Borókabogyó – a közönséges boróka – Juniperus communis bogyós termése. A boróka a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növény, mely hazánkban is őshonos.
Hatóanyagai: invertcukor (kb. 30%), illóolaj (1–2%), juniperin, fehérje, flavonglikozidok, gyanta, viasz, gumi, pektin.

Gyógyászati hatásai

Gyógyhatásai közül kiemelkedő izzasztó és vizelethajtó tulajdonsága, ezért köszvény és reumatikus panaszok, csúz esetén előszeretettel alkalmazzák, továbbá húgyúti gyulladásoknál és fertőzéseknél.
Vizelethajtó tulajdonsága miatt vesekő és vesehomok hajtásra is kiváló. Ezen kívül epe termelést serkentő, így epekőoldó és emésztést serkentő hatással is rendelkezik.

Felhasználása

A borókabogyóból készült lekvárt vízhajtó és emésztést serkentő szerként is használják.
Nagyon jól kombinálható csalánnal, aranyvesszőfűvel, cickafarkkal, apróbojtorjánnal és levendulával de akár bazsalikommal is.
A boróka bogyót fűszerként és ízesítőként is használják, húsokhoz, pörköltekhez adva kitűnő aromás ízeket ad az ételnek, italok és lekvárok, készítéséhez és ízesítéséhez is használják, érdekes aromás íz hatása miatt. A közismert gin, alkoholos ital fő ízesítője is a borókabogyó.
A borókáról azt tartják, hogy jellegzetes illata nyugtató és relaxációs hatást fejt ki, ezért régi kastélyok kertjeiben nem ritkán alakítottak ki kis borókás pihenő helyeket. A fenyőfát megelőző időkben karácsonyfának is ezt a növényt használták. Örökzöldként minden kert kiváló és hasznos dísz és gyógynövénye lehet, ezért aki teheti ültessen kertjébe borókát. Virágzáskor, virágpora lehet allergizáló.

Ajánlott írásaink

Gyulladás csökkentés, táplálkozással és gyógynövényekkel