tarackbúza

TarackbúzaElymus repens a pázsitfűfélék családjába tartozó, egyszikű gyom ás gyógynövény. Népies nevén taracknak vagy ebgyógyítófűnek is nevezik. Ez a növény a mérsékelt éghajlaton szinte bárhol megél, Európában és Ázsiában is őshonos, míg Amerikába behurcolt növényként tartják számon.
Nevét szerteágazó gyökérzetéről kapta, mellyel a pázsit egyik gyilkosának is tartják, ugyanis gyökerének bármely része képes kihajtani és abból új növényt létrehozni, így agresszíven tud terjedni egy adott területen. Szinte bárhol előfordul, elhagyott területeken, erdőkben, legelőn, árkok szélén vagy műveletlen területeken is.

Drogja a növény tarackos gyökérzete, melyet a szártól és levelektől megtisztítva és szárítva használnak. A tarackot a napon is jól lehet szárítani. Júniustól augusztusig érdemes gyűjteni, a virágzás után.

Hatóanyagai, körülbelül 10% nyálkát tartalmaz (poliszacharid) és egy inulinszerű triticint, a polifruktánt, melyből 3-8% található benne. Ezen felül szaponint, cukoralkoholt (mannitol, inozitol), nyomokban illóolajat, agropyren poliint, vanillosidot, fenilkarbonsavakat, kovasav és szilikátok is tartalmaz.

Gyógyászati hatásai

A tarackbúzát elsősorban vizelethajtóként alkalmazzák, vizeletképzést fokozó, úgynevezett diureticumnak számít. Ezért húgyúti gyulladásoknál, hurutos megbetegedéseknél, elsősorban hólyaghurut kezelésére valamint vesekő, vesehomok hajtására használják. Ezen kívül hatékonynak tartják légcsőhurut gyógyításában is, mivel bevonó nyálka anyaga nyugtatja az irritált nyálkahártyát és ezzel köhögést csillapító hatású.
A népi gyógyászatban reumatikus bántalmakat is enyhítenek vele.
Külsőleg alkalmazzák még pattanásos bőr és bőrkiütések kezelésére, hámosító hatása miatt.

Felhasználása

A tarackbúzát gyógyászati szempontból általában forrázatként használják, de főzet is készülhet belőle az általános szabályok szerint. A főzetet viszont csak külsőleg, lemosónak vagy esetleg hámosító krémekbe keverve érdemes használni.

Ajánlott írásaink


Orvosi tüdőfű – köptető, köhögéscsillapító