A jóga egy ősi gyökerekből, az ős tantrából kialakult irányzat, mely a teljesség elérését, megértését és megélését célozza meg.

A Bhagavad-gíta, a védikus kultúra szent könyve, a négy fő jóga irányzatot nevez meg, melyek az alábbiak.

Karma jóga – a cselekvés jógájának is nevezik
Dhyana jóga – a tudás (pontosabban a szemlélődés és elmélyedés) jógája. (Gjana joga)
Astanga jóga – melyet Rádzsa jógának, a királyok jógájának is neveznek (lásd korábbi írásomban)
Bhakti jóga – az odaadás jógája

Mind a négy jóga irányzat a megvilágosodás útja, mellyel elszakadhatunk a földi élet kötöttségeitől és képessé válhatunk arra, hogy a halál pillanatában visszakerüljön a lelkünk abba az állapotba ahonnan eredetileg származik.
A védikus filozófiák eredetileg az ősi tantrából keletkeztek. A tantra szó, azt jelenti kitágulás, mellyel a tudat tágítására és a lélekkel (Atman) való egyesülésre utalnak.
Az ősi tantra később több filozófiának is az alapját képezte, így Szánkhja, Nyája, Védanta, Vaisésika, Mimánsza és a Jóga.

A különböző kialakult filozófiák, irányzatok, a világ megértésére az ember és az univerzum természetére, Isten megismerésére irányultak, melyhez a logika és a dolgok megfigyelésének segítségével jutottak el.

A jóga gyakorlója önmaga és a világ elfogadásán keresztül harmóniába kerül a saját Lelkével vagy más néven Önvalójával (Atman) és ezen keresztül kapcsolódik Istenhez (Brahman) és megéli ezt a kapcsolatot, elmerül benne. A jóga gyakorlásával ez a kapcsolat, lassan annyira áthatja az életét, hogy eggyé válik a világgal, Istennel.
A védikus gondolkodás az Istent nem megszemélyesíti egy lény formájában, hanem a mindenséget jelöli ezzel a kifejezéssel.
A jóga célja tehát az eggyé válás Brahmannal, összekapcsolódás a világgal vagy ha úgy jobban tetszik az Egó megszüntetése (legyőzése) mely az anyagi világhoz köti a Lelket.
A jógi nem a halálra vágyik és nem adja fel az életet, pontosan ennek ellenkezőjét teszi; úgy él, hogy az életét a lehető legtartalmasabban élje, hogy minden cselekedetében a tudatossága irányítsa, mely tudatosság az általa gyakorolt jógán keresztül fejeződik ki.

A védikus irodalom több helyen is úgy vélekedik a bhakti jógáról, mint a legvégső cél amit egy jógi elérhet.
“A bhakti jóga melybe minden jóga útja vezet.”
A bhakti jógát sokszor a szeretet jógájának is nevezik és lényege szinte teljesen azonos a Krisztusi tanításokkal.
Egyes nézetek szerint Jézus Krisztus, életének azon szakaszában, melyről szinte semmit sem tudni (a gyermekkortól a prófétaként való megjelenéséig) ősi mesterektől tanult jógát, mely abban az időben a perzsa és indiai kultúra keveredésével a keleti világban már elterjedt volt.
Buddháról aki Jézus előtt 500 évvel élt, pontosan lehet tudni, hogy tanulmányait 6 évi Szánkhja filozófiával kezdte majd ezután 6 évig Jógát tanult és ez után világosodott meg.

Miről szól a bhakti jóga?

A bhakti jóga, ugyanúgy mint a másik három fő jóga irányzat, az Istenhez (Brahmanhoz) való kapcsolódásról szól, melyet a Lélekhez (Átmanhoz) vagy más néven Önvalóhoz való tiszta kapcsolódás által valósít meg.
A bhakti jóga kilenc folyamaton keresztül segíti hozzá a gyakorlót, hogy eljusson a Lelkéhez és ez által a lélek igazi útját tudja járni, mely Istennel való közvetlen megélését jelenti a világnak.

1. A hallás folyamata: Melynek lényege, hogy a gyakorló, hallja Isten nevét, számtalan formában, különböző tanítások, énekek formájában. Ez által felébred benne a szándék Isten megismerésére, tudatos megélésére.

