Gyakori probléma a nem megfelelő emésztés, savas érzés a nyelőcsőben, gyomorégés és esetlegesen rosszabb esetben gyomorfájdalmak, melyek jelentkezhetnek étkezés után, lefekvés után vagy emésztés közben de akár éhgyomorra is. Mi áll ezen tünetek hátterében, hogyan kezeli a problémát a nyugati orvoslás és milyen kezelést alkalmaz az alternatív gyógyászat? Ezt a témát szeretném körbejárni a következő cikksorozatban.

Az emésztési és emésztő rendszeri problémák, napjaink civilizációs betegségei közül, a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. Oka a modern civilizációs életmód, a stressz, az egészségkárosító anyagok, a nem megfelelő étkezés és a sokszor helytelenül és fölöslegesen alkalmazott gyógyszerek.

Egy kis anatómia

A szervezetben minden mindennel összefügg, ezért mikor anatómiai szempontból megkülönböztetünk egy szervrendszert, jelen esetben az emésztés szervrendszerét, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy szervrendszer nem csak egy, hanem több és komplex funkciót lát el és hatással van az egész szervezet működésére ahogyan a minden szervrendszer hatással van egymásra is.
Az emésztő rendszer a szájjal kezdődik, mely a táplálék felvételére, aprítására, előemésztésére és az ízek alapján a táplálék azonosítására szolgál. A táplálék íze rengeteg hasznos információval szolgál a szervezet számára és alapját fogja képezni az emésztési folyamatnak, de egyáltalán az egész szervezet energetikai folyamatainak.
Ezért mikor a táplálkozásról azaz az energia felvevő rendszerünkről beszélünk, elengedhetetlen kiemelni a szájüreget és részeinek fontosságát.
Az épp fogazat, a higiénikus és egészséges szájüreg, épp nyálkahártya és jól működő ízlelőbimbók a táplálkozás és az emésztőrendszer egészsége szempontjából rendkívül fontos.
A szájüregből a garaton keresztül a nyelőcsőbe érkezik a táplálék, melyből a gyomorszájon (cardia ventriculi) át a gyomorba jut.
A gyomor egy tömlő alakú szerv, mely alsó része felé szűkül és az ember jobb oldala felé fordul.
A gyomor másik (alsó) végén a gyomorkapu (pylorus) zárja a gyomrot. A gyomorkapun át tud az emésztett táplálék a patkóbélbe jutni, ezt a bélszakaszt szokták még nyombél néven is emlegetni. 

A patkóbél a vékonybél rendszer első része, mely az éhbéllel majd a csípőbéllel folytatódik és kapcsolódik a vastagbél rendszerhez. A vékonybél utolsó szakasza, a csípőbél (ileum) kapcsolódik a vastagbél első szakaszához, mely a kapcsolódás után a bél, fölfelé indul a test jobb oldalán majd a máj alatt balra fordul és végül a bal oldalon lefelé halad ezután a vastagbél szigmabél része következik, majd a végbélbe végződik.
A vékonybél és vastagbél találkozásánál (ahol a bélszakasz fölfelé fordul) található a vakbél és ennek végén a féregnyúlvány. Ez egy elcsökevényesedett bélszakasz, mely a vastagbél haladásával ellentétesen, lefelé található. A féregnyúlvány gyulladását szokták, népiesen és tévesen vakbélgyulladásnak nevezni.

Egy csipetnyi élettan

A nyelőcsövet, a gyomor és a belek belső felszínét speciális szövetek borítják, melyek szakaszonként eltérőek.
A nyelőcső szerepe, hogy a nyállal elkevert és aprított táplálékot (vagy folyadékot) a gyomorba jutassa, mely a lenyeléstől számított 6-8 másodpercen belül el is éri a gyomrot. Az összerágott táplálék, úgynevezett emésztő nyállal keveredik és az így nedvesített falat könnyebben lejut a gyomorba. A nyálban található alfa amiláz enzim, már ekkor megkezdi a szénhidrátok bontását.
A nyelőcső a gyomorszájban végződik. A gyomorszáj egy gyűrű alakú izom, mely a nyelési reflex hatására megnyílik és átengedi a falatot a gyomorba.
A gyomorba jutott táplálék elkezdi ingerelni a gyomor falában lévő sejteket, melyek az inger hatására elkezdik kiválasztani a sósavat.
A mechanikai inger nem csak a savtermelést de a gyomor belső felszínét borító nyálka termelését is fokozza, hogy védje a gyomor falát a képződő savval szemben.
A gyomorsav termelő sejtek, úgynevezett fundusmirigyeket alkotnak, melyek nem csak a sósavat de a pepszin nevű enzimet is termelik. A pepszin egy elő anyag formájában termelődik a sejtekben és azután a gyomorba kerülve, a megfelelő 5 ph értéken aktiválódik és kezdi el hatását kifejteni. A pepszin a legfontosabb fehérje bontó enzim, e nélkül a fehérjék nem emésztődnek meg. A pepszin 1,8 – 3,5 ph értéken tud a legjobb hatásfokkal működni, egyébként ez a ph érték a megfelelő a gyomor számára, tehát a gyomor egészséges körülmények között, erősen savas kémhatású.

