A cikksorozat első részében, beszéltünk az emésztőrendszer általános felépítéséről és működéséről, kitértünk a különböző problémákra melyet a gyomor sav által okozott maródások és gyulladások okozhatnak. Ebben a részben a gyomorsavval kapcsolatos problémák kezeléséről ejtünk szót, megvizsgáljuk a gyógyszerek hatásait és mellékhatásait valamint foglalkozunk az alternatív, természetes kezelési módszerekkel.

A problémák kezelése

A cikk első részéből kiderül, hogy a problémákat nem a gyomorsav okozza, mert arra szükség van. Az ok az, hogy a nyálkatermelés nem megfelelő vagy a nyálkás gyomorfal sérül, illetve a sav bejut olyan helyekre ahol képes maródást okozni. Ebből jól látható, hogy a gyomorsav lekötő vagy gyomorsav termelést gátló gyógyszerek nem jelentenek megoldást.
Az igaz, ha már a probléma olyan mértékű, hogy a sav elkezdi a maró tevékenységét, akkor rövid időre, amíg a gyulladás be nem gyógyul (és amíg az alap kiváltó okot nem oldjuk meg) a savlekötő szerek életmentőek lehetnek de sajnos használatuk során mindig beleavatkozunk ebbe a jól működő rendszerbe és az úgynevezett mellékhatásokkal, (azzal amit a gyógyszerek okoznak de nem hasznosak) elkezdődik egy újabb probléma kialakulása. Ezért a savlekötő, savtermelést gátló szereket nem szabad a probléma megoldásának tekinteni és legfőként hosszabb ideig alkalmazni.
A probléma kezelése, mindig az étrend és az elfogyasztott táplálék mennyiségének helyes meghatározásával kezdődik. Az emésztés során, tehát a közepes vagy nagyobb mennyiségű táplálkozást követően, nem érdemes aktív fizikai terhelést kifejteni illetve olyan életmódnál ahol ez nem elkerülhető, inkább többször de kevesebb ételt fogyasztani (ami egyébként is egészségesebb lenne).
Kerülni kell a lefekvés előtti étkezést, a laza vagy folyékony ételek hamar kijutnak a gyomorból, de a zsíros húsok emésztése 6-8 órát is igénybe vehet. Lefekvés után minden szervünk működése csökken, tehát a gyomor mozgása is. A csökkent mozgás, csökkent savtermelést és emésztést okoz, így a gyomorban a táplálék elkezd rothadni, ez szintén elősegíti mind a mérgek felszabadulását mind a baktériumok szaporodását. Így lefekvés előtt 3 órával érdemes enni legkésőbb és ilyenkor már csak lazább és könnyebben emészthető táplálékot.


Az elhízáskor felszaporodott testzsír, nem csak külsőleg látható de a zsigeri szerveket is nyomja befelé, tehát a gyomrot, a gyomor falban lévő sejteket és a gyomorban lévő táplálékot is. A testsúly kordában tartásával szintén sokat tehetünk a savasodási és ebből következő problémák kezelésére, megelőzésére.

Ne feledjük el, a gyomor saját idegrendszerrel rendelkezik, tehát kifejezetten érzékeny a mechanikai, vegyi és stressz által okozott hatásokra, tehát a mérgező anyagok kerülése/mérséklése (alkohol, szennyezett élelmiszer, dohányzás) és a stressz kezelése szintén fontos gyógymód és megelőző intézkedés.
A már érzékeny gyomorra több természetes és nyugtató, gyulladáscsökkentő anyagot is fogyaszthatunk.
Az orbáncfű vagy a menta nagyon jó nyugtató hatással van a gyomorra és általában az egész szervezetre.
Megelőzésre és enyhe vagy közepes tünetek kezelésére, reggel ébredés után egy pohár langyos semleges, lágy ásványvíz (lehetőleg nem mikróba melegítve) szintén jó terápia.
Napközben a savas tüneteket parádi vagy salvus vízzel szintén jól lehet kezelni. A komolyabb ásványi anyag tartalmú gyógyvizeket, mint a parádi vagy salvus, inkább hígítva és kisebb mennyiségben érdemes fogyasztani (1dl gyógyvízhez 1 dl szűrt víz vagy ásványvíz).