2. A beszéd folyamata: Ennek lényege, hogy a hallott tanításokból és énekekből a gyakorló tovább adjon valamit. Beszéljen Istenről, énekeljen tehát verbális formában jelenítse meg önmaga és mások számára.

3. Az emlékezés folyamata: Amikor a jógi már nem csak hall és beszél Istenről de folyamatosan áthatja a cselekedeteit az, hogy tudatában van annak, hogy Isten jelen van mindig és mindenben, mert folyton emlékezik rá.

4. Isten elmélyült szolgálata: A Bhakti Jógát gyakorló jógi ezen a szinten már elkezd úgy élni és viselkedni, hogy cselekedetei és gondolatai is Istennek „tetszőek” legyenek. Már nem csak gondolataiban van jelen Isten de meg is határozza azokat és ezek kifejeződése is mint egy Istennek tett szolgálat nyilvánulnak meg.

5. Lépés az arcsanam, azaz a Isten közvetlen imádata: Ebben a folyamatban egy tanítón keresztül tanulja meg a tanítvány jógi, hogy hogyan kell szolgálni és imádni. A mestere segít neki ebben.

6. Az imák felajánlása: Ebben a szakaszban a jógi már nem csak a jelenben éli meg Istent, hanem a jövőben is, azaz imáit is Istennek ajánlja. Nem úgy gondolkodik a jövőjéről, hogy az öncélú legyen, hanem azért imádkozik, hogy Istennek szentelhesse az életét.

7. A szolgálat Istennek: Ebbe a szakaszba érve a jógi felajánlja teljes életét Istennek, úgy él és cselekszik, gondolkodik és beszél, hogy azzal Isten nevét és voltát, „szándékát” szolgálja. Ez az időszak már a teljes odaadásról szól illetve annak gyakorlásáról, minden nap, minden percében.

8. Szakhjam: Ez azt jelenti, hogy a jógi megérti, hogy Isten az élőlények legjobb barátja, tehát megérti, megéli és tapasztalja, hogy az Úr akit teljes odaadással szolgál, az minden élőlényt szeret és szeretettel viszonyul hozzájuk. Tehát ezzel mintegy példát mutatva a Bhakti Jóga gyakorlójának, hogy miként viszonyuljon a világ élőlényeihez.

9. Atma-nivédanam: Az Istenben való teljes menedék vétele. Ez arra a szintre utal, ahol a jógi maga is Istenhez hasonló tulajdonságúvá válik, azaz teljes szeretettel és szolgálattal viszonyul az összes érző lényhez és mélységes bölcsességét az isteni bölcsességből meríti, mely alapja a végtelen szeretet.

A bhakti jóga tehát a szeretet jógája, amelynek lényege, pontosan fellelhető az ősi kereszténységben, a Krisztusi tanításokban is.
A bhakti jógát gyakorló személy elfogadja, hogy létezik egy felsőbb erő, intelligencia, vezérlő elv, mely a világot áthatja és az élőlények közvetlen kapcsolatban állnak vele. Emberként a tudatosságát és a kognitív valamint az érzelmi lehetőségeit is alárendeli ennek az erőnek és nem ellenkezni akar vele, azaz nem különíti el magát énre és másra, hanem teljes összhangban próbál élni a világgal, az élőlényekkel és ezt teszi úgy, hogy közben figyelmét és gondolkodását folyamatosan a megfogalmazott és elfogadott, Istennek szenteli.

Ha materialista szemlélettel akarjuk megfogalmazni a bhakti jóga lényegét, azt mondhatjuk, hogy a bhakti jóga gyakorlója, úgy kíván élni, hogy energiáit nem az önmagát a világtól, másoktól való elkülönülésre használja, hanem arra, hogy a lehető legérzékenyebb és legszeretetteljesebb módon tudjon létezni a világban és ezen törekvését egy Isten iránti mély hittel támogatja.
Mély hitet épít fel magában és teljes érzelmi és kognitív rendszerét erre hangolja, melyhez a bhakti jóga gyakorlatai és folyamata segíti hozzá.

További jógával kapcsolatos írások

DMT – a lélek molekulája