A táplálkozás alapjai I. (szénhidrátok, fehérjék, zsírok)

A táplálkozásról rengeteg cikk, tanulmány jelent meg az elmúlt években, ha csak a legújabb és legnaprakészebb nézeteket is nézzük. Ezért nem foglalkozom a történelmi áttekintéssel és a sok téveszmével és téves feltevéssel, amiről a tudomány mára bebizonyította az ellenkezőjét. Bár az is igaz, hogy ami egykor egészségtelennek volt titulálva arról most kiderülhet, hogy egészséges és fordítva amit régen sztároltak, azt most inkább kerülni javasolják. A teljesség igénye nélkül, csak pár példa a korábbi mítoszora: tojás, tej, különböző húsok, édesítők stb. melyekről, hol ez – hol az derül ki.

Egy picit más felfogásban

Az emberi test valójában (táplálkozási szempontból) egy dupla falú tömlő, mely két végén lukas. Ez a megközelítés lehet kicsit szokatlan, de igaz.
A tápcsatornánk gyakorlatilag egy tömlő belső ürege, száj, garat, nyelőcső, gyomor, belek.
Ami ezen a tömlőn keresztül halad, az pedig a táplálék. A szájban megkezdődik az emésztés, rágással és a nyál segítségével, mely a gyomorban folytatódik a gyomor folyamatos mozgása és gyomor nedvei által, a bél traktusban az emésztés tovább folyik és a felszívódás fokozódik, majd az ürítés következik.

Az étel tehát végig halad a tápcsatornán, megemésztődik és a benne lévő anyagok nagy része felszívódik a szervezetbe ami pedig emészthetetlen az kiürül a szervezetből.

A szervezet a táplálékból fedezi az energia igényét és a növekedéséhez, regenerálódásához, sejtjei megújulásához, a környezeti terhelésekhez való alkalmazkodásához szükséges építő elemeket.
A táplálékok ebből a szempontból 5 fő csoportra oszthatóak: szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok és ásványi anyagok és a rost. Ezekből az anyagokból mindenre szüksége van egy egészséges emberi testnek a működéshez, bármelyik kimarad az tüneteket okoz majd betegséghez vezet. Van még egy létfontosságú táplálék, ami nem is annyira táplálék, mint a test legfőbb biológiai és kémiai alkotó eleme, az pedig a víz.

Későbbi írásunkban kitérünk mind az 5 csoportra és a vízre is, ezért most ezeket itt nem részletezném, inkább csak röviden leírnám a jelentőségüket.

Szénhidrátok: Ezen anyagok a test elsődleges energia „üzemanyagai”. Jellemzően növényekből nyerhető, illetve például a tejben is van. A szénhidrátok, ahogy a nevükből is kiderül szénből, hidrogénből és oxigénből állnak (részletesebben lásd később). Alapvetően 3 típusuk van és ezen belül számtalan fajtájuk. Minél összetettebb egy szénhidrát molekula, minél több atomból és kötésből áll, annál nehezebb a szervezetnek kinyerni belőle az energiát, azaz megemészteni és hasznosítani. Viszont a szervezet rendkívül jól oldja meg ezt a problémát, ugyanis különböző anyagokat állít elő a szénhidrátok felbontására és hasznosítására,  és ezen anyagok termelésével nagyon jól alkalmazkodik a bevitt szénhidrát energia tartalmának legoptimálisabb kinyeréséhez.
Ha viszont többet viszünk be belőle a szervezetbe mint amit fel tud használni, akkor a fölösleget zsírrá alakítja és raktározott energia formájában a zsírszövetekben (sejtekben) elraktározza. Ha kevesebbet fogyasztunk a szükségesnél, akkor a szervezet jelez, elsősorban éhség formájában és aztán elkezd ráállni a takarékoskodásra és más anyagok hasznosítására, mint például a zsír, vagy a fehérje.

