a kortizol is, ami a tartós stressz állapotát hozza létre, vagy a melatonin, ami a levertség, álmosság érzését okozza (több egyéb és komplex hatásokkal együtt).

Ezen hormonok és hormon szerű anyagok (ahogy az érzelmek is), ritkán jelennek meg tisztán a szervezetben, általában bizonyos koktélokat állítunk elő belőlük, az adott helyzethez legmegfelelőbb testi felkészülés és testi állapot elősegítésére.
Tehát ha például a 10. emeleten kell átmásznunk egyik ablakból a másikba, akkor az adott helyzethez és a cselekvő személy tapasztalataihoz mérten jelen lesz a testben a kortizol, ami a félelmet okozza, ezért fogunk nagyon kapaszkodni és koncentrálni, de lesz adrenalin és noradrenalin is, hogy elnyomjuk a kortizol hatását kicsit. Ez azért kell, hogy egyáltalán meg tudjunk mozdulni és mozgósítsuk minden energiánkat ahhoz, hogy a lehető legbiztonságosabban hajtsuk végre a feladatot.
Ha ugyanezt a feladatot, mondjuk nem 10 emelet magasban, hanem fél méterre a felszín fölött kell végrehajtani, akkor valószínű sem kortizol sem adrenalin nem lesz olyan mértékben jelen a szervezetben.

Tehát az elme által megítélt helyzethez alkalmazkodik a testünk és így pontosabban és az adott feladathoz a lehető legjobban felkészülve tudunk cselekedni.

Más testi állapotba kell kerülnünk, ahhoz, hogy egy síró gyereket megnyugtassunk, mint ahhoz, hogy egy égő házból kimentsünk valakit.

Tudatosan kiváltott érzelmek

Szinte mindenki megéli az életében, akár többször is a szerelem élményét, de nagyon sokaknak halvány fogalmuk sincs e közben, hogy mi történik a szervezetükben, mégis újra és újra szerelmesek lesznek.
Azt pedig, még kevesebb ember tudja, hogy az adott érzelmi hatásokat, testi érzéseket mi magunk is ki tudjuk váltani, tudatosan és így azt mondhatjuk, hogy valamiképp mesterségesen is.
A mesterséges nem a legjobb szó, hisz mégis csak bennünk zajlik a folyamat de nem egy automatizmusnak köszönhetően, azaz nem a tudat alattiból jön, hanem tudatosan jelenítjük meg őket és így a valóságban is megjelennek a szervezetben.

Színészkedünk és ezt olyan jól csináljuk, hogy valósággá válik.

Kutatásokkal már régen bebizonyították, hogy ha egy adott helyzethez való emlékeinket felidézzük és az abban szereplő testtartást, hanghordozást és cselekmény sort megjelenítjük, akkor testünkben kialakulnak az adott helyzethez tartozó kémiai (érzelmi) állapotok és innentől fogva, azok valójában meg is jelennek a cselekményünk során.

Ha például valaki el akarja ijeszteni a másik embert, vagy meg akarja félemlíteni, akkor elkezd kiabálni és a kiabáláshoz testi kommunikációt társít, lengeti a karját, fenyegetőzik stb. Ha ezt egy ideig tudatosan csinálja, előbb utóbb dühös lesz és minden a düh érzelmét alátámasztó bio-kémiai folyamat megjelenik a testében a valóságban is.
A düh pedig „segíteni” fog neki, hogy erőből oldja meg az adott helyzetet. Az persze meglehet, hogy ezzel a másik felet valóban feldühíti és az ő dühe vagy testi fölénye nagyobb lesz és így egy idő után a perpatvart elkezdő visszavonulót fúj, de attól még megpróbálta megoldani a helyzetet ezen a módon. Ez már egyfajta tudatos érzelem keltés, amely tanult (tapasztalati) úton hívható életre.

Hogyan használhatjuk a tudatos érzelemkeltést kreatívan

Egy állásinterjún, egy üzleti tárgyaláson vagy akár egy randin is kreatívan használhatjuk, ezt a csodás biokémiai fegyvert.

A tudatosan kiváltott érzelmek, elindítanak egy olyan biokémiai reakciót a szervezetben, amely hozzá fog segíteni minket egy adott helyzet megoldásához, feltéve, hogy jól mértük fel azt, hogy mely érzelmeket kell átélnünk és felszínre hozni.

Nézzük például a magabiztosság kérdését. Ebben az érzelemben kifejeződik az, hogy egy stabil érzelmi állapotban vagyunk, azaz biztosak vagyunk abban, hogy valamilyen mértékben uralni tudjuk a helyzetet.
De sok esetben ez az állapot nem jön zsigerből, mert a félelem, szorongás vagy bizonytalanság érzése uralkodik el rajtunk.
Ilyenkor például úgy érdemes szemlélni az adott helyzetet, hogy annak végkimeneteleit felidézve a lehető legoptimálisabb megoldást tartsuk szem előtt és az esetlegesen lehetőségként felmerülő kudarcra ne úgy tekintsünk mint vereségre, hanem úgy mint hasznos tapasztalásra.

Ezzel a gondolkodással máris csökkentjük a félelem érzést és a szorongást és növeljük a magabiztosságunkat.

Egy állásinterjún például nyugodtan elmondható, hogy nagyon szeretnénk az állást és érdemes felsorolni, hogy milyen olyan tulajdonságokkal rendelkezünk amik miatt úgy érezzük, hogy alkalmasak vagy nagyon alkalmasak vagyunk a feladatra. De közben érdemes belátni, hogy ha nem sikerül esetleg, akkor is sok lehetőségünk van még arra, hogy munkát találjunk.
Egy üzleti megbeszélés gyakorlatilag ugyanígy működik, elmondhatjuk az üzleti partnernek, hogy miért gondoljuk, hogy mindkettőnk számára hasznos lenne ez az üzlet de nem feltétlen kell azt gondolni, hogy mindenáron meg kell kötni azt.
Egy randizás alkalmával mindenki próbálja meg azt előhozni önmagából, amiről úgy gondolja hogy számára a legfontosabb érték önmagában és hagyja rá a partnerre, hogy ezt eldöntse, hogy neki ez mennyire jelent értéket. Ugyanígy mérlegeljük a másik oldal reakcióit is. Így ha összepasszolunk akkor jó, ha nem akkor van még lehetőség.

Ha a gondolkodásunkban megjelenik a magabiztosság, akkor a cselekedeteinkben, kommunikációnkban is meg fog jelenni.
Ha erőt akarunk sugározni, akkor azt keressük önmagunkban és megtalálva erre fókuszáljunk, ha az intelligenciát szeretnénk felszínre hozni akkor erre gondoljunk, ha boldogságot akarjuk kommunikálni, akkor ezt kutassuk föl és fogalmazzuk meg önmagunk számára és meg fog jelenni kívül is.

Ha a félelmeket, fájdalmat, kudarcot, bizonytalanságot keressük és idézzük föl, akkor pedig ez ölt majd testet és ezen ne is csodálkozzon senki.

A témához kapcsolódó további írások


Depresszió és alvászavar – energetikai összefüggések

 

 

NINCS KOMMENT

Válaszol