Komplexitás tudománya és a tudat

Az idegrendszer tudományával foglalkozó kutatókat már régóta foglalkoztatja a tudat, az agy és a lélek aktivitása közötti kapcsolatok feltérképezése. A tudatosság korrelációjának leírására, elektroencefalográfia (EEG) és funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás (fMRI) eljárásait igyekeznek használni.
De ezek a tudományos erőfeszítések eddig messze elmaradtak attól, ami a tudat mély misztériumát jelenti, mely évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat és kutatókat.
Két alapvető megközelítés létezik. Az egyik szerint a tudat misztériuma nem misztérium, csupán az agy teremti az elmét és ezzel mindet ami az elmében megjelenik, így magát a tudatot is és minden ezzel kapcsolatos feltevést és gondolatot.
A másik álláspont szerint a tudat túl titokzatos vagy misztikus ahhoz, hogy erről a tudomány eszközeivel gondolkodni lehessen, ezért az erről való elmélkedést, meg kell hagyni a vallásoknak vagy különböző filozófiáknak.

Létezik egy „középső föld” amely a komplexitás új tudománya. Érdekes betekintést nyújt a tudat mély misztériumába. Ezen nézőpont elutasítja azt, hogy a tudomány az emberi tudás és tapasztalat csúcsa, mely meghaladja az etikát, vallásokat, humanizmust és a filozófiát.
Ez a nézőpont, a komplexitás tudománya, mely kényelmesen befogadja a materializmus (mely szerint a tudatnak fizikai tulajdonságai vannak) és a dualizmus (mely szerint a mentális és fizikai valóság elválik egymástól) látszólag ellentétes nézeteit.

De, mit jelent a komplexitás tudománya?

A komplexitás-tudománya, új, interdiszciplináris partnerségeket alkalmaz az olyan „alterületek” között, mint az ökológia, a közgazdaságtan, az információs tudomány, a fizika, a szociológia stb. A komplexitás tudománya megvizsgálja, hogy az egyes egységek kis részei közötti kapcsolatok hogyan hozhatják létre a nagyszabású rendszerek kollektív viselkedését, és hogy ezek a kialakuló globális rendszerek miként kapcsolódnak egymáshoz és alakítják ki a kapcsolatokat az alacsonyabb szervezeti szintekkel és a környező környezetekkel.
Vannak nézetek, amelyek szerint az agy, egy valódi és komplex rendszer, de ugyanakkor egyszerűen is felfogható, ugyanis az agy tevékenységeinek eredményét, (mint például az egészségi és betegségi állapotok alapját), olyan más komplex rendszerekhez lehet hasonlítani, amelyek jobban vizualizálhatóak és megérthetőek. Mint például az állati vagy emberi társadalmi rendszerek.
Az emberi társadalmi hálózatok sok összetett módon kölcsönhatásba lépnek egymással. Az így kialakult rendszerek, nagyobb kultúrákba ágyazódnak. Általánosságban elmondható, hogy a különböző szintű szervezeti elrendeződések (térbeli rendszere) felülről lefelé ható hatásai, a mindennapi életünk számos területét meghatározzák.
A komplexitás tudományának felfogását, az erős redukcionizmus tudományos álláspontjával lehet szembeállítani, amely nagyrészt csökkenti az emergens rendszerek felülről lefelé gyakorolt hatását a kisebb rendszerekre. A redukcionizmust szépen szemlélteti például a „nagyember elmélet”, amely szerint, a történelem egyszerű magyarázata, hogy a befolyásos emberek, a karizmának, bölcsességnek, pénznek vagy politikai készségeknek köszönhetően befolyást gyakoroltak (alulról felfelé) a történelem alakulására.

A komplexitás tudományával jobban összhangban álló nézet szerint, az ilyen nagy emberek, nagy vallásalapítók, mint Jézus vagy Buddha, nagy jelentőségű tudósok, mint Darwin, Marx, Einstein, vagy akár a kegyetlen hódítók, mint Hitler, Napóleon vagy épp Dzsingisz Kán a társadalmuk termékei, és cselekvéseik lehetetlenné válnak a felülről lefelé ható, meglévő társadalmi és politikai feltételek nélkül. Viszont, ennek hatására, a „nagy emberek” által generált hatások, aluról felfelé hatnak, ezzel kihatva az egész rendszer további alakulására.
A háborúk, a vallások és a nemzeti gazdasági és politikai történések olyan nagy léptékű jelenségek, amelyek a meghatározó egyénekre felülről lefelé hatnak de amelyekre a meghatározó személyek aluról felfelé hatnak. A modern komplexitás tudomány kifejezetten felismeri az ilyen körkörös okságot, vagyis a különböző, szervezeti szintű kölcsönhatásokat mindkét irányban.

Az agy ideghálózata, amely több térbeli szintű, beágyazott hierarchiát képez, hasonló módon járhat el különböző tudatos, előtudatos és tudattalan folyamatok létrehozása érdekében.

Mi a különleges az emberi agyban? Mi különbözteti meg az emberi agyat az egyéb állatok agyától?
Ezeket az érdekes kérdéseket sok irányból közelítették már meg a tudósok, de itt a hangsúly az agy komplexitásán van. Ez az ami szükségesnek tűnik (de nem elégséges) ahhoz, hogy a tudat kialakulhasson.
Az emberi agy működését valamint a tudat és ezzel együtt a tudatosság összefüggéseit fogom ismertetni ebben a cikksorozatban, a komplexitás tudománya nézetei szerint.