gondolkodás

A cikksorozat első részében az észlelés és érzékelés, a figyelem és a tanulás valamint az emlékezet volt a téma. A második részben a képzelet, kreativitás és az intelligencia. Ebben a részben a gondolkodás, motiváció és az érzelmek fogalmait szeretném röviden (de az előző részektől, picit hosszabban) ismertetni.

Gondolkodás

A gondolkodás a képzetekre és a fogalmakra épül. Olyan információ feldolgozás, amely az információk megértésén és feldolgozásán alapszik.
A képzetek a már meglévő tudattartalmak szubjektív belső képei – belső reprezentációi.
A fogalmak pedig a gondolkodás alapegységei, melyek a dolgokat különböző osztályokba sorolják a rájuk jellemző tulajdonságok alapján. A kutya szó például egy fogalom, amelyről minden emberben egyedi képzet létezik de fogalmilag ugyanazt jelenti. (szőrös, ugat, négylábú, állat stb.).
Egy fogalmat úgy hozunk létre, hogy vagy prototípusokat alkotunk róluk, általában egyéni tapasztalás által (pl. több kutyát is látunk életünkben míg kialakul a kutya fogalma) vagy a fogalom magját hozzuk létre önmagunkban, általában tanulás által (pl. az iskolában tanulunk egy őslényről).

Amikor gondolkodásról beszélünk, meg kell tehát érteni, hogy az elménkben lévő képzetek és fogalmak alapján hozzuk létre a gondolatainkat. Ebből következik, hogy a gondolkodás változásához a képzetek és fogalmak átalakítására van leginkább szükség.
Az előző részben már említettem a két alapvető gondolkodásmódot, azaz a konvergens és divergens gondolkodást, a kreativitás és az intelligencia kapcsán. Míg az intelligenciára inkább a konvergens gondolkodásmód jellemző, azaz megtanult információk alapján, egyirányú, logikus és mintafelismerő, ezzel gyors és hatékony, addig a kreativitásra a divergens, azaz szerteágazó, merész, sablonokból kitörő és lényegében újat alkotó gondolkodás, melyet a problémán túli nézőpont és a kísérletezési kedv jellemez.

Motiváció

A motiváció az elmúlt évek talán leginkább és leggyakrabban használt pszichológiai kifejezése. Rengeteg értelmezése és annál is szélesebb körű megközelítése ismert.
A motiváció egy egyszerű definíció szerint: A viselkedésre késztető belső tényezők összessége.
Ha a motivációról beszélünk, szintén három lényeges alapfogalommal kell tisztába lennünk.
Ezek pedig a drive, a szokások és az arousal.

A drive-ot egyszerűen hajtóerőnek fordíthatjuk, mely olyan belső késztetés, mely a belső szükségleteinkből alakul ki, hogy a szükséglet kielégítésére késztessen. Léteznek elsődleges driveok, melyek az alapszükségleteinkből alakulnak ki, mint pl. az éhség, szomjúság, biztonság iránti vágy, vagy a szexuális ösztön. De léteznek úgynevezett másodlagos driveok, melyek az elsődleges driveokra épülő hajtóerők, tehát azok kielégítését közvetve szolgálják. Például a pénz vagy hatalom utáni vágy, mely sokszor közvetve a biztonság utáni vágyat, vagy a szexuális ösztönök kielégítésére szolgál, esetleg mindkettő egyszerre.

A szokások olyan tanult viselkedési formák, melyeket a szükségleteink kielégítésére „fejlesztünk” ki.
Az arousal pedig az energia, mely a vegetatív fiziológiai aktivitásunkat jelenti. Egyszerűbben megfogalmazva bioenergetikai szintnek is nevezhetnénk.

