A hagyományos tibeti gyógyászat, a világon mára elterjedt gyógyító rendszer. Terjedését a Buddhizmus egész világon egyre növekvő térnyerésének köszönheti valamint az utóbbi évtizedekben Tibetre, mint a világ egyik még fennmaradt ősi kulturális és spirituális központjára irányuló figyelemnek a következménye.
A hagyományos tibeti orvoslás sokban hasonlít a hagyományos kínai orvosláshoz, és még közelebb áll az ősi indiai ajurvéda orvosláshoz.
Lényegét tekintve az embert egy energetikai egységnek tekinti, mely ugyanúgy energiából épül fel, mint a körülöttünk lévő világ, legyen az akár élő vagy ásványi természetű.
A világot alkotó energiákat, emberi fogalmakra és emberi szervezet felépítésének analógiájára fordítja le.
A gyógyítást tanuló és később végző orvosok számára egy olyan tudásanyagot hozott létre, amely versekben van rögzítve és ősi ábrákon – életfa, tanaka, faliszőnyegek – jelenik meg, hogy a tudás pontosan és változatlan formában maradhasson fenn. Hasonlóan az ősi spirituális és rituális szövegekhez, mint például az indiai védák tanításai.

Már a tibeti orvoslás is felismerte és ősidők óta használta az orvosi szakkifejezéseket, melyeket a különböző analógiák és elnevezések kódolása által valósított meg. Erre egyrészt azért volt szükség, hogy az igazi tudás ne kerüljön avatatlan kezekbe, másrészt pedig, hogy az egyszerű páciensek számára is érthető formában tudja megfogalmazni a problémákat illetve a kezelések lényegét.

Ebben a szemléletben és sajátos nyelvezetben a tibeti orvoslás az alábbi megközelítésben szemléli az életet és az egészséget.

Minden élő és élettelen anyag 5 őselemből épül fel, melyek az éter, levegő, tűz, víz és a föld elemek.
Az emberi testet 3 testnedv és 7 alkotórész alkotja, melyek a fönti őselemekből keletkeznek.

A három testnedv vagy életnedv:
Szél (nedv) vagy életáram, melyet Rlung-nak nevez, a hozzá tartozó őselem az éter, jellemző érzelme a vágy.
Epe vagy életenergia, melyet Mkhisz Pa-nak hív, hozzá tartozó őselemek a tűz és a levegő, jellemző érzelme a harag.
Nyálka vagy életerő, melyet Bad Kan-nak neveznek, őseleme a föld és a víz, jellemző érzelme a tompultság, lustaság.

Rlung a vágyakozásból ered, az izgatottság, tudati és izom tevékenységek irányítója és a kórokozók koncentrációjáért felel valamint a szívverést, légzési ritmust és testmozgást irányítja.
5 típusa van: élet fenntartó, felfelé mozgató, szétterjedő, tűzszerű és lefelé tisztító szél.
A Rlung – szél – betegség tünetei: vörös száraz, durva nyelv és kékes habos vizelet
Mkhisz Pa vagy más szóval lángra lobbanás, a haragból ered, melyre beindul a tűz és levegő terjedése. A test hőjét is képviseli.
Szintén 5 típusa van: metabolikus, színtelenítő, színező, meghatározó és láttató epe.
Mkhisz Pa betegség tünetei: vastag száraz lepedékkel fedett nyelv, vizelet vöröses-sárga és bűzös.
Bad Kan a folyékonyságot jelöli, túlsúlya tompultságot eredményezi.
5 típusa: fenntartó, lebontó, ízlelő, gyönyört adó és összekötő nyálka.
Bad Kan betegség tünetei, halvány, puha és nedves lepedékes nyelv, vizelet fehér szaga gőze csekély.

(A különböző típusú szelek, epék és nyálkák, természetesen más és más funkciókat végeznek és más és más tüneteket okoz a hiányuk vagy túltengésük, de erről egy későbbi írásban szeretnék részletesebben írni.)

A fentiek szerint, minden ember hét típusba sorolható, a szerint, hogy a három energia milyen mértékben dominál a személyiségében és a fizikai felépítésében vagy ha úgy jobban tetszik a genetikájában.
3 tiszta típus, a Rlung, Mkhisz Pa és a Bad Kan, a
3 összetett típus a Rlung-Mkhisz Pa, Rlung – Bad Kan és a Mkhisz Pa – Bad Kan.
1 kevert tapus pedig értelem szerűen a 3 energia keveréke Rulung-Bad Kan-Mhkisz Pa .

Az emberi testet alkotó 7 összetevő pedig a, táplálék eszencia (amely felszívódik és beépül), a vérszövet, az izomszövet, zsírszövet, csontszövet, csontvelő és a sperma/epe.
A betegség pedig az energiák megbomlása miatt alakul ki valamely vagy egyszerre akár több testalkotóban is.

