köhögéscsillapító Archívum - Mental Fitness Guru
Cimkék Posts tagged with "köhögéscsillapító"

köhögéscsillapító

Lándzsás útifűPlantago lanceolata, az útifűfélék családjába tartozó növény, mely szinte az egész világon elterjedt. Réteken, legelőkön, erdőszélen de még utak mellett és közterületeken is találkozhatunk vele.
Mindig fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy gyógyászati céllal, csak tiszta területről gyűjtsünk növényt, utak mellett, közterületeken, elhagyott területeken ahol nem tudhatjuk mi van a földben nem érdemes gyógynövényt gyűjteni, mert szennyező anyagokat tartalmazhatnak.

A lándzsás útifű hatóanyagai:
A növény drogja a levelek mely nagy mennyiségben tartalmaz nyálka típusú savanyú poliszacharidokat és iridoid-glikozidokat/aukubint és katalpolt/. Kisebb mennyiségben cseranyagok, flavonoidok és kovasav származékok is előfordulnak benne. Iridoid hatóanyagai bomlékonyak, ezért fontos a kíméletes és gyors szárítás.
A lándzsás útifűnek még van két közeli rokona, melyet gyógyászati szempontból szintén használnak, nagy útifű (Plantago major), valamint a réti útifű (Plantago media – alábbi képen látható).


Ez a gyógynövény elsősorban baktériumölő és gyulladáscsökkentő hatásairól ismert, a Penicillin felfedezése előtt például a TBC-s betegeket is útifű készítményekkel kezelték.
Ezen kívül kiváló sebgyógyító és fertőtlenítő hatása miatt, összezúzott levele hatékony rovarcsípések és égési sérülések kezelésénél is és a népi gyógyászatban nehezen gyógyuló sebekre, valamint vérzés csillapításra, fekélyek kezelésére is használták.
A modern fitoterápiában azonban elsősorban felső légúti megbetegedéseknél alkalmazzák, kiváló köhögés csillapító, oldja a letapadt nyákot és segíti annak kiürülését, valamint a nyálkahártyán bevonatot képezve csökkenti a gyulladást és az irritációt amivel csökkenti a köhögési ingert.

Készülhet belőle tea – forrázat (1 teáskanál drog+2,5 dl víz), de friss levélpép is valamint mézzel besűrítve kiváló köhögés csillapító szirup. Ilyenkor forrázatot készítünk, majd miután leszűrtük, éppen gyöngyözőre forralva mézzel besűrítjük, egy bögre (2,5 dl) teához 150 g mézet adva.
Készíthetünk belőle áztatmányt is, amikor hideg vízben 1-2 órát áztatjuk a leveleket, majd szűrjük és ez gargalizálásra és borogatásnak is kiváló. Ebben az esetben a forrázathoz használt mennyiség dupláját érdemes használni. A lándzsás útifüvet egész nyáron gyűjthetjük, gyűjthető drogja a levelei.

Ellenjavallat: várandóság és szoptatás alatt ne használjuk.

Növényi hatóanyagok – alkaloidok és növényeik

MartilapuTussilago farfara, de nevezik még kereklapunak, partilapunak, lókörömfűnek és szattyúnak is.
A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, évelő növény jellegzetes 10-25 cm széles kerekded levelekkel rendelkezik. Virágai 10-30 cm hosszúak és élénksárgák.

A növény drogja a virágzat és a levelek.
A virágok hatóanyagai nyálka, xantofill (sárga) festék, cseranyagok, illóolaj, faradiol-triterpén, fitoszterinek és szterén.
Leveleiben nyálka, 0,05% galluszsav, inulin, keserűklikozida, 17% vaszöldítő csersav, parafin, sztearinsav, fitoszterinek, salétromsav és 3% cinksó.

