A cikksorozat első két részében foglalkoztunk az öngyógyítás alap kérdéseivel, amely arról szólt, hogy miért fontos, az elhatározás, hogy gyógyulni akarunk. Mit kell tenni ahhoz, hogy a gyógyulás alapfeltételeit biztosítsuk, azaz a nyugalmat és a csökkentett terhelést a szervezet számára. Szó esett arról, hogy a táplálkozás, azaz a szervezetbe bevitt anyagok orvosságként is működhetnek de méregként is.
Ebben a részben néhány alapvető információval szolgálok a kedves olvasónak, a légzésről, mellyel szintén elengedhetetlen foglalkozni, az öngyógyítás és egyáltalán az egészség megőrzés kapcsán.

Levegő és a légzés:
A levegő mint szükséges lételem, ahogy azt mindenki tudja, a földi élet alapja. Oxigén nélkül nem működnek a sejtjeink és így a szervezetünk sem.
Az ember több milliárd élő sejtből épül fel, mely sejtek az oxigén (O2) segítségével nyernek energiát az úgynevezett terminális oxidáció által. Az O2 felhasználás végterméke a széndioxid CO2, mely energetikai szempontból is szintén nagyon jelentős molekula.
A széndioxid kiürülése a szervezetből létfontosságú, így a levegőhöz mint alapvető szükséglethez, nem elsősorban mint levegő kell viszonyulnunk (természetesen minél tisztább és frissebb levegőt lélegzünk be, minél kevesebb szennyezőanyagot tartalmaz, annál jobb) hanem a légzésünkre, mint alapvető fontosságú folyamatra, kell koncentrálni, mely biztosítja a szervezet megfelelő gázcseréjét.

A helyes légzést nagyon kevés helyen tanítják, pedig már óvodás korban kellene foglalkozni vele. Rengeteg betegség megelőzhető lenne a helyes légzéssel, például az egyre gyakoribb előfordulású és már gyermekkorban kialakuló, asztma, a manapság egyre “divatosabb” pánik betegség, de a legtöbb betegség kialakulásának fontos tényezője lehet a helytelen légzés, a nem megfelelő gázcsere. Azt gondolnánk a légzés egy spontán folyamat és nem kell foglalkoznunk vele, de ez koránt sem igaz.

Az igaz, hogy a légzés reflexe, feltétlen reflex, tehát bár akaratlagosan szabályozható de nem szűntethető meg és akaratunktól függően is végbemegy. Az is igaz, hogy a légzés technikája, pláne ha egy rossz beidegződés, szokás, rögzült érzelmi állapot miatt meghibásodik, az sok betegség alapjait teremtheti meg.
A szervezet savasodásának is az egyik alapját képezheti például, mert a szén-dioxid (CO2) kémiai szempontból savképző anyagnak tekinthető, vizes közegben a vízmolekulákkal reakcióba lépve szénsavat hoz létre. Így a széndioxid felhalmozódás a szervezet savasodását eredményezheti, de ugyanakkor a túl gyors légzéssel ennek ellenkezőjét is könnyen elérhetjük és akkor a CO2 túlzott “kiszellőztetésével” az ellenkező folyamat jön létre, ami élettanilag szintén problémákat eredményez.

A jó légzés, mindig orron keresztül történik (mind a be mind pedig a kilégzés) itt már sok ember hibázik, mert erre nem figyel. Az orr szűri a belélegzett levegőt, nedvesíti és felmelegíti azt és ami szintén nagyon fontos, hogy a belélegzett levegő illatából fontos információkhoz jut a szervezet a környezetével kapcsolatban, tehát a jó alkalmazkodás alapfeltétele is. A szaglás az egyik fő érzékelésünk, mely az 5 alapérzékeléshez tartozik, így energetikailag is rendkívül fontos.

Az emberi tüdő térfogata 4-5 liter között van, de általában nyugalmi helyzetben csak 0,5 liter levegőt szívunk be egy légzéssel. De még erőltetett kilégzés esetén is marad vissza levegő a tüdőben, így a „teljes” kilégzés szinte sosem a tüdő teljes ürítését jelenti.
A légzésünk nagyon sok mindenre hat, üteme, mélysége, a beszívott és kifújt levegő mennyisége egyaránt hatással van a szervezetre.
Gondoljunk csak egy önkéntelen, nagyobb sóhajtásra, milyen megkönnyebbülést érezhetünk utána.
A kilégzés paraszimpatikus hatást fokoz, tehát a kilégzés alkalmával lazulnak az izmaink. Izmok nem csak a vázizmainkat alkotják, hanem a belső szerveiket is, máj, lép, vese, belek stb.
Egyszóval a helyes légzés, gyógyító hatása nem nélkülözhető egyetlen öngyógyító számára sem. A jóga, thai chi, chi-kung és egyéb keleti mozgáskultúrák nagyon sokat segíthetnek a helyes légzés gyakorlásában és elsajátításában.

A különböző sport tevékenység is pozitívan hatnak a légzésünk hatékonyságára. Egy fokozott igénybevételnél a szervezet emeli a légzés számot, majd a hatékonyabb gázcsere érdekében a ki és belélegzett levegő mennyiségét is, ezzel átmozgatja a tüdőt, regenerációját fokozza, teljesítményét növeli, ami a nyugalmi helyzetben egy kiegyensúlyozottabb és tisztább légzést eredményez. A mozgás és a fokozottabb megterhelés (ésszerű határok között) a szívre is hasonló hatást gyakorol, így a gázcsere hatékonysága javul, a méreg anyagok fokozottabban ürülnek és nem utolsó sorban, a megváltozott idegrendszeri tevékenység a felgyülemlett „lelki mérgeket” is üríti, a stresszt oldja.

