tehetetlenség

A kudarc élmények minden ember életében megjelenő kellemetlen tapasztalások. Még a legsikeresebb emberek is, napi szinten élik át ezt a nem kellemes és sok esetben, hosszú távon is személyiség formáló élményt. Kudarc élményt jelent ha valami nem sikerül, vagy nem úgy alakul ahogy szeretnénk, de az is ha olyan helyzetbe kerülünk amire nem is gondoltunk és azt negatív eseményként éljük át.
A kudarc lehet egészen apró, például ha nem nevetnek a poénnak szánt mondatunkon, de lehet nagyobb ha például nem ismerik el a munkánkat, vagy párunk nem ad pozitív visszajelzést a külsőnkre vagy a viselkedésünkre. A nagyobb kudarcok, amikor egy gyermeket megszidnak vagy megbüntetnek, egy alkalmazott munkáját negatívan bírálják, vagy például ha valakivel személyes konfliktusba kerülünk és megbántjuk őt vagy minket bántanak meg.
Az igazán nagy kudarcok pedig egyenesen traumákká avanzsálhatnak, például egy szakítás vagy elbocsátás a munkahelyről. De komoly kudarc élmény lehet egy szerettünk elvesztése, akár halálozás miatt vagy akár egy gyermeknél ha a szülők elvállnak.
Ilyen esetekben a kellemetlen élmény, a veszteség, a megsemmisülés az egónk sérülése beíródik a memóriánkba és a jövőben igyekszünk majd elkerülni a hasonló helyzeteket.
Akár az által, hogy megpróbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy ne kerülhessünk fizikailag a kudarcot előidéző helyzetbe, akár úgy, hogy megváltoztatjuk az érzelmi viszonyulásunkat a dolgokhoz, személyekhez és helyzetekhez.

Nem csak nagy traumák és jelentősebb kudarc élmények, hanem kisebb de többször ismétlődő kudarcok is hasonló eredményt hordoznak. Így a kudarcok átírják a személyiséget és befolyásolják az egész életünket.

Kudarc élmény – tehetetlenség vagy fejlődés lehet az eredmény

Martin Seligman az 1960 as években már elismert kutató volt, amikor a Pennsylvania Egyetemen kezdett kísérletekbe, illetve kapcsolódott be már addigi kutatásokba a tanulható emberi viselkedések és érzelmek területén.
Seligman, kutyákkal végzett kísérleteket, mely alkalmával az állatokat olyan speciális ketrecekbe helyezték, ahol a padlóból gyenge de kellemetlen áramütésekkel ösztönözték őket arra, hogy találjanak kiutat a kellemetlenségek elkerüléséhez.
A ketrecbe helyezett állatok egy részének olyan akadályokat iktattak be, melyeket átugorva, megkerülve vagy valamilyen kart megnyomva, lehetőségük volt a ketrec olyan területére húzódniuk, ahol nem volt áramütés és így elkerülhető volt számukra az ebből fakadó kellemetlen érzés.
Voltak olyan kutyák akiknek erre nem volt módjuk kezdetben a kísérletek elején, mert úgy volt kialakítva a ketrec, hogy nekik nem volt “menekülési” lehetőségük de később nekik is lehetővé tették a menekülés különböző formáit.
A kísérletek éveken keresztül folytak, sok kutyával, hogy teljesen ki tudjanak zárni minden tévedési faktort. Az eredmények nagyon érdekesek lettek, ugyanis bebizonyították, hogy az állatok képesek elsajátítani a tehetetlenséget, pontosabban rá lehet őket nevelni a tehetetlenség állapotára.

Azok a kutyák, akik átéltek olyan helyzeteket ahol nem volt módjuk elkerülni, leállítani az őket ért kellemetlen és esetenként fájdalmas hatásokat, azok később mikor már tehették volna sem tettek semmit ennek megszűntetésére, csak szűkölve tűrték, amíg magától meg nem szűnt a hatás.
Azok a kutyák akik egyszer megoldást találtak (mert lehetőséget biztosítottak nekik) arra, hogy megszűntessék vagy előre elkerüljék a kellemetlenséget, azok minden helyzetben addig próbálkoztak, amíg ez nem sikerült vagy amíg véget nem ért az áramütés.