A martilapu levélből készülhet forrázat vagy hideg illetve langyos vizes áztatmányos kivonat is.
Külsőleg a zúzott leveleket vagy belőlük készült erős főzetet használnak, fejfájás, duzzadt lábak kezelésére.
Legfeljebb 4-6 g/ nap mennyiséget használva, belsőleg kiváló légzőszervi megbetegedések, asztma, köhögés és gyomor és bélfekély kezelésére. A martilapu hatóanyagai bevonó anyagként védik a nyálkahártyát, csökkentik a köhögési ingert és fellazítják a hígabb váladékokat.
A népi gyógyászatban használták pipadohányként is, ezzel az asztmát és a görcsös köhögési ingert csillapítva.
Kis mennyiségben pirolizidin alkaloidokat is tartalmaz, ezért napi 4-6 g nál többet és hosszú ideig ne használjuk, mert májkárosító hatása lehet.
Ezért nem javasolt várandós vagy szoptatós anyukáknak sem. Ugyanígy kerülendő májbetegek és alkoholisták esetén is.

Momordica – szuperédes tüdőgyógyszer

A kurkumaCurcuma longa vagy más néven, indiai sáfrány. A világ szinte minden táján ismert fűszernövény, nem csupán fűszerként, festékanyagként és dísznövényként közkedvelt. Gyógynövényként, még sokoldalúbban alkalmazható. A hagyományos indiai gyógyászatban, a több ezer éves múltra visszatekintő ájurvédában ősidők óta alkalmazott gyógyító szer, gyógyító fűszer. De már i. e. 600-ban Asszíriában is feljegyezték jótékony hatásait. Az ókor leghíresebb görög orvosa, Dioszkoridész ugyancsak megemlíti.

Hatóanyagai

A kurkuma két fő hatóanyaga, két kurkuminszármazék (demetoxi-kurkumin és bisdemetoxi-kurkumin).
A kurkumin, amely a kurkuma sárga színét adja, olyan polifenol, amely két egymáshoz kapcsolódó ferulsav-molekulából, kémiai nevén diferuloil-metánból áll. A kurkumin a kurkumagyökérben előforduló szénvegyület. Képlete C14H14O4. Sárga hasábos kristályokból áll. 177 C°-on olvad; borszeszben, éterben oldódik.
A kurkumin (sárga festékanyag) erős antioxidáns, terápiás alkalmazása nagyon hasonló számos bioflavonoidéhoz, hatékony gyulladáscsökkentő, antikarcinogén (daganatellenes), antibakteriális, antivirális (vírusölő), antimikrobás, immunstimuláló vegyület.
Növeli a májban és egyéb szövetekben a glutationszintet. A glutationt, vagy rövidebben GsH-t gyakran nevezik a test egyik fő, természetes gyógyító anyagának.
A glutation testünk egyik legerősebb antioxidánsaként ismert. Képes jelentős mértékben hatástalanítani a szabadgyököket és küzd azok károsító hatásai ellen.
A kurkuma, hatóanyagai erősítik az epehólyagot, hatásos az epekő megelőzésében és kezelésében, ugyanis a kurkumin növeli az epe oldhatóságát és ez gátolja az epekő kialakulását, és ez segíti a már meglevő kövek kiürülését. A kurkumin csökkenti a bélben lévő toxinok szintjét is.

A kurkumin kemoprotektív (vegyi anyagokkal szembeni védő) hatású, különösen azoknál, akiknek testnedveiben (nyálában) nincs szabadon keringő A-, illetve B-vércsoportra jellemző antigén (ezek az úgynevezett non-szekrétor egyének).
A kurkumin ugyanakkor a bélrendszerben történő poliamin-szintézis hatékony inhibitora (blokkolója) is. Lényeges kiemelni, hogy a kurkumin minden vércsoport számára hasznos és jótékony hatóanyag.

A kurkuma hatásai

A kurkumin gátolja a fájdalommal kapcsolatos, prosztaglandinoknak nevezett anyagok szintézisét a szervezetben. Kiváló diuretikum (vízhajtó), ezért támogatja a vesék munkáját is. Csökkenti a vér LDL koleszterin és a trigylcerid szintjét is.
A kurkuma hatóanyagai serkentik a zsíranyagcserét (a súlycsökkenést is). Nagy mennyiségben fokozza a szervezet kortizol termelését, amely hatékonyan csökkenti a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat, mivel gátolja az úgynevezett leukotrién képződést (ez az anyag gyulladáskeltő hatású). A kurkumin emellett számos más hatásmechanizmus tekintetében is nagyon hasonló a flavonoidokhoz, mind antioxidáns hatását, mind a gyógyszereket metabolizáló enzimek, például a glutation-S-transzferázok stimulációját tekintve.

