A biorezonanciáról szóló cikksorozat, első részében beszéltünk a sejtek oxigén hiányos állapotáról, mely a szervezet savasodását eredményezi, továbbá az ennek következményeként kialakulható állapotokról, mely legvégső esetben a sejtek elhalásához vagy daganatok képződéséhez is vezethet. A mostani részben a sejtek kommunikációjáról és a szövetek “elsalakosodásáról”, valamint a fájdalom kialakulásáról ejtünk szót.

A biorezonancia kérdéskörének másik területe a sejt kommunikáció.

A különböző típusú sejtek különböző frekvenciákon rezegnek, a másodpercenként egy rezgéstől a tíz a tizenötödiken számú rezgés tartományban. Ez egy hihetetlen széles spektrum.
Nem rég fedezték fel a sejtkommunikációs kutatások, a biológiai ablak fogalmát, mely azt jelenti, hogy minden sejt, csak a rá jellemző rezgés tartományban képes rezgéseket érzékelni és a rezgés tartomány alatti vagy fölötti rezgésekre nem reagál.
Így a szövetek egyforma sejtjei képesek egymással bizonyos, rájuk jellemző frekvenciákon kommunikálni, de ezen kommunikációval más típusú sejtekre nem hatnak.

Minden sejt membránja, a látható fény tartományában (a szivárvány spektrumban) rezeg, kb. 100 ezer gigahertzes sebességgel. Mely következtében szabad szemmel észlelhető fényhez képest, rendkívül gyengén (emberi szemmel nem látható mértékben) de világít.
Ha ezeket a sejtmembrán rezgéseket, illetve a rezgések által létrehozott fényt felerősítenénk, akkor a különböző szövetek, különböző fénnyel világítanának. Az agy és a gerincvelő például kék lenne, a csontok narancssárga, a gyomor zöld stb…
Ezek a különböző frekvenciájú rezgések abból erednek, hogy a sejtekben lejátszódó kémiai átalakulások közben (nagyjából minden sejt, másodpercenként 7000 kémiai reakciót bonyolít) rendkívül sok elektron mozdul meg. Ezen elektronok, különböző energia szintek közti mozgása hozza létre a rezgéseket. Így minden sejttípusra meghatározott frekvenciájú rezgés jellemző.
Amennyiben egy sejtben megváltozik az energetikai folyamat, úgy megváltozik a rezonanciája is, a normálishoz képest.

A biorezonancia terápiában, speciális, úgynevezett monokróm fénnyel (amely egy bizonyos frekvenciájú fény, vagy úgy is mondhatjuk tiszta fény) a sejttípusra jellemző rezonanciát lehet létrehozni és ezzel a sejteket arra a rezonanciára gerjeszteni, ami élettanilag számukra normális. Így a fent említett biológiai ablak miatt, specifikusan lehet hatni egyes sejttípusokra, tehát kezelni például májsejteket, vagy gyomor nyálkahártya sejteket.
A terápia teljesen mellékhatás mentes, mert ahhoz, hogy a sejtekben valamilyen kóros elváltozást okozzon, több órán keresztül kellene őket gerjeszteni, de egy kezelés csak pár percet vesz igénybe és a fenti biológiai ablak miatt, csak a célzott sejtre hat, mivel az adott monokróm fény az adott sejttípus frekvenciáján rezeg.
A biorezonanciás terápiában, a monokróm fényt még polarizálják is, azaz a fényhullámokat egy meghatározott irányba terelik (ezt most nem részletezem) amivel sokkal mélyebb behatolást tesznek lehetővé a testbe, így 15 cm mélységig el tudnak érni a polarizált hullámok, amivel gyakorlatilag így, bármely szerv, szöveteit kezelni lehet.

Az egészséges szervezetben a víz kristályos szerkezete hexagonális, azaz hatszögletű rácsszerkezet, ez a rácsszerkezet zavartalanul átengedi a sejtek közti hullámokat, ezzel akadálytalanná teszi azok kommunikációját. Amennyiben valamely anyagcsere probléma miatt a sejt közötti (extracellurális) térben a víz rácsszerkezete összeesik (azaz a sejtek a vízből kezdik leszakítani az oxigént, ahogy erről korábban szó volt) úgy a hatszögletű rács, ötszögletűvé válik és így az anyagcsere termékeiből származó, töltött ionok megrekednek a rácsszerkezetben, és ezzel megváltoztatják annak rezonanciáját.
Így az élettanilag tökéletes és áteresztő víz „zavaró” rezgéseket terjeszt a sejt közötti térben, pontosabban a megváltozott rácsszerkezetbe rekedt ionok, fogják zavarni a saját rezgéseik által a kommunikációt .
Ezt a jelenséget nevezzük „elsalakosodásnak”.
Ebben az elsalakosodott közegben a sejtek kommunikációja zavart lesz, mert a sejtek közti kis „fényjelek” infra vörös hullámok, terjedése zavarttá válik.
A sejtek közötti infra vörös kommunikáció blokkolása esetén a sejtek úgynevezett sejtpánikot hoznak létre, amely az eredeti kommunikációjukhoz képest egy dupla frekvenciájú, ultraibolya jel.
Ez az ultraibolya „pánik” jel, addig terjed sejtről, sejtre, amíg egy idegsejtet el nem ér, ami jelet küld az idegrendszernek. Ez a jelenség a fájdalom.

