Az öngyógyítás művészete sorozatban, beszéltünk néhány alapvető dologról, mely a szervezet öngyógyító mechanizmusainak alapjait képezi. A ráhangolódás és az elhatározás után, a légzéssel és az alvással foglalkoztunk, mint létfontosságú folyamatokkal.
Ebben a cikkben a mozgás jelentőségét szeretném ismertetni, kifejezetten az öngyógyító mechanizmusok elősegítése és a megelőzés szempontjából.

A mozgás egy alapvető tulajdonsága az állati szervezeteknek. Az ember a két lábon járás elsajátításával, szervezetét tekintve jelentős átalakuláson esett át. Első sorban a gerincoszlopot érintette ez az átalakulás de ezzel a szervek elhelyezkedését és az egész test energetikai folyamatait is befolyásolta.
A gerincoszlop egy úgynevezett kettős S görbületet vett fel, ami a fej és ezzel az agy rugalmas megtartását segíti elő, másrészt pedig az egész testnek egy olyan egyensúlyi tartást biztosít, mellyel a súlypont rendkívül jól megőrizhető. Ennek köszönhetően az ember nagyon sok és bonyolult mozgásra vált képessé.
Bár a gerincoszlop a járásnál több irányú terhelésnek is ki van téve, de elmondható, hogy anatómiailag az egészséges gerinc csak az állás és járás közben veszi fel a megfelelő görbületeket, bár az is igaz, hogy ebben a helyzetben a keresztcsont beékelődik a medencébe és ez megterhelést jelent a medence számára.
Ülő vagy fekvő helyzetben a gerincoszlop több irányú olyan terhelésnek is ki van téve, ami a csigolyák közti porckorongokat és kis ízületeket valamint a mély izomzatot is folyamatosan terheli, ezért hosszú ideig történő ülés vagy fekvés is meg tudja terhelni a gerincoszlopot és ezzel különböző problémákat képes előidézni.
A négykézláb helyzet is megfelelő lenne a gerinc szempontjából, de ez a végtagokra nézve nem túl előnyös, hosszú távon.
A mozgásnak tehát a gerinc épsége szempontjából rendkívül fontos szerepe van, ezért betegség idején is, amennyiben a betegség állapota ezt nem tiltja, a rendszeres és kíméletes mozgás mindenképp ajánlott.

Milyen pozitív hatásai vannak még a mozgásnak?

A mozgás, itt elsősorban a járásra gondolok, segíti a vénás vér és a nyirok keringését. Az artériás vérről tudni lehet, hogy egyrészt a szív nyomása által áramlik, másrészt a szívdobbanáskor az artériás érfal által felvett energiát is használja, mely az érfal rugalmassága segítségével továbbítja a vért. A vénás keringésben a szív, jóval gyengébb szívó hatása és a vénákban lévő, egyirányú vénabillentyűk segítik, mintegy „feltornászni” a vért a szív irányába.
Ebben nagy segítség tud lenni, a láb izmainak folyamatos feszítése és elernyedése, amely a járás és a futás alkalmával tapasztalható. Tehát mind a nyirok mind a vénás vér áramlását segíti a mozgás (természetesen egyidejűleg az artériás keringést is). Ezzel a szervezet anyagcsere mechanizmusait, oxigén és tápanyag ellátását és széndioxid és egyéb bomlástermékek ürítését is serkenti.
A szervezet cukor és zsír anyagcseréjére is pozitív hatással van, valamint a mozgás hatására olyan enzim és hormonális reakciók indulnak be, ami mind a kedélyállapotot, mind a felgyülemlett stresszt pozitívan befolyásolják, segít a lerakódott koleszterin elbontásában, a vérnyomás normalizálásában is.

Az előző fejezetben tárgyalt másik létfontosságú folyamatra, az alvásra is pozitív hatása van a mozgásnak, ahogy a légzésre és egyáltalán, minden szerv és szervrendszer működésére.
Az ízületi porcok képződésére és az ízületi folyadéktermelésre, az emésztésre, a belek egészséges működésére, a folyadék anyagcserére ezzel a vese működésére, vagy a csontok szerkezetének állapotára. Nem akarom felsorolni az összes pozitív hatását legyen elég annyi, hogy rendszeres mozgás nélkül sem egészség sem gyógyulás nem lehetséges.

A mozgás maga az élet.

Ezért ha csak nem olyan betegséggel „harcolunk”, ahol magas láz, vagy valamilyen műtéti beavatkozás következtében, egy ideig nem tanácsos a mozgás, akkor mindenképp a napi séta vagy minimális mozgás legyen beiktatva a gyógyulás folyamatába.
Ha valamilyen krónikus betegség, diabétesz, keringési problémák, ízületi problémák, emésztési rendellenességek akár daganatos betegség gyógyítását végezzük, mindenképp iktassuk be az állapothoz igazított terheléssel járó, mindennapi mozgást, tornát és sétát.
A depressziótól az emésztési problémákon át a migrénig és szinte bármilyen betegség esetén a mozgás és a mozgás terápia (valamilyen a betegséggel összeegyeztethető mozgás kútura vagy sport) feltétlenül legyen része az öngyógyító terápiának de az egészség megőrzés stratégiájának is.
A mozgás elősegíti a sebek gyógyulását is a fokozottabb keringés által, ezért sok műtét után kifejezetten előírják a betegnek, hogy keljen fel és mozogjon.

Mennyit mozogjunk?

A megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgás, életkor, erőnlét és egészségi állapot függvénye.
Egészséges felnőtt embernél, heti 3 olyan legalább 30 perces intenzív mozgás, mely alatt a pulzusszám, eléri és tartósan meghaladja úgynevezett alsó edzési pulzusszámot (100-140 között), minimális követelmény lenne. A pulzusszám kalkulációhoz (ami életkor és egyéb tényezők függvénye) különböző táblázatokat, kalkulátorokat a neten lehet találni.
Ezen felül napi rendszerességgel is kellene mozogni, sétálni a heti három intenzív mozgáson túl.

Betegség esetén a betegséghez igazított mozgás, legalább séta szükséges lenne. Amennyiben ez nem túl megterhelő, úgy napi 30 perces séta legalább. Erről kezelő orvos, természetgyógyász vagy gyógytornász véleményét érdemes kikérni. Bár a masszázs is nagyon jó terápia, nagyon sok betegség gyógyításánál de nem helyettesíti a mozgást.
A háztartásban, udvaron, munkahelyen végzett ide oda járkálás is jó mozgás de ez nem helyettesíti a napi mozgásigényt, mert annak jótékony hatásához a mozgásnak, folyamatosnak kell lennie. Persze a munkahelyen vagy otthon végzett ide-oda járkálás jó a kalóriák elégetésére és pláne álló vagy ülő munka esetén szintén jótékony hatású, mivel az állandósult terhelést eloszlatja, a keringést pedig javítja.
Már az okos telefonok legtöbbje alapból is rendelkezik lépésszámlálóval de sokféle alkalmazás is letölthető, mellyel a napi mozgásunkat tudjuk mérni. Ezek hasznos eszközök a napi mozgástevékenységek mérésére. 5000 – 10 000 lépés közti mozgásmennyiséget, mindenképp érdemes kitűzni napi célnak az egészség megőrzése céljából. Betegség esetén pedig, amennyit az állapot megenged.

J.Kriszto

előző rész itt olvasható:

Az öngyógyítás művészete 4. rész – az alvás mint létfontosságú időtöltés