Indiában a nők kurkumás vizet használnak arcmosásra, mert aranyló, fénylő színt kölcsönöz a bőrnek.
Ezen kívül kitűnően tisztítja a pórusokat, szabályozza a faggyúmirigyek működését, fokozza a vérkeringést, támogatja a kollagén termelődését kívülről és belülről egyaránt. Fájdalomcsillapításra forró tejben feloldják, és úgy isszák. Kígyómarásnál, pókcsípéseknél kurkumás italt fogyasztanak.
Három evőkanál durvára vágott kurkumagyökeret fél csésze vízzel pépesítenek és ezt megisszák.
Mivel a kurkuma kitűnő antiszeptikus hatással bír, ezt az italt csípésekre külsőleg is alkalmazzák. Egy kevés liszt hozzáadásával sűrű pépet készítenek és ezzel kezelik az érintett bőrfelületet. Az így készített pépet nem csak csípésekre, marásokra alkalmazzák, hanem szinte minden bőrsérülésre, égési sebekre, vágott sebekre, horzsolásokra, véraláfutásokra, kötőhártyagyulladásra.
Hidegen sajtolt olajokkal pépesítve is használják a fent leírt esetekben.

Légzési nehézségeknél a kurkuma főzetével inhalálni is szoktak. Mézben vagy ghí-ben (tisztított vaj) feloldva 1:1 arányban naponta 4-6 alkalommal fogyasztva csillapítja a köhögést, és feloldja a lerakódásokat. Hatékony hepatoprotektívum (májvédő). Hasonló hatásokkal rendelkezik, mint a máriatövismag. 2,5 dl natúr joghurtban egy evőkanál kurkuma reggel éhgyomorra elfogyasztva hatékonyan gyógyítja a hepatitiszt is, az ayurveda szerint.

A kurkumin gátolja az angiogenézist. Azaz a rákos sejtek növekedését, burjánzását és szóródását, vagyis azt a folyamatot, amelynek révén a rákos daganat létrehozza a saját vérellátását tápláló érrendszert. A kurkumin annak az enzimnek a működését gátolja, amely döntő e folyamat szempontjából, valamint leköti a vérben található vasat és rezet, márpedig éppen ez a két elem szükséges a tumort tápláló érhálózat növekedéséhez. Gátolja a cox 2 (cyklooxygenáz) gyulladási enzim tevékenységét is, amely a T limfociták érését akadályozva, hozzájárulva a tumorok növekedéséhez, blokkolja a kinéziseket (kinasses), amelyek a rákos sejtek burjánzásáért felelnek. Blokkolja az ösztrogén és az ösztrogénhez hasonló vegyi anyagok képződését, ezzel gátolva a sejtek sokszorozódását.

Elősegíti a sejtdegenerálódás első szakaszában, az úgynevezett rákmegelőző állapotban lévő sejtek pusztulását.
Ez úgy történik, hogy a kurkumin ösztönzi az úgynevezett programozott önmegsemmisítő mechanizmusa (apoptózis) megindulását. Ebben a folyamatban a szervezet képessé válik arra, hogy azonosítsa a ráksejteket, és parancsot adjon nekik önmaguk megsemmisítésére.
A programozott sejthalál előidézése egyébként a rákellenes gyógyszerek új nemzedékének kifejlesztéséhez vezethet. Sokféle tápanyag gyakorol ilyen hatást, így a szelén, az A-vitamin, a zöld tea és a D3-vitamin. Ezek közül azonban kétségtelenül a kurkumin a leghatékonyabb. Rákbetegeknek az étkezésekkel egy időben napi 2000-4000 mg kurkumin kivonat bevitele ajánlott. 1993-ban tajvani kutatók felfedezték a kurkumin PKC (proteinkináz- C) blokkoló hatását. Ezen hatás a számos egyéb rákellenes hatások egyike.