A gyomorban lévő táplálék, elsősorban a húsok, a gyomor alsó felében található pylorusmirigyeket is ingerlik, melyek egy gasztrin nevű hormont termelnek. A gasztrin a vérbe ömlik és a véráram útján hormonálisan is ingerli a fundusmirigyeket, tehát fokozza a sav és a pepszin termelését.
Érdekességként említem meg, hogy a fundusmnirigyek, egy úgynevezett mucoproteid nevű vegyületet is termelnek, a savtermeléssel szoros összefüggésben, mely a B12 vitamin felszívódásához szükséges.
A gyomornedvben kimozin enzim is megtalálható, mely a tej megalvasztását idézi elő, így a tej emésztését segíti.
A gyomornedvet 95% ban víz alkotja, a fennmaradó rész a sósav, nyál és különböző enzimek.
A gyomor erősen savas közege, egyrészt a bekerülő baktériumok és egyéb kórokozók semlegesítésében játszik fontos szerepet, másrészt a táplálék emésztésében, melyhez az enzimek megfelelő működése is szükséges, amelyek csak ebben a savas közegben képesek megfelelően ellátni a feladatukat.
A gyomor alsó részén, az úgynevezett gyomorkapu (pylorus) található, mely szintén egy izomgyűrű és elzárja a gyomrot a vékonybéltől.
A gyomor saját idegrendszerrel rendelkezik (enteralis idegrendszer) mely a gyomor mozgását és a gyomornedv termelését is irányítja.
A pylorus gyűrű (gyomorkapu) a patkóbélbe engedi át a gyomor tartalmát, amely egy 20-30 cm hosszú, patkó alakú bélrész, a hasüreg jobb oldalán található.
A patkóbélben az emésztés tovább folytatódik, a gyomorból kikerült savas tartalom a máj és a hasnyálmirigy valamint a patkóbél saját váladékaival keveredik.
A májból, illetve a májhoz tartozó epehólyagból epe, a hasnyálmirigyből pedig hasnyál (pancreasnedv) kerül a patkóbélbe, melyben amilaz, lipáz, tripszin, kimotripszin enzimek vannak, ezek a szénhidrátok, zsírok és fehérjék emésztését segítik elő. Az epehólyagból származó epe, pedig elsődlegesen a zsírok darabolását segíti, mely szintén az emésztés része.
A hasnyál és az epe is lúgos kémhatású, 7,1-8,5 ph érték körül mozog, ezért a patkóbélben a gyomor savas tartalma semlegessé kémhatásúvá válik.

Itt álljunk is meg és gondolkozzunk

A gyomorban szükséges a savas közeg, mert a sav bontja a táplálékot, fertőtlenít és csak ebben a közegben aktiválódnak a gyomor, emésztő enzimei. A patkóbélben (nyombél) a kémhatásnak semlegessé kell válnia, hogy a sav ne roncsolja a beleket, illetve, hogy a többi emésztő enzim tudja folytatni az emésztést, melyek savas közegben nem működnek. A patkóbélben termelődik a kolecisztokinin (CCK) hormon, mely nem a bélbe, hanem a vérkeringésbe jut és így szabályozza a gyomor savtermelését és az epe kiválasztását.
Tehát a gyomorban a savas közeg jó. A gyomorból kijutva a táplálék semleges kémhatású lesz, mely egyrészt a hasnyál és az epe lúgos hatása, másrészt patkóbél hormonális válasza miatt következik be, amely így az epe és a gyomorsav képződésre is hatással van.
Tehát egy nagyon jól működő és kitalált rendszerrel van dolgunk ismét. Az anyatermészet csodálatos.

