A cukorbetegség komoly mértékben terjedő civilizációs degeneráció. Jelenleg közel 450 millió cukorbeteget tartottak nyilván a világon és 2030-ra ezt a számot 570 millióra becsülik a témával foglalkozó szakemberek. Magyarországon jelenleg, hozzávetőlegesen 800 ezer embert érint a cukorbetegség valamelyik fajtája és ez a szám a becslések szerint 10-15 év múlva akár meg is duplázódhat.
A cukorbetegség kifejezetten életmódbeli tényezőkön alapszik, így a civilizáció degenerációjának fogható fel. A fejlett országokban jóval magasabb a cukorbetegségben szenvedő lakosság aránya mint a fejletlen országokban.
A cukorbetegség rohamosan terjed a civilizációban és a helytelen életmód és táplálkozás könnyen elvezethet ahhoz az állapothoz, amely egy sor egyéb betegség alapjait is megteremti.

A cukorbetegségről röviden

A cukorbetegségnek két típusát különbözteti meg jelenleg az orvostudomány. Az 1. típusú diabetes mellitus, a cukorbetegégnek azon formája, ahol a szervezet valamilyen okból megtámadja a hasnyálmirigy béta sejtjeit (melyek az inzulint termelik) és fokozatosan elpusztítja azokat. Ez által a szervezet inzulintermelő képessége lecsökken majd meg is szűnik.
Az inzulin azért fontos hormon, mert ez az egyetlen anyag a szervezetben, ami a cukor felhasználását lehetővé teszi a sejtek számára. Az inzulin a testi sejtekhez jutva, megnyitja a sejtek hártyájának cukor beeresztő kapuit (a sejt receptoraihoz kötődve). Ezzel a folyamattal lehetővé teszi, hogy a cukor a sejtekbe be tudjon jutni.
A cukor, vagy biológiai értelemben glükóz, az az energiaforrás, melyet a test sejtjei energiává tudnak alakítani, az úgynevezett terminális oxidáció segítségével.
Amennyiben nincs cukor, nincs energia és a sejtek elpusztulnak. Mivel az élő szervezetek, így az ember is sejtekből épül fel, így azok pusztulása, először bizonyos szövetek pusztulását eredményezi, majd a szervek károsodását és ezzel az egész szervezet rendszerének felbomlását és végül halálát eredményezi.
Az 1. típusú cukorbetegségnél tehát a szervezet elpusztítja azokat a sejteket, melyek az inzulint termelik és így inzulin hiányába a glükóz (cukor) nem tud a sejtekbe jutni. Így a vérben és ezzel a vizeletben is megnő a cukor mennyisége és a sejtekben pedig energiahiány alakul ki, mely így ájuláshoz majd kómához és halálhoz vezet.
Természetesen általában ez a folyamat nem azonnal zajlik le, hanem előjelei vannak.

A cukorbetegség másik fajtája, a cukorbetegek 90% -ban ehhez a típushoz tartoznak, az úgynevezett 2. típusú cukorbetegség, amit inzulin rezisztenciának is neveznek. Ennek lényege, hogy van ugyan inzulin, mert a béta sejtek termelnek, de a test sejtjei valami okból nem akarnak cukorhoz jutni és elkezdik elpusztítani saját inzulin receptoraikat, hogy kevesebb inzulin tudjon hozzájuk kötődni és így kevesebb cukor jusson a sejtekbe.
Ezzel viszont az 1. típusú cukorbetegséghez hasonlóan a vérben megemelkedik a cukor koncentráció (hisz nem tud a sejtekbe jutni) melyre a szervezet azzal reagál, hogy fokozza az inzulin termelést, hogy segítse a glükóz sejtekbe terelését, ez viszont fokozza a sejtek inzulin receptor leépítését, tehát a saját farkába harapó kígyó esete ismét.
Egy idő után a béta sejtek túlterhelésének következtében a sejtek pusztulását okozza ez a folyamat mely az 1. típusú cukorbetegség problematikáját hozza elő.
A cukorbetegség két típusának nem annyira tudományos hanem inkább közérthetőbb megfogalmazása nagyjából ennyi lenne.

Mi okozza a cukorbetegséget?