Bár ezek a kísérletek elég kegyetlennek tűnnek és biztosan azok is voltak a kutyák számára de a legismertebb pszichológiai folyóiratok vezető cikkben közölte őket.

Ennek kapcsán Donald Hirito japán kutató, egy kicsit később, szintén egy amerikai egyetemen, megcsinálta ezeket a kísérleteket, átdolgozva emberi alanyokkal is. Ő nem áramütést, hanem kellemetlen hangokat használt a jól felépített és mindenre kiterjedő kísérletekben.
Ezekkel sikerült alátámasztania Seligman kutyákkal végzett kísérleteinek az eredményeit az emberek vonatkozásában is.
Tehát azt, hogy a komplex érzelmek, mint a tehetetlenség, tanulható (tanítható) folyamat az embernél is.
Ez a következtetés igen megdöbbentette a tudományos világot.

Seligman a 20. ik század legtöbbet idézett kutatója lett.

A tehetetlenség is tanítható viselkedés

A tanulható érzelmek és viselkedés mintákra nagyon sok egyéb kísérlet és bizonyíték született azóta, de a fentiek konklúziójaként elmondható, hogy az emberekre is jellemző az a tulajdonság, hogy megtanulnak és megtaníthatók tehetetlenül viselkedni, ha olyan helyzetbe kerülnek, ahol nem tudják elkerülni a szenvedést.
Ha egy ember átesik egy fájdalmas helyzeten, traumán amit nem képes kezelni vagy megoldani akkor nagy valószínűség szerint ha legközelebb találkozik valami nagyon hasonlóval, akkor tehetetlennek fogja érezni magát és nem tesz semmit a megoldásért, csak várja, hogy minden megoldódjon vagy megszűnjön magától a helyzet és közben inkább szenved.
Aki viszont egy adott helyzeten, traumán egyszer átesik és megoldja azt, az a következő hasonló helyzetben nem fogja feladni és keresni fogja a megoldást még akkor is, ha nehezen találja is azt meg.

Persze belegondolni is borzasztó, hogy ezen tulajdonságainkat ismerve, a különböző politikai, gazdasági és egyéb hatalmi struktúrák, hogyan próbálják meg mindezt kihasználni és irányítani vagy manipulálni az embereket, ezen ismeretek birtokában.

Viszont a fentiek ismeretében, nagyon fontos megérteni, hogy még ha nem is találjuk meg a megoldást az adott problémára az életünk különböző helyzeteiben, de úgy esünk át rajta, hogy közben folyamatosan kerestük azt, akkor közben rendkívül sokat tudunk fejlődni, kipróbálunk új utakat, lehetőségeket és ezen tapasztalással gazdagabbak, tapasztaltabbak és bölcsebbek is lehetünk.
Ezért az önmagunk fejlesztése és a tudatosságunk bővítése céljából valamint a jövőbeli helyzetek megoldási lehetőségei miatt, nem árt mindezt szem előtt tartani. Ha nehézséggel nézünk szembe, mindig keresni kell a megoldásokat, még akkor is ha úgy tűnik reménytelen. Mert ennek elmulasztásával képessé válunk a tehetetlenség megtanulására.

Mao Ce Tung azt mondta, hogy „ami nem öl meg az erősebbé tesz” és ez így van, testi és lelki szinten egyaránt. Így leszünk immunisak a betegségek ellen, így erősítjük az izmainkat és a mentális állóképességünket illetve a probléma megoldási eszköztárunkat egyaránt.

El lehet fogadni bizonyos helyzetet vagy helyzeteket, de mindig érdemes a megoldásra törekedni és nem kell félni a kudarctól, mert nem az a kudarc ha valamit nem tudunk megoldani, hanem az ha meg sem próbáljuk.

Ajánlott írásaink

A tudatosság fejlődése – a fejlődési skála

NINCS KOMMENT

Válaszol