Klinikai alkalmazásban általában 1000 – 1200 mg kurkumin kivonatot használnak, leggyakrabban intravénásan, de több nézet szerint is 400 – 800 mg os dózisban már jelentős hatása lehet.
Azt azért nem árt tudni, hogy a kurkuma általában 1-3 % kurkumint tartalmaz, nagyon jó minőségű kurkuma sem tartalmaz 4% nál többet ebből a hatóanyagból. Ebből következik, hogy 100g kurkumában általában 1-3 g (azaz 1000 – 3000 mg kurkumin van), tehát napi 30-50 g körüli kurkumát kellene fogyasztani (minőségtől függően), hogy terápiásan legyen értelme, ez pedig nagyon sok és jelentős mértékben terhelné az emésztő rendszert. Arról nem is beszélve, hogy az elfogyasztott kurkumából a kurkumin, az emésztő rendszerből nem is olyan jól hasznosul mint a tiszta intravénásan adott kurkumin kivonat.
Ezért a kurkumát mindenképp inkább kiegészítő vagy megelőző jelleggel érdemes fogyasztani, rendszeresen és kúraszerűen (napi 4-5g) és nem érdemes bedőllni olyan állításoknak, ami 300 – 500 mg (0,3 – 0,5 g)kurkuma tartalmú drága kapszulák gyógyító hatásait reklámozza, ezekben ugyanis 10 mg nál nem több a hatóanyag, amely jelentős hatást nem igen fejt ki.

Pecsétviasz gomba – a halhatatlanság gombája

SzurokfűOriganum vulgare, népies nevén vadmajoránna de közismert neve a latin neve alapján oregánó. A szurokfű az árvacsalánfélék családjába tartozó gyógy és fűszernövény. Fűszerként egész Európában használják de a mediterrán térség jellegzetes fűszerei közé tartozik. Aromáját tekintve hasonló a kakukkfűhöz illetve a majorannához.

Hatóanyagai: Karvakrol, illóolaj, keserűanyagok és cseranyagok. Az oregánó jellegzetes illatát a timol tartalma adja, mely illóolajának jellegzetes összetevője. A timolt egyébként legnagyobb mennyiségben a kakukkfű illóolajában lehet megtalálni, ezért is nagyon hasonló a két növény gyógyászati tulajdonsága.

Karvakrol és timol tartalmának köszönhetően az oregánó és különös képen az oregánó olaj (mely akár 80% ban is tartalmazhat karvakrolt, a növényben 5-7% mennyiség van) nagyon jó fertőtlenítő, baktérium ellenes hatású, ezért természetes antibiotikumként is használják. Gyulladáscsökkentő hatású, így szájüregi, gyomor és bélfertőzések kezelésére, hurutos megbetegedések gyógyítására, köhögés csillapításra és idegnyugtatónak is alkalmazzák (a kakukkfűhöz hasonlóan), továbbá étvágygerjesztő hatással is rendelkezik.
A timol és a karvakrol forráspontja 200 C fölötti és vízben nem csak zsírban vagy alkoholban oldódik, ezért sima forrázat vagy főzet formájában nem jól hasznosul.
Ezért akár az oregánóból, akár a kakukkfűből szeretnénk ezeket a hatóanyagokat használni, akkor alkoholos illetve olajos kivonással érdemes próbálkozni és ezt használni később teába, ételekbe vagy esetleg inhalációs céllal.
Ha az oregánó vagy kakukkfű alkoholos kivonatát használjuk, és abból csepegtetünk forró teába, majd azt jól kikeverjük (nem fém, hanem műanyag, csont vagy fa kanállal), akkor az alkohol jelentős része elpárolog, de a hatóanyag megmarad, így azok is használhatják, akik nem kívánnak alkoholt fogyasztani, még csekély mértékben sem.
Megoldás lehet magas zsírtartalmú tejben, vagy vajban kevergetve kioldani, aztán azt adni a teához, így is jobban hasznosul, mint sima forróvizes forrázat formájában.
Ha inhalálásra használjuk, akkor is célszerű hasonlóképpen eljárni.

Gyógynövények gyomor és bél betegségekre

FodormentaMentha spicata, másnéven zöldmenta vagy kerti menta, az árvacsalán félék családjába tartozó növény, vízpartokon vagy nedves területeken fordul elő, de kertben is jól termeszthető. Kellemes, mentolos illatú növény, fűszernek, italok ízesítésére és gyógynövényként is kiváló.
Gyógyászati szempontból a leveleit használjuk, melyeket júniustól augusztusig érdemes begyűjteni.

Hatóanyagai: illóolajok (karvon, limonén, karveol), cseranyagok, keserűanyagok és flavonoidok.