A savlekötő és savtermelést gátló gyógyszerekről

Elsőként az úgynevezett protonpumpa gátló szerekről essen néhány szó. Hazánkban Omeprazol, a Pantoprazol, Lansoprazol, a Rabeprazol és az Esomeprazol néven forgalmazott gyógyszerek a gyomor, savtermelő sejtjeit gátolják, azáltal, hogy a bennük működő H+/K+ ATP-áz enzimet blokkolják. Ezek a szerek a sejtbe jutva az enzimek működését akadályozzák meg. Ezek az enzimek a sejt energetikai folyamataiból képesek hidrogén ionokat a sejten kívüli térbe lökni (innen a protonpumpa név, mert a hidrogén ionban tulajdonképpen csak egy proton van). A hidrogén ionok, mivel erősen pozitívak, ezért a savbázis egyensúlyt a savasság felé tolják el. A protonpumpa rendszer nem csak hidrogént lök a sejtből ki de káliumot szív be helyette, tehát egy komplex energetikai folyamat játszódik le a savtermelés alatt. Ezt gátolják ezek a gyógyszerek. Ezeket abbahagyni nem egyszerű, mert a szervezetben olyan hosszú távú eváltozásokat okoznak, hogy abbahagyásuk után jelentősen megemelkedik a savtermelés és ezzel megváltozik az emésztés is.
A másik típusú gyógyszerek, az úgynevezett famatidin hatóanyagú szerek, mint a Famatidin 1A Pharma, Famatidin hexal, Motidin, Peptigal, Quamatel, Quamatael mini, Servipep.
Ezen gyógyszerek a sejtek hisztamin receptoraihoz kötődnek, ezzel megakadályozzák a hisztamin kötődését a sejtekhez.
A hisztaminról a leggyakrabban az allergia kapcsán hallunk.
A sejtek rendelkeznek többféle hisztamin receptorokkal (érzékelővel). Amennyiben egy ilyen receptorhoz hisztamin kötődik, az a sejt típusától függően kivált egy reakciót, a nyálkatermelő sejtekből fokozott nyálkatermelést, a savtermelő sejtekből fokozott savtermelést, az ereket tágítja, a simaizmokat összehúzza és egy sor egyéb hatással bír. A famatidin a H2 receptorokhoz kötődik csak, így elvileg csak a savtermelés fokozására képes hisztamint szorítja ki.
Ezzel kapcsolatba több kérdés is felmerülhet: Az első, hogy mi lesz a „valami okból” megtermelt, de a savtermelő sejthez nem kötődő (gyógyszer által kiszorított) hisztaminnal, hova fog kötődni?
Miért van fokozott hisztamin termelés? Ahogy fentebb írtam, a hisztamin nem csak a savtermelésre hat, hanem a gyulladások kiváltója (többek között allergia), a simaizmokat (tehát a belső szerveket) összehúzza – azaz működésüket blokkolja – , értágító (tehát rövid távon a vérnyomást csökkenti, viszont a vese kompenzációjának következtében hosszú távon emelheti…stb.
Ezek a szerek tehát, rövid távon, ha elhatalmasodott a probléma, hatékonyak lehetnek de mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy egy természetes mechanizmusba avatkoznak be, aminek feltehetően van valami mélyebb oka és a beavatkozásnak pedig egy következménye, ami nem csupán az adott tünetet érinti, hanem az egész szervezetre hatással van (ezt hívják mellékhatásnak).
Azt sem szabad elfelejteni, hogy hosszú távú szedésük megváltoztat egy jól működő rendszert és abbahagyásuk után hetek vagy hónapok kellenek ahhoz, hogy a szervezet magára találjon és visszaálljon a helyes működésre (ha még tud).

Emésztőrendszeri problémák 1. rész – Savasodás, reflux, gyomorfekély