Az ősi magyar mentalitástól a mai magyar emberig.

Az ősi magyar mentalitástól a mai magyar emberig.

Az ősi magyar mentalitástól a mai magyar emberig.

A jelen kor Magyarországában joggal tehetjük fel a kérdést: Mi a magyarság valódi problémája?
Azt látjuk és érezzük, hogy a hajdani nagy Magyar, Hun birodalom mára már szertefoszlott, a nagy Magyarországot megcsonkolták és ma a magyar nem jelentős tényező Európában. Kicsi a gazdaságunk, nincs sem politikai sem bármilyen beleszólásunk a világ, Európa dolgaiba. Miért lehet ez?

A magyarok régi vándorló népek voltak, történelmi feljegyzések szerint, nagy valószínűséggel folyamatosan vándoroltak, oda vissza az őshaza és a Kárpát-medence között.  A mai magyarság 4 ősi népcsoportból származik, hunok, magyarok, avarok és onogurok.

Ez a négy népcsoport telepedett le folyamatosan a Kárpát-medencében és alkotta meg a magyarságot, közben más népek folyamatosan szivárogtak vagy törtek be erre a területre és ők is itt hagyták a vérvonalaikat. Németek, törökök, oroszok, szlávok, tatárok és még jó pár népcsoport kevesebb vagy több tagja. Bár így folyamatosan keveredett a kultúra és ez által felhígultak az ősi magyar értékek de a mai Magyarországon, mint a mai magyarság központjában, a tradicionális magyar kultúra még megmaradt, bár igen jelentős keresztény és európai hatással.

Az őskultúránk lényege, hogy egy kemény, nehezebb körülményeket is elviselő, akaratos és okos nép vagyunk, aki tiszteli a környezetét és képes vele harmóniában élni, alapjában véve becsületes, de önmagával szemben viszonylag engedékeny és másokkal szemben is nagyon toleráns.

Az ősi magyar harcmodorból az derül ki (lovas, íjász), hogy szerettük meglepni az ellenfelet, távolról már nyílzáporral meggyengíteni és megijeszteni, és elsősorban az ügyességünkre, gyorsaságunkra és lovas tudásunkra bíztuk magunkat.
A vándorló, nomád életformánkból adódott, hogy ismertük a természetet és igyekeztünk vele összhangban élni, bírtuk a strapát, a nélkülözést és a vándorlás viszontagságait, de nem akartunk letelepedni sehol, nem akartunk kötődni semmihez és a természetet nem meghódítani, hanem kihasználni akartuk (a szó legjobb értelmében véve, azaz nem tönkre téve, élvezni adományait). Harcias de harmonikus nomád nép voltunk.

Miután letelepedtünk és az államalapítással kimondtuk (őseink, Árpád, Géza majd István vezetésével), hogy ezentúl ez a hely a magyar haza és ezentúl vége a vándorlásnak, azaz feladjuk a magyarság tradícióinak egy részét, nos azóta a magyarokban van egy alap dilemma (genetikusan és tradicionálisan is) mégpedig, hogy elfogadjuk ezt a helyet hazánkként vagy továbbra is vándorolni akarunk.

Ezt a dilemmát fokoztuk azzal, hogy felvettük a kereszténységet. Ami gyökereiben nem is állt távol az ősi magyar felfogástól, de mégis egy más érdek csoport vallása volt, akik nem Magyarországon székeltek, hanem Rómából irányították Európát és később a világ nagy részét.

A Katolikus  egyház  (Katolikus egyébként azt jelenti, latinul, hogy Egyetemes) egy egyetemes világ vezetést kívánt megvalósítani, melyben a keresztényi értékek mentén irányíthatják az embereket.
Ezért volt a sok keresztes háború és miután a magyarok letelepedtek a Kárpát-medence közepén, (amivel elzárták az utat a keleti népek elől, hogy nyugat Európát ne veszélyeztessék) a keresztény egyház, az európai uralkodó házakat összeszervezve, folyamatosan támadta a keletet.
Ezekbe a hadjáratokba a magyarok nem vettek részt (vagy csak kis létszámmal) ezért nem is részesedtek ennek hasznaiból, viszont mivel átengedték a keresztes seregeket, cserébe őket békén hagyták nyugatról, a keresztény Európából.

A keresztes hadjáratoknak az lett a végeredménye, hogy Európa és a keresztény egyház elkezdett gazdagodni a keletből is és jól feldühítették a muszlimokat, akik később revansot kívántak venni ezért Európától. Azonban végül csak Magyarországig jutottak. Nekik sem voltunk könnyű dió, de az is lehet, hogy nem vágytak se északra se nyugatra az iszlám seregek, csak idáig kívántak jönni, mert a magyarokkal még képesek voltak együtt élni de északibb vagy nyugatibb esetleg keletibb szomszédainkkal már nem. A török uralom alatt sok mindent átvettünk és először kellett feladnunk a teljes szabadságunkat, amit ősidők óta nem tettünk soha.