A fodormenta a bormentához hasonlóan, nagyon jó görcsoldó és lazító hatású növény, ezért nyugtatólag hat gyomorgörcs, gyomor idegesség és gyomortáji fájdalmak esetén. Gyomorsav túltengésben szenvedők kezelésénél, gyomorerősítőként is alkalmazzák. Epetermelést fokozó, emésztés javító és széklet hajtó hatással is rendelkezik.
Használják még megfázásos tünetek enyhítésére, inhalálásra vagy teaként, a torok fertőtlenítésére, köhögéscsillapításra és nyálkahártya duzzanat, orrdugulás kezelésére is.
Fűszerként salátákhoz, húsokhoz, italokba és élelmiszerekbe, édességekbe valamint kozmetikai termékekbe is szívesen használják.

A mentalevelekből készített forrázat, belsőleg fogyasztva önmagában is kiváló, gyomorpanaszok, savtúltengés és irritált gyomor megnyugtatására. Egy teáskanál mentát, 2,5 dl forró vízzel leöntve, napi 2-3 csészényi mennyiségben, lehetőleg éhgyomorra, étkezés előtt vagy étkezések között, illetve lefekvés előtt fogyasztva megszűntethetőek a gyomortáji panaszok. Természetesen a megfelelő diéta mellett.
A mentát kombinálhatjuk levendulával, citromfűvel és hársfavirággal is, melyből egy kellemes nyugtató és altató hatású teát készíthetünk.

Levendula – fájdalom csillapító és nyugtató

Fekete bodzaSambucus nigra a bodzafélék családjába tartozó, ernyősvirágzatú növény. Jellemzően május és júniusban virágzik. Bogyója érett állapotban fekete.
A bodzának a virágzata és az érett bogyói is de még a bodzacserje levelei is rendelkeznek gyógyhatásokkal.

A növény hatóanyagai
Virágja: szaponinokat,rutint és kevés illóolajat tartalmaz valamint nyálkát, cukrokat és cseranyagokat, ezen kívül gyantát, kolint, quercenint, szambunigrint, kéksavglikozidát és emulzinenzimet.
Bogyója: gyümölcssavakat, C és A vitamint, cseranyagokat (3%) nyomokban illóolajat és antociánfestéket.
Levele: cseranyagokat, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat ás A provitamint tartalmaz.
A bodza kérgét is használhatjuk drogként, szárítva és őrölve.

A bodzából készíthetünk teát, illetve forrázatot de lekvárnak, gyümölcslének, szörpnek, bornak és pálinkának is felhasználható. Egyik legismertebb felhasználási módja az üdítő bodzaital, melyet gyakorlatilag egy kancsó limonádéból a legegyszerűbb készíteni, néhány virágot beáztatva az italba, pár óra múlva kellemes muskotályos ízű italt nyerhetünk.
A bodza virágból vagy bogyóból készített forrázat, készülhet nyers vagy szárított drogból is, a szárított bogyókat meg is lehet őrölni.
Belsőleg használva kiváló izzasztó és köptető hatású, így megfázásos időszakban kitűnő gyógytea. Vizelethajtó és veseműködést szabályzó, így vérnyomáscsökkentő hatása is van továbbá kitűnő köhögés csillapító és vértisztító hatású. Enyhén hashajtó hatása is van.
A bodza nyugtató hatással is rendelkezik ezért különböző nyugtató teakeverékekben és étrend kiegészítőkben is gyakran használják. Ennél fogva migrén, ideggyulladások és álmatlanság esetén is hatásos lehet.
A bodza leveléből készített forrázat reumás fájdalmak enyhítésére, lázcsillapításra és koszorúér problémáknál a légszomj csillapítására használatos.

Szederlevél – vércukor és koleszterin csökkentő

Akác – Robinia a pillangósvirágúak családjába tartozó növény. Hazánkban Tessedik Sámuel nevéhez fűződik az akác betelepítése, melyet az alföldi futóhomok megkötése céljából kezdtek el telepíteni.
Az akác virágot tavasszal, a virágzás kezdetén érdemes gyűjteni és feldolgozni (május-június).
A virágokat azután a szirmokról lefejtve, szárítjuk és így egész évben hasznos összetevője vagy akár egyetlen alkotója is lehet a gyógyteáinknak.
Az akác ágainak kérgéből kéregfőzetet is készíthetünk, a fűzfához hasonlóan.