A szervezet mindig egy egyensúlyi állapotra (homeosztázis) törekszik, így mikor ez az állapot valamerre elmozdul, a driveok segítségével cselekvésre ösztönöz bennünket, mely a szokások által nyilvánul meg. Amikor kielégítjük valamely szükségletünket (pl. éhség – evéssel) akkor a kibillent egyensúly helyreáll, a szükséglet kielégítését szolgáló drive pedig megszűnik (redukálódik). A driveok erőssége vagy intenzitása viszont az általános arousal szinttől függ. Az arousal szint viszont a belső egyensúlytól. Bár ez úgy tűnhet mint a saját farkába harapó kígyó, de inkább a jing és jang jusson az eszünkbe, azaz az örök körforgás, ami a harmóniát megteremti, mégpedig az áramlás, a mozgás által, mert ha a rendszer megáll, akkor szétesik.
A motiváció tehát a szükségleteink kielégítésére ösztönző tényezők összessége, mely a viselkedésünket meghatározza és cselekvésre késztet. A driveokból táplálkozik, a szokásaink által nyilvánul meg és az arousal szintünket is tükrözi valamint annak függvénye egyaránt.

Így a biológiai és mentális szükségleteink valamint az ezekből táplálkozó driveok, a szokásaink és az arousal szintünk is befolyásolja a motivációinkat.
A szokásaink a tapasztalatainkból alakulnak ki és a gondolkodásunk meghatározó tényezői. A tapasztalások, az érzékelés és észlelés alapján íródnak elménkbe, az emlékezet és figyelem segítségével.
Amikor tehát motivációról beszélünk, a szociális vagy biológiai szükségleteink kielégítését fejezzük ki különböző motívumokkal, melyeket tapasztalásaink által saját elménkben hozunk létre és hívunk életre.

A motivációs elméletek közül Maslow szükséglet piramisa és Murray motivációs rendszere a leg-

maslow
Maslow szükséglet piramisa

ismertebb. Maslow azt állítja, hogy az alapvető biológiai szükségleteink (légzés, alvás, ivás stb.) kielégítése után, a biztonság utáni vágyunk a legerősebb motiváció, majd a szeretet és másokhoz tartozás érzése, ezután pedig a megbecsülés és elismerés elérése. A motivációink következő szintje a tudás és megismerés, majd a harmónia és esztétika és végül az önmegvalósítás.
Murray szerint 27 alapvető szükséglettel rendelkezik minden ember, melyeket 6 téma köré csoportosít: ambíció, hatalom, státusz védelme, tárgyakhoz kötődés, társakkal való viszony és az információcsere.

Érzelem

Az érzelmek talán a legérdekesebb emberi tulajdonságok de kétség kívül az emberi élet legmeghatározóbb tényezői. Azt mondhatnánk, hogy az érzelmeink a valósághoz fűződő szubjektív viszonyunkat jelenítik meg.
Az emberi érzelmekről számos elmélet és felfedezés látott már napvilágot, mégis az egyik legelvontabb fogalmak közé tartozik. Megfoghatatlan, követhetetlen és összetett. Függ a tapasztalásainktól, érzékeléseinktől, gondolkodásunktól, intelligenciánktól, idegi és hormonális szabályozásunktól és még számos külső és belső tényezőtől.
Egy viszont teljes bizonyossággal állítható, az érzelmeink bennünk keletkeznek, így csak mi vagyunk képesek szabályozni, uralni és megélni azokat.
Paul Ekman a világ talán legelismertebb, érzelmeket kutató tudósa. Ekman professzor szerint 6 alapérzelemmel rendelkezik minden ember, melyek megjelenése, fiziológiás és mimikai mintázata minden embernél szinte megegyezik, éljen bármilyen kultúrába vagy tartozzon bármelyik népcsoporthoz.
A 6 alapérzelem az öröm, szomorúság, félelem, harag, undor, érdeklődés és a meglepődés. Minden további érzelem, úgynevezett kevert érzelem, mely a hat alapérzelemből jön létre valamiféle speciális koktél formájában.
Az érzelmek és a gondolatok valamint a test fiziológiás állapota, az arousal szint, a viselkedés és motivációk egy sajátos rendszerben működnek. Oda-vissza hatnak egymásra és nem lehet tudni, hogy adott esetben mi hozza létre a őket, illetve hogyan hatnak egymásra.

Hogyan hat a gondolkodás az érzelmeinkre ?