A betegségre ható tényezők, az évszakok hatása, a helytelen étrend, a 360 ártó démon (azaz a kórokozó vírusok, baktériumok és gombák és mentális problémák, vagy rossz gondolatok) illetve a nem megfelelő életmód.
A betegségek a kialakulásuk módjai szerint megjelenhetnek a bőrön terjedve, a húsban terjedve, az erekben, az 5 tömör szervben (szív, máj, tüdő, lép, ..), a csontokhoz kötődhet vagy az üreges szervekben maradhat.

A hagyományos tibeti orvoslás ebben a keretrendszerben működik, a különböző testi és személyiségbelli tünetekből megállapítja az energiák összetételét és esetlegesen valamely energia túltengését vagy pangását. Így jóval a betegségek megjelenése előtt is pontos „energetikai” diagnózist képes felállítani, ezzel egy nagyon preventív gyógyítási szemléletet képvisel.
Ha a betegséget diagnosztizálta, akár a már látható és érezhető elváltozások, akár pedig csak a rájuk utaló jelek által, akkor elsősorban az energiák helyreállítását a megfelelő egyensúly kialakítására törekszik.
Ezt az alulműködő energiák serkentésével és a túlműködő energiák csillapításával végzi.
A kezelések nagyon összetettek és rengeteg szert és módszert használnak. Az orvos felkészültsége és érzékenysége segítségével, a páciens állapotához és személyiségéhez választ terápiát, mely mindig kiterjed a táplálkozás, a táplálék kiegészítő gyógynövények és ásványok valamint a lelki gyakorlatok, pszichés kezelések, életmódbeli változtatások területeire is.

A tibeti orvoslás medicinája nagyon széleskörű, nagy hangsúlyt fektet a gyógynövényekre, ásványokra de a pszichoterápia is megjelenik benne, igen erőteljes formában mert a spirituális és vallási gyakorlatai a lelket is nagyon fontosnak tartják a gyógyítás során, ahogyan a környezetet, melyet szintén spirituális és holisztikus szemléletben kezel.
A tibeti orvoslás ezért egy olyan holisztikus szemlélet, mely ősi tradíciókra épül és nagy hangsúlyt fektet az orvos szakmai tudására de spirituális tudására, lelki tisztaságára ugyanilyen módon ügyel.
Ebben a gyógyító rendszerben nagy hangsúlyt fektetnek a bioenergetikára és a spirituális vagy tudományosan megfogalmazva a szubsztilis, (finomenergetika, kvantum fizika) kezelésekre is.

A tibeti Buddhizmus, mely értékrendi és filozófiai alapját adja a tibeti gyógyászatnak, lényegét tekintve a földi életet mint egy egységes energiamezőt tekinti, az emberi létezést (illetve az élet teljes spektrumát) nem csak a mai anyagi személettel felfogható, hanem egy magasabb energiaszinten is létező és azzal állandó kölcsönhatásban lévő rendszernek tekinti.
Egy hagyományos tibeti gyógyítással foglalkozó orvos is egy életen át tanul, 10-15 év amíg praktizáló orvossá válik és a tibeti hagyomány szerint, amikor a saját lelki fejlődése és ezzel a gyógyító tudása csúcspontjára ér, akkor már egy távoli kolostorba lévő bezárt cellából is képes a (táv)gyógyításra pusztán a tudatossága és koncentrációja segítségével.
A tibeti gyógyító szemlélet szerint, az orvos energetikailag átveszi a páciens betegségét, és így képes azt meggyógyítani. Ha ez túl spirituálisan hangzik, akkor úgy is tekinthető, hogy a rendkívül magas tudatosság és testi és mentális egészség képessé teszi a tibeti gyógyítót arra, hogy teljes empátiával átélje a betege betegségét és a gyógyítás során együtt „küzdjön” a pácienssel, miközben Ő maga is megbirkózik a betegséggel.

A statisztikák azt mutatják, hogy a nyugati világban az orvosok átlagban 10 évvel kevesebbet élnek mint a nem orvos átlag értelmiségi ember.
Ezt a magasabb stressz terheléssel szokták magyarázni de érdemes elgondolkodni azon, hogy a nyugati gyógyító orvosok is kapnak valamit az általuk kezelt betegségekből, energetikai szinten és mivel ők általában kevesebb hangsúlyt fektetnek a saját lelki egyensúlyukra (tisztelet mindig a kivételeké) ezért ez érthetően jelentősen terheli a testi és lelki rendszereiket.
Ebből én személy szerint azt a következtetéseket szűröm le, hogy még nagyobb tisztelettel kellene viseltetnünk az elkötelezett orvosok irányába ezért az áldozatér (aminek sokszor talán nincsenek is tudatában). Valamint fontos lenne számukra a lelki gyakorlatok végzése, mert ezzel a pácienseik gyógyítását és önmaguk egészségét is jobbá tehetnék.

Biorezonancia 1. rész – Savasodás, sejthalál, daganat.