Hatóanyagai: a levelekben és a virágokban flavonoidok (acacetin, apigenin, diosmetin, luteolin) valamint robinin és cseranyag található. Legfőbb hatóanyaga az illóolaj, mely jelentősebb mennyiségben a virágokban található. A linalool nevű illóolaj egy természetes terpén alkohol mely a levendula olajban is megtalálható.
Az akác kérgében és magjaiban különböző lektinek találhatóak, melyek olyan fehérjék vagy fehérje származékok melyek megkötik a cukrokat. A lektinek hatással vannak a különböző immunfolyamatinkra és szerepet játszhatnak különböző onkológiai betegségek gyógyításában vagy kialakulásának megakadályozásában.
Az akácvirágból készült méz az egyik legértékesebb mézfajta, 100g akácmézben 82g szénhidrát van, mely túlnyomó részt egyszerű vagy kettős cukor, így magas a glikémiás indexe, ezért a vércukorszintet viszonylag gyorsan emeli. Viszont az akácvirág mellett vagy azzal együtt az akácméz hatékony lehet gyomorsav túltermelés esetén.

Mire jó az akácvirág?

Az akácvirágot palacsinta tésztában is el lehet készíteni, kiváló desszert. Azonban a virágokat szárítva egész évben kiváló tea alapanyagot kaphatunk.
Az akác tea vagy forrázat köhögés csillapító, hurut és görcsoldó. Enyhén hashajtó hatású így székrekedés illetve gyomor és bélfekély esetén is alkalmazható.
Téli megfázás esetén az akácvirág tea kis akácmézzel kiváló kiegészítője a terápiának de nyáron finom hűsítő ital is készíthető belőle.
Az akácfa kérgéből főzet is készíthető, mely kiválóan alkalmas gyomorsav túltengés, gyomorvérzés, gyomorfekély és bélfekély esetén is. Az akáckérget gyógyszer alapanyagként és homeopátiás szerekben is használják. Azonban az akáckéreg robin és fazin nevű fehérjéi mérgezőek, így használata különös körültekintést igényel.
Kozmetikai termékekbe keverve az akáckéreg főzet ráncsimító és bőrtónus javító hatással rendelkezik.

Emésztőrendszeri problémák 2. rész – gyógyszerek vs természetes módszerek

Vörös acsalapuPetasites hybridus
Ezt az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő növényt Magyarországon is megtalálhatjuk, természetes környezetben a Mátrában és a Gödöllői-dombság területén fordul elő jellemzőbben.
A vörös acsalaput, kalaplapu néven is ismerik, forrásos, vizenyős területeken, erdőszéleken és árkok mentén fordul elő. A növény szív alakú nagy leveleinek átmérője olykor a 90 cm is elérhetik és virágzáskor hússzínű virágjai vannak. A növény drogja a gyökér és a levél, melyekből főzet és forrázat is készíthető.

Hatóanyagai: Inulin, pektin, petasin, kolin, keserűanyag, nyálka, cseranyag és kevés illóolajat, zsírt és szénhidrátot is tartalmaz.
A vörös acsalapu drogjából készült főzet vagy forrázat, hatékony gyulladás csökkentő, segíti a nyál kiválasztást, izzasztó és köhögés csillapító hatású.
Elsősorban légzőszervi megbetegedések ellen, nehézlégzés, légcsőhurut és legfőképpen asztmás tünetek enyhítésére használják.
A vörös acsalapu alkalmazható még, enyhe emésztőrendszeri megbetegedéseknél, fejfájás, migrén és neurotikus tünetek illetve görcsök enyhítésére is.
Az idegrendszeri alapú, neurotikus állapotokból kialakuló fájdalmak általánosan jól csillapíthatóak ezzel a gyógynövénnyel.
A hagyományos orvoslásban még az epilepsziában szenvedőknél is alkalmazzák.

