MáriatövisSilybum marianum, népis nevén máriabogáncs, tarkabogáncs a fészekvirágzatúak családjába tartozó, hazánkban egynyári, lágyszárú növény.
Szárai 1,5-2,5 méteresre nőnek, virágzata 5-8 cm átmérőjű fehér, bíborszínű tojás alakú és töviskes. Termése hosszúkás és tojás alakú és 2-3 évig is csíraképes marad.

Gyógyászati felhasználás szempontjából a termést érdemes gyűjteni, bár régebben a leveleit is használták.
Hatóanyagai: flavonoidok (szilibinin, szilibin, szilidianin, szilikrisztin, szilimarin), keserűanyagok, gyanta, zsírosolaj, linolsav, olajsav.

Hatásai: a szilibinin egy rendkívül hasznos antioxidáns, fokozza bizonyos fehérjék szintézisét.
Kutatások igazolták a szilibinin májregeneráló és májprotektív hatását. A májszövetek pusztulását és a máj zsugorodást lassítja. Kiváló szabadgyök megkötő és stabilizálja a májsejtek sejthártyáját, ezzel támogatja a májsejtek osztódását és regenerációját. Kiváló gyulladás csökkentő és segíti az ösztrogén lebontását is.

Felhasználása: A máriatövis forrázat lép és májbetegségek esetén rendkívül hatékony, benedekfűvel kombinálva (mely felerősíti a máriatövis hatásait) kiváló májtisztító, de gyermekláncfűvel és vérehulló fecskefűvel, articsókával is jól társítható méregtelenítés alkalmával.
Tinktúrája rendkívül erős kivonat, ezért kis mennyiségben (cseppenként) alkalmazzák, máj és epebántalmak és görcsök esetén. Idült májgyulladásnál, májcirrózisnál és májzsugorodásnál is alkalmazzák.
Gyilkosgalóca mérgezés esetén is használják.
Sztenderdizált kivonatát a gyógyszeripar is előszeretettel használja májvédő gyógyszerek alapanyagaként.

Körömvirág – sebgyógyító, gyulladáscsökkentő