cseranyagok

A növényi hatóanyagokról szóló sorozatban az alkaloidokról és a flavonoidokról már esett szó bővebben, ebben az írásban az úgynevezett cseranyagokat szeretném bemutatni, hogy ezzel is jobban érthetővé váljon, milyen növényeket milyen betegségekre érdemes használni.

A cserző anyagok vagy cseranyagok, más néven tanninok a legtöbb növényben megtalálható kémiai anyagok, pontosabban olyan fenolos vegyületek, melyek kémiailag nem tekinthetőek egységes csoportnak.
Ezen anyagok szerepe a természetben, hogy a növények korhadását, rothadását akadályozzák meg, ugyanis  antioxidáns és antimikróbás tulajdonságokkal rendelkeznek. Fanyar ízűek és összehúzó tulajdonságokkal bírnak.  Jellemző közös tulajdonságuk, hogy a fehérjék oldatát kicsapják és az állati nyersbőröket cserzik.

A cseranyagok hatásmechanizmusai

A cseranyagok összehúzó és enyhe bakterosztatikus hatásukat úgy fejtik ki, hogy megváltoztatják a fehérjék szerkezetét (denaturálják) keresztkötéseket létrehozva.
A sérült szöveteken (bőr, nyálkahártya) a denaturált fehérjék egyfajta védő bevonatot képeznek, mely hatására csökken a felület áteresztő képessége. Ezzel a nedvedzést, gyulladást, szöveti ödémák keletkezését gátolják meg, melynek hatására fájdalomérzet csökkenés, jobb keringés és gyorsabb gyógyulás következik be. Ezzel egyidejűleg, a fenti mechanizmusokon keresztül a sérült felületen megjelenő baktériumok és gombák szaporodását is gátolják.

A cseranyagok másik jellemző tulajdonsága, hogy a nehézfémekkel általában oldhatatlan csapadékot képeznek, így megkötve és semlegesítve azokat. Ezért a magas cseranyag tartalmú növényeket gyakran használták, különböző mérgezések kezelésére is.
Bizonyos cseranyagok vagy származékaik szabadgyökfogó, antioxidáns hatása is ismert.

A cseranyagok kémiai tulajdonságai

A cseranyagok kémiai tulajdonságaik szerint két fő osztályba sorolhatók. E szerint megkülönböztetünk hidrolizálható és kondenzált cseranyagokat.
A hidrolizálható cseranyagok a tápcsatornában lebomlanak, míg a kondenzált cseranyagok a széklettel szinte teljes mértékben távoznak.
Ez a jelentős különbség annyit jelent, hogy a hidrolizálható cseranyagok toxicitása általában jelentősebb és a kondenzált cseranyagoké kevésbé jellemző.
Fontos leszögezni, hogy a növényekben a két fajta cseranyag vegyesen van jelen, de mégis bizonyos növények hidrolizálható cseranyag tartalma magasabb (pl. cserszömörce) míg például az apróbojtorján inkább kondenzált cseranyagokat tartalmaz.

A növényi cseranyagok alkalmazási területei

A fentiekből következik, hogy belsőleg használva inkább kondenzált cseranyagban gazdag és hidrolizálhatóban szegény növényeket érdemes alkalmazni. Ilyen növények az apróbojtorján, libapimpó, gyömbérgyökér, szederlevél, feketeribizli levél.
Belsőleg alkalmazva a cseranyagok leginkább gyomor és bélhurut esetén használják.
A belső felhasználásnál tehát fontos, hogy nem felszívódó cseranyagokat alkalmazzunk de ezekkel is érdemes óvatosan bánni. Így még a gyengébb cseranyag tartalmú, inkább kondenzált cseranyagokat tartalmazó drogokat sem szabad 3-4 hétnél tovább belsőleg használni.

Külsőleg alkalmazva, borogatás, ülőfürdő, lemosó vagy öblögető szerként már használhatunk magasabb cseranyag tartalmú és hidrolizálható cseranyagokban gazdagabb növényeket is.
Ilyen növények a diólevél, tölgyfalevél, tölgyfakéreg, gubacs, varázsmogyoró levél.

A cseranyagok külső felhasználását leginkább bőrproblémák esetén ajánlják.
Kipállott hajlatok, ekcéma, nehezen gyógyuló fekélyes sebek, herpesz, gombás bőrfertőzés, valamint szájsebek, szájüregi gyulladások esetén alkalmazzák.

A cseranyag tartalmú növények elkészítése

A cseranyag kioldódás miatt ezeket a növényeket inkább főzzük és ha belsőleg fogyasztjuk, édesítés nélkül használjuk. Áztatással tovább növelhetjük a kioldódást.

Ellenjavallat

Gyomor, nyombél fekély esetén használatuk nem ajánlott. Vérző fekély pedig azonnali sürgős orvosi ellátást igényel, ezt soha nem szabad elfelejteni.

Néhány ajánlott cikk a cseranyag tartalmú gyógynövényekről

 

Emésztőrendszeri problémák 1. rész – Savasodás, reflux, gyomorfekély