Aki gyógynövényekkel komolyabban foglalkozik az tudja és hiszi is, hogy a növényeknek is van „lelke”.
Nem feltétlen szükséges az emberhez hasonlítani a növényeket de azt mindenképp el kell fogadni, hogy ők is élőlények, ezért rendelkeznek olyan „képességekkel” amellyel a környezetük változásaihoz képesek alkalmazkodni.

Ezért a gyógynövények felhasználásánál, amennyiben mi magunk kívánjuk begyűjteni és feldolgozni, úgy mindenképp szem előtt kell tartani az adott növény begyűjtési idejét, amikor a növény életciklusa szerint a legmagasabb és legjobb összetételű hatóanyag tartalommal rendelkezik.
A növények gyűjtésénél, aranyszabály, hogy ne irtsuk ki az egész növényt, növényenként csak pár szárat és néhány levelet, virágot szedjünk le, lehetőleg olyan eszközzel amivel a lehető legkevesebb kárt okozunk a növénynek (éles kés, vagy olló).
A „hatás és ellenhatás”, valamint a „minden egy” szemléletén keresztül tiszteljük azt amit a természet ad számunkra és igyekezünk azt valamilyen módon viszonozni is.

A gyógynövényeket vásárolhatjuk is ez esetben érdemes ellenőrizni, hogy honnan származnak, hol termesztik és mit lehet tudni a forgalmazóról, bár legtöbb esetben ezt elég nehéz pontosan kideríteni.
Akár gyűjtjük akár vásároljuk a gyógynövényt, a feldolgozás során igyekezzünk átadni magunkat a munkának és egy kicsit szertartásos keretek között készíteni a gyógynövényes orvosságokat. Ez a légkör és szellemiség nagyban hozzájárul a minőségi munkához és a végeredmény hatásfokához.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki komolyabban foglalkozik gyógyítással, akár nyugati orvoslás akár természetes, tradicionális vagy alternatív medicina, az hisz a spirituális energiákban, mégha materiális szinten próbál is gyógyítani.

A gyógynövényeket használhatjuk frissen a leszedés után vagy még nyers feldolgozatlan formában is. Ilyenkor a leveleket, virágokat vagy a szárat gyökeret meg lehet enni (sok esetben) vagy egészben, vagy összezúzva sebekre, bőrfelületre helyezni.
Ha a növényeket magunk gyűjtjük, akkor ügyelni kell arra, hogy ne szennyezett környezetből származzanak, lehetőleg közúttól és ipari létesítményektől, szeméttelepektől távoli helyről gyűjtsük őket. Célszerű vászonzsákba, gyűjteni, vagy legalább papírba csomagolva. Hazaérve, meg kell tisztítani a növényeket, szükség esetén lemosni (a gyökereket).
Általában virágot, kérget és levelet nem mosunk és nem is öblítünk le mert ez rothadási folyamatokat indíthat el.
A tisztítás után érdemes feldarabolni a növényeket, pláne a gyökereket, így a rothadást meg lehet előzni.
A következő teendő a szárítás, amennyiben frissen nem kívánjuk felhasználni a növényeket. A szárításnál, napfénytől védett és enyhe légáramú helységben érdemes szárítani, a darabolt növényeket szétterítve.
Ha a terméseknek, bogyóknak magas a nedvességtartalma érdemes magasabb hőmérsékleten szárítani, nehogy megromoljanak.

A szárítás után, ami pár hétig is eltarthat, fel lehet dolgozni a növényeket, aprítani, zúzni vagy őrölni és el lehet tárolni, lehetőleg légmentesen zárt edényekben, természetesen hűvös és fénytől védett helyen.
Ha a növényeket megfelelően előkészítettük és feldolgoztuk, jöhet a gyógyszerkészítés.

A folytatásban, a növényi készítmények formáit fogom ismertetni és a forrázat, főzet, áztatmány, tinktúra, olaj, kenőcs és illóolaj készítés rejtelemibe avatom be az ez iránt érdeklődőket.

A gyógynövényes orvoslás eredete