orvosi tüdőfű

Orvosi tüdőfűPulmonaria officinalis, a borágófélék családjába tartozó növény, melyet hazánkban pettyegetett tüdőfűnek is neveznek.
Az Európa szerte elterjedt növény, elsősorban erdők, gyertyán és bükkerdők jellemző növénye.
Az orvosi tüdőfű nem védett növény, hazánkban a Bükkben elterjedt.
A növény drogja (gyógyászati szempontból hasznos része) a levelei. Mivel március és május között virágzik, így a leveleket a virágzás után a nyár folyamán érdemes gyűjteni.
Hatóanyagait tekintve, 10-15% ásványi anyagot valamint cseranyagokat, kovasavat, allantoint, nyálkaanyagokat, flavonidokat (például kempferol, kvercetin), a flavonidok glikozidokat is tartalmaz.
Ritkán említik meg, hogy a Pulmonaria officinalis pirolizidin vázas alkaloidokat is tartalmaz, ezért hosszú távú és rendszeres alkalmazása nem ajánlott.

Gyógyászati hatásai

Az orvosi tüdőfüvet elsősorban nyákoldó és köptető és köhögést csillapító hatása miatt alkalmazták és alkalmazzák a népi orvoslásban illetve természetes növényi készítményekben. A TBC kezelésére használták régen, népies neve is innen ered, manapság hurutos tüdő betegségben, bronchitis valamint tüdőasztma és légúti betegségekben mint például a laryngitsben szenvedőknek ajánlják ezt a növényt. Ezen kívül gyomor és nyombél fekély esetén is használják.

Felhasználása

Az orvosi tüdőfűből elsősorban forrázatot szoktak készíteni. A forrázat készítés általános szabályai szerint, 1 teáskanál drogot, 2,5 dl forró vízzel leöntünk és 10-12 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük és fogyasszuk. Ne felejtsük el, hogy mind a tárolásnál és keverésnél, mind pedig a szűrésnél kerülni kell a fém eszközöket és az igazán profik a víz forralásához is üveg vagy zománcozott edényt használnak. A mikrosütőt pedig minden esetben felejtsük el.
Az orvosi tüdőfüvet homeopátiás szerek és teakeverékek alkotórészeként is előszeretettel alkalmazzák a különböző léguti betegségek kezelésére.

Ajánlott cikkeink:

Víz – amit mindenképp tudnod kell róla