Fehérjék (aminosavak): A fehérjék a test építő kövei, ezekből épül fel általában a szerveink, de a fehérjéket alkotó aminosavakra  nagyon sok szervi működéshez is szükség van.  Csak néhány példát említve, a hormonok  felépítésében, a különböző enzimek működésében és felépítésében, melyek a vitaminok hasznosulását vagy az ásványi anyagok beépülését segítik. A fehérjék lehetnek növényi eredetű és állati eredetű fehérjék is, húsok, tojás, tej és különböző magvakban, gabonfélékben is megtalálhatóak.
Az emberi szervezet is állít elő fehérjét és aminosavakat melyekből saját működését segíti elő de van 9 aminosav amit nem képes előállítani de nélkülözhetetlenek a működéséhez, ezeket hívjuk esszenciális aminosavaknak.
Összesen 22 aminosav létezik ezekből épülnek fel a fehérjék vagy más néven proteinek.
A szervezet tehát a bevitt fehérjéket megemészti, felbontja (aminosavakká) és ebből előállítja (felhasználja) a számára szükséges aminosavakat.
Legnagyobb mennyiségben az izmok felépítésében és regenerálódásában játszanak szerepet, de mint már említettem sok élettani folyamat fenntartásában is elengedhetetlenek.
Ha nincs belőle elég, akkor elsősorban az izmok „sorvadásán” látható a hiányuk és sok élettani tünetet okoznak, mert a különböző folyamatok nem tudnak rendesen működni a szervezetben.
Ha túl sokat fogyasztunk belőlük, amit a szervezet nem tud felhasználni, vagy nem jó a minőségük (romlott, nehezen emészthető stb.) akkor a szervezet megszabadul tőlük valamely irányba.
A fehérjékből is képes a szervezet energiát előállítani, ezért van, hogy ha valaki táplálék megvonással (fehérje megvonással) diétázik, akkor elkezd fogyni de nagy részben az izomzatból is veszít, mert a szervezet ha nem kap elegendő energiát akkor a fehérjéket is elkezdi energiának használni és ezt elsősorban és legnagyobb mennyiségben az izomzatból tudja kivonni.
Ezért megfelelő mennyiségben és minőségben a fogyasztásuk elkerülhetetlen.

Zsírok: A zsírokra a szervezetnek nagy mértékben szüksége van, a szövetek közti teret kitölti, véd a külvilágtól, hidegtől, ütésektől stb. és energiát raktároz. A zsírokat alkotó zsírsavak részt vesznek több élettani funkció és folyamat lejátszódásában és a sejtek felépítésében egyaránt.
A zsírok származásukat tekintve, lehetnek növényi olajok vagy állati zsiradékok egyaránt. A szervezet kis mértékben használja fel és ahogy fentebb említettem szénhidrátokból maga is képes előállítani.
A zsírban koncentráltabban raktározódik az energia, a molekulák kötései miatt, ezért bár több energia van adott mennyiségű zsírban mint mondjuk szénhidrátban de a felbontása is nehezebb. A zsír a zsír szövetekben, zsír sejtekben raktározódik el a szervezetben, melyek egyéntől és életmódtól függően, genetikusan és funkcionálisan is különböző eloszlásban jelennek meg minden emberben.
Vannak típusok ugyan, van például aki a fenekére, van aki a combjára és van aki a hasára hízik jobban.
Ez nem azt jelenti, hogy csak ide rakódik le a fel nem használt energiából származó zsír, hanem azt, hogy az adott területekre jellemzőbben és több. (bővebben lásd a “Diéta vs Böjt” és “Koleszterin tények és tévhitek” cikkeimben).
Ha túl sok zsírt fogyasztunk a legjellemzőbb tünet az elhízás és egy idő után az ebből adódó betegségek, ha túl keveset, akkor bizonyos életfunkciók romlása (például a nemi hormonok képződéséhez is szükség van zsírra, a vitaminok képződéséhez is elengedhetetlenek).

J.Kriszto

Koleszterin, tények és tévhitek 1. rész

NINCS KOMMENT

Válaszol