A fájdalom mindig szöveti oxigénhiányt jelez, ez váltja ki az ultraibolya sejtpánikot, amely egy idegsejthez érve küldi a fájdalom jelet az idegrendszer segítségével.
Ha ezeket a jeleket blokkoljuk és az egyszerű fájdalomcsillapítók pont ezt csinálják, akkor csak annyit érünk el, hogy nem érezzük a jelzéseket de a probléma nem szűnt meg.

A legújabb mikrocirkuláris kutatások, nemrég derítettek fényt arra, hogy a testünkben lévő hajszálerek, pulzálnak (mintha lélegeznének), ami percenkénti 6 összehúzódásban nyilvánul meg. Ez gyakorlatilag az egytized hertzes frekvenciának felel meg. Az emberi agyról már rég tudták, hogy különböző hullámhosszúságokon működnek a különböző területei, így alfa, béta, théta, stb. agyhullámokat különböztetünk meg, de a kutatások megtalálták ezt az egytized hertzes jelet az agy hullámok között is, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy percenként hatszor egy harmonizáló hullám terjed végig az agyon és a gerincvelőn.
Mivel az agyhártya és a gerinc (pókháló) hártya alatt, egy folyadék (agy-gerincvelői folyadék) termelődik és „kering”, így ez az agyból induló jel, ami a hártyák alatti folyadék pulzáló mozgását eredményezi, a test minden folyadék terére kiterjed, így tapintható is (a tradicionális orvoslás, például a kínai gyógyászat, vagy ayurvéda ezt már rég ismeri és alkalmazza a diagnózis felállításában).
Gyakorlatilag ez a pulzáló mozgás terjed át a hajszálerekre és ez biztosítja azok folyamatos mozgását, ez által nem tud a vér elakadni bennük.
A biorezonanciás készülékekben a már fent ismertetett „alap jel” mellett, alkalmaznak egy plusz (kb.ötszörös erősségű) jelet is, mellyel a szervezet vízterét tudják stimulálni és ezzel ezt a pulzáló mozgást segíteni, vagy újraindítani a szövetek hajszálereiben.

Összefoglalás

A testünk sejtjei kommunikálnak egymással, elektromágneses hullámok segítségével, ezek a kommunikációs rezgések, melyek a látható fény spektrumába esnek, sejttípusonként más és más hullámhosszúságúak, (a fény különböző spektrumait adják) és minden sejt csak a rá jellemző jelet képes, küldeni és fogadni. Ez a kommunikáció, a sejt közötti (extracellurális) térben történik, melynek fő alkotó eleme a víz, mely szükség esetén oxigén raktárként is működik.
Azonban amennyiben a sejtekhez nem jut elegendő oxigén, a hajszálerek stressze miatt, azok képesek felvenni az oxigént a sejt közötti tér vizéből, de ennek eredménye a sejt közötti tér elsavasodik és ez rontja a sejtek kommunikációját, mely következtében kialakul a sejtpánik, mely a fájdalom inger kialakulását eredményezi. Ez az idegrendszer jelzése az elme számára, hogy a folyamatok nem jól működnek. A sejtanyagcsere termékeként kialakuló, agresszív molekulák, sejtmérgek, a szabadgyökök, melyek semlegesítését a sejt el tudja végezni, egy ideig, amennyiben az úgynevezett vitális tartalékai rendelkezésre állnak, ezek kimerülése esetén a szabadgyökök roncsolják és elpusztítják a sejteket.
A sejtek az őket ért kedvezőtlen környezeti hatásokra, amennyiben már azokat nem képesek kompenzálni, vagy sejthalállal (necrozis) vagy degenerált utódsejt (daganat) létrehozásával reagálnak, sejt típustól függően.
A biorezonanciás készülékekkel (különböző elektromágneses hullámokkal) egyrészt a sejtek kommunikációját lehet helyreállítani, másrészt a szervezet folyadék terein keresztül, a hajszálerek működését élénkíteni és ezzel a sejtek anyagcseréjét javítani.

Biorezonancia 1. rész – Savasodás, sejthalál, daganat.