A levegővel olyan alapvető energia áramlik a szervezetben, melynek jelenléte nélkül nem létezne az élet.
Ahogy korábban írtam, a helyes légzés orron keresztül történik. Nyugalmi helyzetben a légzés hangtalan, tehát törekedni kell arra, hogy olyan erővel lélegezzünk be és ki, hogy a légzésnek ne legyen hangja. A fokozott nyomás, azaz erőteljesebb ki és belégzés akaratlagos hatást jelez, tehát azt, hogy a spontán légzésünket „erőltetjük”, így a gázcsere mértékét, valamely oldalon befolyásoljuk.

A fokozott légzés mintegy “kiszellőzteti” a szén-dioxidot a szervezetből. Ennek számos kóros következménye van, ez az úgynevezett hiperventilláció jelensége, melynek következtében:
Respiratorikus alkalózis jönhet létre, ami azt jelenti, hogy a vér pH értéke lúgos irányba változik meg, azaz pH-ja 7 fölötti lesz. A vérnek szigorúan szabályozott pH értéke van, ettől sem savas, sem lúgos irányba nem térhet el. Az artériás vérnél a pH 7,35-7,45 közt mozog, a vénás vér pH-ja ennél valamivel alacsonyabb.
Ha az artériás szén-dioxid szint csökken, ettől az agyban érösszehúzódás alakul ki, melynek agyi oxigénhiány és annak tünetei a következménye.
A sejtekből hidrogénion lép ki, a szervezet kompenzációs folyamatai során, ez fokozott kalciumion kötést eredményez, végső soron csökken a szabad kalciumion-koncentráció a szervezetben, hypocalcaemia alakul ki, ami a normálisnál kevesebb kalciumot jelent a szervezetben.
A hypocalcaemia következménye pedig a Tetániás roham lehet, amely az izmok görcsét jelenti.

Az izmok nem csak a vázizomzatban kezdenek el görcsössé válni, hanem a szervek simaizmai, sőt az érfalban lévő izmok is tartós összehúzódásba kerülnek, ami a vérellátásból eredő további problémákat eredményezheti.
Tehát a légzésnek nyugalmi helyzetben, mindenképp orron keresztül, nyugodt ütemben, lehetőleg hangtalanul, automatikus (normális) ütemben kellene folynia. Ezt jól lehet gyakorolni, különböző relaxációs és légzés technikákkal.
Erre egy egyszerű módszer a 2/3 as szabály. Azaz ha a belégzés két egységnyi idő alatt történik a kilégzésnek 3 egységnyi idő alatt kell megtörténni.
Ha mondjuk 4 másodpercig tart a belégzés, a kilégzés tartson 6 másodpercig. A belégzés és kilégzés folyamatos legyen, tehát nem kell szünetet tartani a kilégzés előtt vagy után.
Ha ezt már megy, akkor lehet nyújtani a belégzés idejét és a kilégzés idejét is arányosan. Egy idő után olyan folyamatosságot lehet elérni, hogy a légzés folyamatos áramlásban lesz.
Ezt gyakorolva, egy idő után érezzük, hogy minél lassabb és folyamatosabb a légzés, annál jobban érezzük annak közvetlen nyugtató hatását a szívre is, ami egy új dolog, a relaxáció alapjait fogja majd képezni.

A nyugalmi helyzetben gyakorolt légzés következtében (minden nap érdemes erre legalább 15-20 percet szánni, kezdetben este, majd ezt napi többszöri 5-10 perces gyakorlással is kiegészíteni) 20-30 alkalom után egy fantasztikus élményt kezd el kialakulni, nevezetesen, elkezdünk kommunikálni a saját szívünkkel, mely jó alapja lehet a test tudat fejlesztésének, mely szintén az öngyógyítás alapjait képzi.
Ez azt jelenti, hogy fokozottabban érezhetjük a szívünk dobogását, le tudjuk azt nyugtatni és a légzés mozgása által, szinte simogatni lehet a szívet, ez egy olyan mély ellazulást képes kiváltani, mely hihetetlen energiák felszabadítását eredményezi.
A légzés összpontosításával, javítjuk a szervezet gázcseréjét, nyugtatólag hat a testre és elmére, segít az élethelyzeteink megoldásban, mert koncentráltabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk általa, megkönnyíti a stressz kezelést, mert egy begyakorolt légzéstechnikával, bármikor le tudjuk nyugtatni magunkat.
A légzés helyes üteme, ritmusa, mértéke és minősége a szerveink működését harmonizálja, segít a görcsoldásban, a fájdalom csillapításban, a belső koncentrálásban.
Ezért egy öngyógyító ember számára elengedhetetlen, hogy foglalkozzon a légzésével, tanulmányozza a légzés technikákat és gyakorolja azt, ezzel a gyógyulásának alapjait megteremtve.
Jó gyakorlást és kellemes élményt kívánok.

J.Kriszto

előző rész itt olvasható:
http://mentalfitnessguru.hu/eletmod/egeszseg/az-ongyogyitas-muveszete-2-resz/