erstressz

Több mint 40 000 betegség létezik, orvosi meghatározás szerint, de sejt szinten lényegében csak két jelentős probléma merülhet fel. Ez nem más mint a sejthalál vagy túlzott mértékű osztódás, más néven sejt burjánzás amit közismerten daganat képződésnek nevezünk.
A két probléma lényegében, két “egyszerű” okra vezethető vissza, egyik amikor a sejt nem kap tápanyagot, oxigént és szőlőcukrot, a másik pedig, ha a bomlás termékeit – amilyen a szén-dioxid és egyéb anyagcsere melléktermékek – nem tudja megfelelően kiüríteni.
Ha ez a két funkció jól működik, akkor a sejtek belső energetikai folyamatai is jól működnek, így a sejtekből felépülő szövetek, szervek is jól funkcionálnak.
(Léteznek ugyan más okból bekövetkező sejtszintű problémák is, mint a genetikai hibák, vagy épp a vírusok hatásai, de az ezekből kialakuló problémák is jelentős részben a sejt energetikai rendszerének megbomlására vezethetők vissza.)
A gondolatok és ezekből származó érzelmek, azaz a pszichében keletkező megterhelések, különböző hormonokat szabadítanak fel, melyek a psziché által azonosított stressz helyzet megoldását hivatottak szolgálni. Az így keletkező stressz hormonok, létrehozzák a stressz jól ismert állapotát.

A stressz hormonok mint például az adrenalin, noradrenalin vagy a kortizol, – több más hatásuk mellett – összehúzzák a sima izmokat, mely az erek falában lévő izomsejteket is érintik.
Erre a vérellátás és energia koncentrálás mechanizmusa miatt van szükség, az „üss vagy fuss” reakció elősegítésére.
A testet behálózó érek falának felszíne rendkívül nagy, csupán a hajszálerek, belső felszíne is több teniszpályányi méretű. Ezen a nagy felületen keresztül kerül a sejtekhez az oxigén és a tápanyagok, valamint a különböző jeltovábbító molekulák (neuro transzmitterek), és ezen a felszínen keresztül távozik az CO2 és egyéb sejt anyagcsere bomlás termékek.
A hajszálerek átmérője, viszont olyan parányi, hogy legtöbbjükön egyszerre csaj egy vörösvérsejt fér át, a rajta megkötött O2 vagy CO2 molekulával, így ha ezek az erek megfeszülnek a stressz hatására, akkor a rajtuk való véráramlás megszűnik, vagy nagy mértékben akadályozott. Ez rövid távon nem is jelent problémát, pont az a lényeg, hogy veszély esetén a perifériális (azaz a veszély elhárításához aktuálisan nem szükséges) területeket „le lehessen kapcsolni”.

De ha a stressz hosszú távon fennáll, akkor a hajszálerek stressze miatt, az adott terület vérellátása (O2 ellátása), hosszabb időre is alul maradhat a szükségestől.

Amennyiben egy sejt nem jut a működéséhez elegendő oxigénhez (O2 ), úgy a sejtek közötti térből felszívott vízből (H2O) leszakítja az oxigént és így fedezi az O2 szükségletét.
Ennek a kémiai reakciónak, viszont az lesz az eredménye, hogy a szétszakított víz molekulákból, hidrogén keletkezik. Ezek a pozitív töltésű hidrogén ionok, savasítják a sejt belső közegét.
A sejt ezeket a savasító hidrogén ionokat (melyek gyakorlatilag protonok) kilöki a sejtből és így a sejt közötti térben kezdenek el felhalmozódni.
Így a sejt közötti , ún. extracelluláris térben savas kémhatás alakul ki, mely több módon rontja a sejtek életkörülményeit. Roncsolja a sejtmembránokat, rontja a sejtek anyagcsere folyamatainak hatékonyságát és kommunikációjukat.
A sejtközötti tér savasodását* a fenti érstressz hatására felhalmozódó (savasító hatású) szén-dioxid szintén elősegíti illetve tovább erőssíti.

* A savas hatású anyagok (atomok, molekulák), elektronokat szívnak el a sejtek membránjából, melyekkel rendkívüli mértékben képesek károsítani a sejteket, hiszen roncsolják azok külső szerkezetét.

A savasodás hatásra a sejtek kétféle képen tudnak reagálni, sejtburjánzással vagy sejthalállal.

Az egyik sejt reakció, a megváltozott életkörülményekre, hogy a sejt elkezd degenerált utódsejteket létrehozni, melyek életképesek ebben a közegben is, ezeket nevezzük elrákosodott sejteknek, vagy daganat sejteknek.
A másik sejt reakció az ún. necrozis azaz sejthalál, ennek során a megváltozott körülmények miatt a sejtek elkezdenek elpusztulni.
Vannak sejtek melyek elhalással és vannak melyek rákos sejtek létrehozásával reagálnak a kórosan megváltozott környezetükre.
Minden sejt (típus) csak egyféle képen képes reagálni a megváltozott környezetre, így az egyik típusú sejt nem képes rákosodni a másik pedig önmagát elpusztítani.

Az így kialakult helyzetet a szervezet képes önállóan is rendezni, különböző nyomelemek és vitális tartalékok segítségével megváltoztatja az áramló vér töltöttségét, mely normál esetben az érbelhártyához képest -20 mV körül van.
Az így megváltozott vér hemoglobinja és az érbelhártya sejtjei, a megváltozott vér töltöttség miatt (szinkronizálódnak) és nitrogén monoxidot (NO2) választanak ki. Ez a gáz, mely rendkívül rövid ideig stabil (a vérben kb. 2-3 másodperc) mivel két párosítatlan elektront tartalmaz, ún. paramágneses tulajdonságú, így egy bonyolult enzimhatást indít el.
Ez ellazítja az érfalban lévő izomsejteket, és ezzel ellazulnak az erek. Ennek következtében csökken a vérnyomás, az ellazult hajszálerek oxigén átengedő képessége megnő, a felbomló NO2 molekulákból oxigén válik le, amely egy része, a korábban leválasztott H+ protonokat megköti, így egyrészt a savasságot megszűnteti, másrészt a vért hígítja a keletkező víz által. Mivel több oxigén keletkezik, mint amennyi a savasság megszűntetéséhez szükséges, így a vér O2 szintje is növekszik.

Amennyiben viszont a szervezet vitális tartalékai kimerültek, a nem megfelelő táplálkozás vagy egyéb megterhelések miatt, úgy ezen funkcióját nem képes ellátni és kialakul egy betegség tünet, az adott területről.

Koleszterin szint, mikor avatkozzunk be?