Felhasználása

A vörös acsalapu gyökeréből készített főzethez, előbb a gyökereket meg kell szárítani, majd darabolni vagy megőrölni és ezután készíthető belőle a főzet az általános szabályoktól annyiban eltérően, hogy 4 dl. vízbe 1 teáskanál gyökeret érdemes csak alkalmazni, mivel ennek a növénynek az pirrodizin alkaloidjai rendkívül erős hatóanyagnak számítanak melyeket a gyógyszeripar is előszeretettel használ.
A vörös acsalapuból készült főzetet, külsőleg is jól lehet alkalmazni, torokgyulladásnál öblögetésre, sebek lemosására, aranyér kezelésére.
A növény frissen tört, zúzott leveleit ficamokra, rándulásokra és fekélyes sebekre is rakhatjuk ha nincs más kéznél, túrák alkalmával feltört lábra is hatékony lehet.
Az acsalapu petasin nevű hatóanyagának köszönhetően, a legújabb kutatások szerint hatékony szer az allergia kezelésénél.
A gyökérből vagy a levélből készült főzet vagy forrázat rendszeres fogyasztás esetén már 5 nap alatt képes csökkenteni az allergia tüneteit, mint a bőrviszketés, tüsszögés, orrfolyás és szemviszketés. Az antihisztamin készítményekkel ellentétben mellékhatások nélkül alkalmazható.
A növény március – áprilisban virágzik, a virágok hússzínűek, a levélnyeleinek belső oldala mélyen csatornás. Nem szabad összetéveszteni a martilapuval és a bojtorján lapuval.

Ellenjavallat: Gyermekeknél és időseknél valamint várandóság esetén nem javallott a használata. Használata évente összesen maximum 4-6 hétig (egyfolytában maximum 2 hétig) ajánlott a rendkívül erős hatóanyagainak köszönhetően. A maximum 1-2 hetes kúrák között legalább egy hét szünetet mindenképp kell tartani.

Momordica – szuperédes tüdőgyógyszer

Kakukkfű – Thymus

A gyógyfüvek ismerői évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására. Elterjedt fertőzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, de test bedörzsölésre és füstölésre is használták.
A mérsékelt égövön termő, az árvacsalánfélék családjába tartozó növény. Nálunk kisebb növésű, zöld talajtakaró növényként terem, de a 350 kakukkfű fajból jó néhány, magasra növő bokor illetve cserje formában is megtalálható.

Hatóanyagai

A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel Illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot.
Az ayurveda orvoslás legfőbb féregűző szere a kakukkfű.
A timol népszerű fertőtlenítőszer volt egészen az első világháborúig, ami alapvető “kakukkfűválságot” okozott. A világ kakukkfűolajának a zömét ugyanis Németországban állították elő, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertőtlenítőszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie. A Kakukkfű hatóanyagai között találunk még karvakolt, ami szintén fertőtlenítő, baktérium- és vírusölő hatású vegyület, valamint keserűanyagokat és cserzőanyagokat.
A hatóanyagok a növény virágos hajtásaiban és zöld leveleiben vannak jelen a legnagyobb mennyiségben, de a fásodó szár is tartalmaz belőle.

Fertőtlenítő tulajdonságán kívül a kakukkfű nyálkaoldó és köptető hatását légcsőhurut esetében a mai tudomány is elismeri. Köhögési ingercsillapító és görcsoldó hatása még a szamárköhögés estében is elfogadott volt.
Alkalmazzák még asztma, dohányosok idült hörghurutja, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás kezelésében is. Fertőtlenítő hatásán túl illóolaja serkenti az immunrendszer működését, hatására fokozódik a fehérvérsejtek termelődése, ezért a növény fürdő és inhalálás formájában különösen hatékony.

A francia konyha klasszikus fűszere, de a világon mindenütt kedvelik. Étvágyjavító, puffadást gátló, görcsoldó és hasmenés elleni szer, jó bélfertőtlenítő, valamint bélféregűző hatása is ismert.
A kakukkfű különösen ajánlott gyomor és epebetegek számára.
Nehezebb levesek és főzelékfélék pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztést segítő fűszere, de húsokhoz, halételekhez, kagylóhoz, pástétomokhoz, mártásokhoz, szószokhoz is kedvelik. Diétás fűszerkeverékek elmaradhatatlan összetevője.

