medveszőlő

MedveszőlőArctostaphylos uva-ursi vagy hivatalos nevén, orvosi medveszőlő a hangafélék családjába tartozó növényfaj. Nevét onnan kapta, hogy bogyós termését a medvék előszeretettel fogyasztják.
Alhavasi tájakon, réteken, ritkás erdőkben, sziklás helyeken előforduló, jellegzetes örökzöld törpecserje. Hazánkban nem őshonos de viszonylag egyszerűen termeszthető, akár balkon ládában is megél és tetszetős dísznövény.

A növény levelét és leveles hajtását hasznosítják gyógyászati célokra, ezek egész évben szedhetők, mégis a legjobb késő nyáron gyűjteni.
Fő hatóanyaga az arbutin és a metil-arbutin, de tartalmaz még cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat is, illetve C-vitamint.

A medveszőlő enyhe vizelethajtó és jó fertőtlenítő szer. Baktérium okozta, hólyag és vesegyulladás esetén alkalmazzák, a veseutak és húgyhólyag fertőtlenítésére. Használják még epekőbántalmak esetén, nőgyógyászati problémák, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, sebgyógyítás, hasmenés kezelésére is általában a terápia kiegészítő növényeként.

A medveszőlő ellenjavallt terhes és szoptató nők, illetve 12 évnél fiatalabb gyermekek számára, mivel kinonokat és nagy mennyiségű tannint tartalmaz. A tannin túlzott mennyisége, némelyeknél émelygést és hányingert okozhat. Az előírások szerint a kezelés nem tarthat tovább egy hétnél, és évente legfeljebb 5 kúrát szabad tartani. A hosszan tartó használat kezdeti tünete székrekedés, de májkárosodás is kialakulhat. Az összetevők közül a hidrokinon-származékok (elsősorban hosszan tartó terápia esetén) leukémiát is okozhatnak.

Kutyabenge – emésztés serkentő