kecskeruta

Orvosi kecskerutaGalega officinalis, a pillangósvirágúak családjába tartozó, évelő gyógynövény, mely eredetileg a Közel-Keleten őshonos, de Ázsia más részeire és Európába is betelepítették.
Magyarországon leggyakrabban az Alföldön fordul elő, mocsaras részeken, ártéri területeken, ligetekben és legelőkön. A méhek is nagyon kedvelik ezt a növényt. A kecskeruta hazánkban július és augusztusban folyamatosan virágzik, gyűjtése ilyenkor célszerű. A növény drogja a virágos, föld feletti hajtásai.

Hatóanyagai a guanidin származékok, (pl. galegin), különböző flavonoidok, cserző és keserű anyagok, magjai pedig szapponin vegyületeket is tartalmaznak.

Felhasználása

A kecskeruta közismert tej elválasztást fokozó növény, ezért szoptatós anyáknak előszeretettel adták a népi gyógyítók, sőt a teheneket is tudatosan terelték a kecskerutában gazdag legelőkre.
A növény viszont a cukorbetegség kezelésében szerzett kimagasló érdemeket. Az enyhe vizelethajtó hatásán kívül, a máig nem ismert módon képes csökkenteni a vércukor szintet a sejtek inzulin érzékenységének fokozásával.
Fő hatóanyaga a galegin adta az ötletet többféle cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszer megalkotásához is. A közismert metformin hatóanyaga is a galegin szintetikusan előállított változata. A kecskeruta fogyasztása nem okoz mellékhatásokat és a hatékonyságához a guanidin vegyületek és egyéb növényi hatóanyagok együttese járul hozzá. Ellentétben a gyógyszerekben, koncentráltan alkalmazott, szintetikus anyagokkal.
Tartósan emelkedett vércukor szint és kezdődő diabétesz kialakulásának gyanúja esetén, viszont mindenképp érdemes megpróbálni ezt a gyógynövényt, természetesen szakszerű diétával és lehetőleg életmódváltással együtt.

Ajánlott cikkeink 

 

A meditáció alapjai – válts tudatállapotot