keserűfű

KeserűfűPolygonum bistorta a szegfűvirágúak rendjébe tartozó keserűfűfélék osztályának tagja. Pontos magyar megnevezése kígyógyökerű keserűfű, amely a növény, fekete gyökerének S alakjából származik.
Ez a növény a mérsékelt éghajlaton és a mediterrán térségben terjedt el leginkább.
A keserűfűfélék rendkívül alkalmazkodó növények, mocsaras, homoki és hegyvidéki fajai is ismertek.
Rózsaszín vagy fehér virágai, üvegmosó keféhez hasonlítanak. Magyarországon védett növénynek számít.

A növény drogja a gyökere, pontosabban a gyöktörzse, mely rendkívül gazdag csersavban, illetve galluszsavban.
Csersav tartalmának köszönhetően, a gyökérből készült főzete vagy tinktúrája összehúzó hatásánál fogva, kiváló vérző sebek, fekélyek és ínyvérzés kezelésére. Emésztőrendszeri hurutos megbetegedések esetén, hasmenés és vastagbélgyulladás kezelésénél is hatékony.
Hatékony lehet még szájüregi sebek, torokgyulladás és felső légúti betegségek kezelésénél is.
Általános közérzet javító és élénkítő tulajdonságú, vér és májtisztító valamint veseerősítő hatású.
A népi gyógyászatban öregedés ellen, korai őszülés és kopaszodás kezelésére is használták.
A kínai orvoslásfiatalító szerként is használja.
A keserűfű gyökerét megszárítva és porrá őrölve, sötét üvegben és sötét, hűvös helyen is tárolhatjuk. A gyökérport belsőleg is fogyaszthatjuk, napi 2-3g mennyiségben, több egyenlő részre osztva.
A gyökérport más növények (zsálya, menta, kasvirággyökér) szárított porához keverve, kitűnő fogport készíthetünk amely vérzéscsillapító hatása miatt, fogínyvérzés kezelésére is alkalmas.

Édesgyökér – fekélyek gyógyírje