Felhasználás
A kakukkfű legfőbb hatóanyaga a timol, vízben nem oldódik, csak zsírban vagy alkoholban, ezért hatásosabb kis alkoholban vagy olajban (zsírban, pl. tej) áztatni és így keverni teába, vagy más italba vagy ételbe.
Erre megoldás lehet a kakukkfű tinktúra, melynél pálinkába vagy borba áztatjuk a növény drogját, 10-20% os arányban, tehát 2 dl liter alkoholos folyadékba 20-40g növényi szárítmányt (akár kávédarálóval megőrölve) és ezt egy hónapig állni hagyjuk, sötét üvegben, fénytől védett helyen, szobahőmérsékleten. Néha megforgatjuk, hogy az üvegben összekeveredjen a drog és a folyadék.
Az állás után leszűrjök (nem fém szűrőn) vagy leöntjük róla az alkoholt és ezt az alkoholos tinktúrát adagoljuk majd a teába ha szükség lesz rá.
Ősszel érdemes előkészülni egy ilyen üveg tinktúrával a téli megfázós időszakra.
Gyerekeknek is adható, olyankor egy teáskanál tinktúrát szoktam a csészébe tenni és ráöntök forró teát, közben kevergetem így az alkohol jelentős része elpárolog.
Kakukkfű olaj is készíthető belőle, ekkor jó minőségű oliva vagy hidegen sajtolt napraforgó olajba kell tenni a növény drogját és 1-2 hétig benne hagyni, az alkoholos tinktúrához hasonlóan.

Ellenjavallat
Terhes, illetve szoptató nők és pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedők ne használják. Ha akár enyhe melléktünetet fejfájást, vagy szédülést okozna ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot. A kedvezőtlen mellékhatásokról tájékoztassuk orvosunkat, mint ahogy arról is, ha a panaszok a növény alkalmazását követő két hét során nem javulnának.

 

Bhakti jóga – a lélek igazi természete

Momordica grosvenoriit – a szerzetesek körtéjének is nevezik.
Ez a tökfélék családjába tartozó növény, rendkívül nehezen feldolgozható és ritka gyógynövény.
Gyógyászati felhasználása a kínai birodalom korára vezethető vissza, az első pontos említése a 13. században kínai szerzetesek leírásaiban szerepel, de az ajurvédában és a korai Buddhizmusban is fellelhetőek utalások a gyümölcsre.
Mivel a növény kivonata a cukornál 300 szor édesebb ezért előszeretettel használták italok készítésénél is.
Hagyományos felhasználása szerint a gyümölcsöt nem nyersen, hanem szárítva és megfőzve fogyasztják, gyakorlatilag teaként.

Mivel a növény termesztése rendkívül bonyolult, nehezen tárolható (hamar megromlik) és a szárítása és feldolgozása sem egyszerű, így nem elsőszámú gyógynövény a kínai medicinában sem.

Mire jó a momordica?

Mivel rendkívül édes a növény kivonata, ezért italok édesítésére kiválóan alkalmas és cukorbetegek is fogyaszthatják.
A kínai medicinában hűtő jellegű anyagnak tartják tehát minden olyan betegségnél használható, amelyet a forróság, a túlhevülés jellemez a HKO szerint.
Napjainkban a momordica kivonattal végzett kutatások elsősorban a növény antioxidáns hatását vizsgálták és bizonyították, ezért daganat ellenes melyet elsősorban a mogroside (esgozid) nevű hatóanyagainak tulajdonítanak, amely egy tripertén glikozid.
A tradicionális orvoslás tüdővédő és tüdő tisztító hatása miatt használta, nyákoldó, köptető és köhögés ellenes. Torokgyulladás és krónikus köhögés esetén gyakran alkalmazzák.
A keleti orvoslásban a hosszúéletet elősegítő gyümölcsnek tartják, így fogyasztását preventív jelleggel az egészség megőrzése céljából is használják.
Az Európai Unióban 2017 től nem szerepel az engedélyezett élelmiszerek listáján, és így Magyarországon sem engedélyezett mint élelmiszer.

Rhodiola rosea – aranygyökér, rózsagyökér, illatos varjúháj

AJÁNLJUK

egzotikus olajok

Ricinusolaj (castor oil) A Nyugat-Indiából származó, hazánkban is termeszthető ricinus (Ricinus communis) magvaiból hidegsajtolással és extrahálással előállított olaj. A világoszöld, enyhe illatú ricinusolaj a legnagyobb sűrűségű...