Az 1. típusú cukorbetegséget, úgynevezett auto-immun betegségnek nevezik, mely azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen (eddig nem ismert) oknál fogva, önmaga pusztításához kezd, az immunrendszer által.
A 2. típusú cukorbetegségnél, gyakorlatilag ugyanez történik, csak ott nem az immunrendszer sejtjei avatkoznak be a béta sejtek elpusztításával a sejtek cukorhoz jutásához, hanem a sejtek maguk próbálnak valamilyen védekező mechanizmus alkalmazni a túl sok cukor bejutása ellen.
A cukorbetegségnél azt lehet megállapítani, hogy az 1. típusú cukorbetegség nagyjából, 10% ban jellemző a cukorbetegekre a 2. típus pedig 90% ban.
Bár mindkét típusnál van bizonyos genetikai hajlam de valójában az életmód ami életre hívja ezen reakciókat.
Reakciókról beszélünk, mert a szervezet reagál valamilyen módon egy élethelyzetre vagy életmódra.
Két lényeges tényezőt szoktak megemlíteni a cukorbetegség kapcsán, mely általában az összes betegségre igaz. A pszicho szomatikus jelleget, azaz, hogy egy pszichés probléma megoldására vagy hatására indul el ez a testi reakció a másik pedig az életmód, azaz azok a tényezők melyek a szervezetet hatásként érik. Itt a túlzott energia bevitel és csökkent energia felhasználás, tehát a nem megfelelő étkezés és a kevés mozgás a legjelentősebb tényező.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a két tényező együtt jár és egymást erősíti.

A cukorbetegség energetikai megközelítése

A fentiekből kiderül, hogy a cukorbetegség a szervezetnek azon reakciója, mely arra irányul, hogy a sejtek kevesebb cukorhoz jussanak és ezzel a sejtek energia termelése és működése lassuljon.
Az emberi sejtekben, másodpercenként nagyjából 7000 kémiai reakció zajlik (minden sejtben, minden másodpercben, egész élete során). Ennek jelentős része a sejtek energia termelése pontosabban energia áramlásából adódik.
A sejtek önálló élő egységek, melyekben energiatermelés, tápanyag és információ felvétel és leadás, energia és egyéb anyagok leadása, sejtregeneráció és sejt újjá születés valamint programozott sejthalál működik.
A sejtek szoros kapcsolatban állnak egymással, nem csak biokémiai anyagok, molekulák által létrehozott kapcsolatban, de biofizikai kapcsolatban is, a hőmérséklet, rezonancia és finom energetikai szinten is.
A sejtek működése ezért, egyrészt egy biológiai kód (genetikus kód) másrészt egy állandó környezeti hatás következménye. A biológiai kód az ősöktől hozott megküzdési stratégiákat hordozza, különböző reakciókkal és eseményekkel szemben, a környezeti hatások pedig létrehozzák ezeket a reakciókat és megtestesítik ezeket az eseményeket.

A cukorbetegséget is ebből a szempontból érdemes legmélyebben megközelíteni.
Ezért a tartós stressz állapota, mely túlpörgetheti a sejteket energetikai szinten, a túlzott energia bevitel, mely megterheli a szervezet energia átalakító és raktározó (máj – glikolízis rendszerét) rendszerét, az egyéb pszichés feldolgozó mechanizmusok (depresszió, neurózis, elszigetelődött traumák stb.), a különböző sejtmérgek kialakulása vagy bekerülése (szabadgyökök, salakosodás, savasodás, mérgező anyagok, alkohol stb.) mind közrejátszanak abban, hogy a szervezet milyen hatásoknak van kitéve és erre, a genetikai kódja illetve az adott helyzet összes hatása által, milyen reakciókkal próbál megküzdeni.
A vér emelkedett cukor tartalma ugyanúgy egy jelző mechanizmus mint az emelkedett koleszterin szint vagy a magas vérnyomás és ezek általában közvetlenül is összefüggenek.
Léteznek bizonyos hormonális problémák, melyek a vese működését, a hasnyálmirigy működését, az emésztést és minden egyéb rendszert befolyásolnak és ezek hátterében is a fenti hatások állnak és szorosan összefüggnek a vér összetételével.
Tehát mind az 1. típusú, mind a 2. típusú diabétesz egy védekező reakciónak és jelző mechanizmusnak tekinthető egyben.

Cukorbetegség 2. rész – alternatív terápiák