Elfogyasszuk a táplálékot, a szájban eldől, hogy lenyeljük vagy sem (az íz alapján) illetve szerveink felkészülnek az emésztésre, a gyomorban fertőtlenítjük és szétszedjük, a patkóbélben rendezzük a savasság problémáját és elkezdődhet a felszívódás.

Mi baj történhet?

Az emésztőrendszeri megbetegedések egy hosszas téma lesz, most kifejezetten a „sav problémákkal” és ezek tüneteivel és következményeivel foglalkozunk.
A gyomor sav termelése teljesen normális, ha több termelődik mint szükséges akkor a patkóbélből jön egy visszajelzés, hogy tessék kevesebb savat termelni és ez rendszerint meg is történik, kivéve ha valami más inger ezt felül nem írja.
A gyomor védekezik a sav ellen, mert nyálkát termel, hogy a nyálkával bevont gyomorfal ne tudjon sérülni a savtól. A patkóbél pedig az epe és a hasnyál segítségével semlegesíti a savat.
Ha esetleg az epe elkezd savasodni, mert a máj valami okból visszaveszi a nátriumot az epéből (mondjuk egy általános savasodás miatt), akkor rövid időre kialakulhat savasság a patkóbélben de erre a patkóbél a CCK hormonnal, a gyomor, sav termelésének visszafogásával reagál.
A probléma akkor alakulhat ki, ha a gyomor nyálka termelése vagy a gyomorfalon található nyálka nem elegendő, mert ebben az esetben a sav képes kimarni a gyomor falát. Ebből alakulnak ki a fekélyek.
A fekély lehet enyhébb, mikor a savval megmart szövet begyullad. A gyulladás egy természetes reakció, mely vérbőséggel és szövet szaporulattal, az érintett rész megvastagodásával jár.
Súlyosabb esetekben a gyomor fala kilyukadhat és ilyenkor savas gyomortartalom juthat a keringésbe  és a hasüregbe, ami fertőzéseket és további gyulladásokat okoz, ez már csak életmentő műtéttel kezelhető.
A gyomorban lévő sav bejuthat a nyelőcsőbe is a gyomorszájon keresztül, amennyiben a gyomorszáj nem tud megfelelően záródni, ez a reflux betegség.

A probléma igazi oka, mindig a gyomorszáj nem megfelelő záródása, mert végső soron itt jut ki a savas tartalom a nyelőcsőbe.
Ez általában a túlzott mennyiségű táplálék fogyasztása, a gyakori hányás, és a gyakori stressz által kiváltott gyomorgörcsök miatt alakulhat ki.
A nyelőcsőbe jutott savas tartalom kimarja a nyelőcsövet és károsítja azt, mely következtében gyulladás majd szövet károsodás jöhet létre a gyomorszáj izomzatában, mely állandósítja a sav visszakerülését.
Ez a károsodott szövet, könnyebben is fertőződik el, kevésbé képes a perisztaltikus mozgásra, kiszáradt, hegesedhet stb. 
A gyomor nyálka termelésének hiánya vagy csökkenése pedig függ az elfogyasztott táplálék típusától, függ a különböző méreganyagoktól, például az alkohol, gyógyszerek fogyasztásától, mert ezek képesek feloldani a nyálkaréteget ott ahol közvetlenül érintkeznek azzal.
A gyomorsav okozhat még problémákat a patkóbélben (nyombélben is), amennyiben túlságosan savas tartalom kerül a gyomorból a patkóbélbe és az epe és a hasnyálmirigy emésztőnedvei nem tudják azt közömbösíteni. Ilyenkor a nyombél a nyelőcsőhöz hasonlóan begyulladhat, fekélyesedhet.
Van egy baktérium fajta, a Helicobacter pylory, mely a legtöbb ember gyomrában jelen lévő baktérium (ez az egyetlen, mely elviseli ezt a közeget, a gyomorredők között él) mely a csökkent savtermelés vagy a gyomor és nyombél fal gyulladása esetén képes rontani a helyzetet. De ezen baktériumok pontos hatásairól eddig nem sikerült mindent kideríteni.

A következő részben a gyomor és gyomorsav által okozott problémákról beszélünk részletesebben, valamint az alternatív és általános kezelésről. Ismertetem a savképződés gátló gyógyszerek hatásmechanizmusát és az ebből adódó problémákat valamint a természetes módszereket.

Emésztőrendszeri problémák 3. rész – a reflux lelki okai