A török kultúra sokat adott a kereskedelem és a földművelés területén és közelebb állt hozzánk mint a nyugati keresztény kultúra. Ezért a törökök maradtak is jó 150 évig. Ez idő tájt a legnagyobb kérdés volt, hogy eldöntsük, most akkor kelethez vagy nyugathoz tartozunk. A törökök nem kezdtek  el téríteni minket, hagyták, hogy megőrizzük amit szeretnénk vallás gyanánt csak a saját híveiknek biztosították, hogy éljenek az iszlám szerint. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az iszlám vallás nem is maradt meg Magyarországon ebből az időből, szinte semmilyen formában (leszámítva a tárgyi emlékeit).

A törökök után a Habsburgok uralkodtak Magyarországon nagyjából 200 évig. Erre az időre már gyakorlottak voltunk a szabadságunk feladásában és egyre jobban hagytuk kizsákmányolni magunkat. A Habsburgok nem csak a szabadságunkat vették el de meg kívánták törni a kultúránkat is és a keresztény értékek mellett a nyugatias, elnyomó és diktatórikusan kizsákmányoló értékrendet is ránk kényszeríteni. A 48 as szabadság harc után pedig megpróbálták teljesen lefejezni a nemzetet, elvenni az önbecsülését, kiirtani vezetőit és megváltoztatni a szokásainkat. Két világháborúba vittek bele minket, melyek elvesztése után Magyarország fizetett a területeivel a Habsburgok hatalmi törekvéseiért.

Aztán jöttek az oroszok, akik a maradék önbecsülésünket tiporták a sárba és irtottak ki minden hagyományt ami még megmaradt. A szocializmus, hideg és sarkos, materialista elvű megközelítésével, kiölték az emberekből még a hitet is, hogy azt higgyék, hogy „erős” vezetőik nélkül elpusztulnának és módszeresen elkezdték üldözni a gondolkodókat. Erre azért volt szükség, hogy nehogy valaki szóhoz juthasson aki átlát ezen a törekvésen.
De ez nem volt még elég, mert a 89 es rendszerváltás után a már megtiport és kirabolt országot elárasztotta aki tudta.
Nyugatról, keletről, délről és a világ minden tájáról. Megvettek mindent, leromboltak mindent ami az ő termékeiknek, vagy szemléletüknek árthatott volna és egy nagy fogyasztói közösséggé formálták Magyarországot, a magyarokat.
A fogyasztói kultúra meghonosításával, az emberektől elvették még amijük volt, földjük, gyáraik, családi vagyonaik de még a becsületüket is, mert (a nyugathoz képest) éhbérért dolgoztatták a magyarokat.

Az E.U tagság, csak annyit hozott, hogy az E.U. ismét védeni kívánja a határait, már nem a töröktől, tatártól, hanem a keleti gazdasági érdekcsoportoktól. Araboktól, oroszoktól, kínaiaktól és a keletről fenyegető bevándorlók áradatától.
Most egy európai értékrendet kívánnak ránk erőltetni, úgy, hogy közben mi sosem tartoztunk Európához, sosem tekintettek ránk mint egyenlő félre, szinte alig hagytak élni minket a saját önrendelkezésünkkel és akkor is folyton ki voltunk téve, különböző üzleti érdekkörök támadásainak.

Volt 15 évünk, amíg nem vigyáztak ránk egyáltalán. Ránk engedték a pénzszomjas tőkéseiket és gazdasági fosztogatóikat,  nem segítettek semmiben csak az ország szétverését nézték végig ölbe tett kézzel, vagy még segítettek is benne a különböző lobbiknak “hála”.
Most pedig azt várják, hogy ugorjunk egy szintet és oldjuk meg a problémáinkat de közben csak az ő játékszabályaik szerint játszunk.

Ezért van ma Magyarországon káosz, szegénység, ezért nincs rend, azaz egy bizonyos szint fölött ezért lehet megtenni bármit, mert a társadalom hozzászokott az elnyomáshoz. A szegénység és a bizonytalanság félelmet ébreszt és ezen félelem miatt az emberek elégedettek azzal a kevéssel is amit náluk hagynak. Hisz őseinktől örököltük a nehéz helyzetek elviselését is.

Magyarország addig lesz ilyen kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetben, amíg vezetőink, vagy a magyar nép rá nem jön arra, hogy a keresztényi értékek mellett (vagy azokat szem előtt tartava) az európai tradíciók elfogadásával de újra magyaroknak kell lennünk. Magyarok, Hunok, Avarok és Onugorok. Ha visszatérünk ősi gyökereinkhez és újra a becsület útjára lépünk, elővesszük a természet és egymás iránti tiszteletünk mélységes gyökereit, ha újra elhisszük magunkról, hogy a szilajságunk, az agyafurtságunk és ügyességünk elég erőt ad ahhoz, hogy megvalósítsuk önmagunkat, itt a Kárpát-medencében, Magyarországon, az Európai Unióban és a világban is.
Nem biztos, hogy el kell vetnünk mindent a hagyományainkból és a gyökereinkből és átvennünk azt amit a világ le akar nyomni a torkunkon, legyenek azok nyugatiak vagy keletiek. Vannak komoly értékeink, nem csak egy országunk de egy nagyon ősi kultúránk is, amit senki sem vehet el tőlünk, még ha ezt időről-időre meg is próbálja mindenki.

NINCS KOMMENT

Válaszol