Erre a kérdésre is bonyolult lenne válaszolni, sőt talán értelmetlen is. Minden esetre több tudományos modellel is próbálták már leírni a gondolkodás és érzelmek hatását. Én most egy egyszerű modellt mutatok be ezek közül.
Amikor felmerül egy gondolat vagy megjelenik egy élethelyzet, akkor kognitív (gondolati) szinten először azt állapítjuk, meg hogy az adott helyzet (vagy gondolat) mennyire kívánatos a számunkra. Tehát megállapítjuk, hogy jó vagy rossz, előnyös vagy hátrányos stb. Ez meghatározza, hogy milyen típusú érzelem alakul ki a helyzettel kapcsolatban.

Ezután a következő szűrőt kapcsolja be az elme: Mennyi erőfeszítésre lesz szükségem, hogy ezt a helyzetet megoldjam ? – ezzel az érzelem intenzitását állítjuk be. Ezután a helyzet bizonyosságának a meghatározása következik. Valóban így van? Valóban helytálló a gondolat vagy feltételezés ? Ezzel az energiaszintünket hangoljuk az érzelem elindításához.

A következő lépés a figyelem beállítása amit a helyzetre vagy gondolatra szentelünk. Ezzel összpontosítjuk az energiáinkat. Majd meghatározzuk, hogy mennyire leszünk képesek uralni a helyzetet. Itt már fokozott a feszültség és az érzelmeink feszülnek. Ezen a ponton dől el, hogy mekkora érzelmi energia szabadul majd föl, mondhatnánk úgy is, hogy mekkora erővel pengetjük meg az érzelmi húrjainkat.
Ezután még egy értékelés fut le az elmében, nevezetesen, hogy milyen mértékben részesei a helyzetnek olyan erők, melyek embertől függetlenek. Itt dönti el a tudatalatti, hogy az érzelmeinknek milyen lesz a lefutása illetve mire irányítjuk azokat. Aztán indulhat az érzelmi lavina.

Érzelmi sémák és cselekvési szokások

Az érzelmek minden esetben egy már korábban (kis gyermekkorban) rögzült minták alapján jönnek létre, melyeket sémáknak nevezünk.  Ezek a viselkedés mintázatok, a korábbi tapasztalásaink és élethelyzeteink termékei, melyeket spontán tanulunk vagy a folyamatos megerősítések által elmélyülnek és részévé válnak a helyzetértékelési eszköztárunknak.

Ilyen viselkedési séma lehet például, hogy ha valakitől olyan visszajelzést kapunk, hogy nem tartja jónak amit tettünk, például azt mondja „nincs igazad, nem jól látod …” akkor az elutasítottság érzése jelenik meg bennünk, ezért dühösek leszünk és a dühünkön keresztül győzzük le azt a szégyenérzetet. A düh egy kevert érzelem, amely magába foglalhatja a haragot és a félelmet is.

A helyzetre használt sémánk aktivációja után, jönnek az attitüdök melyekkel az adott sémát kifejezzük. Az attitüd, olyan viselkedés forma, amivel kifejezzük az adott érzelmet az adott helyzetben. Mondjuk például kiabálni kezdünk, esetleg fenyegetőzünk vagy magunkba folytjuk az érzést és leblokkolunk, elhallgatunk, esetleg sarkon fordulunk és becsapjuk magunk mögött az ajtót.
Az emberek általában a rossz attitüdöktől, azaz a cselekvési szokásoktól szenvednek, általában ezeket nevezik meg rossz tulajdonságoknak, amitől szabadulni szeretnének. De attitüdöt elengedni nem lehet, csak lecserélni, így ha valaki egy úgynevezett rossz szokástól szeretne szabadulni, mélyebbre kell ásni és a sémáit kell felülírni, hogy a számára vagy környezete számára kellemetlen attitüdöt meg tudja változtatni.
Természetesen ezen a folyamatokat már az idegrendszer és a hormonrendszer is leköveti és az érzelemnek megfelelő állapotba állítja a szervezetet.
Düh esetén például esetben szűkülnek az erek a belsőszervekben, hogy több vér jusson az izmokba és az agyba, felgyorsul a szívverés és a légzés, fokozódik az energiafelhasználás a sejtekben ezzel nő a testhő. Kipirosodik az arc, megfeszülnek az izmok és egy sor fiziológiás folyamat indul el. Tehát az érzelmek fiziológiás szinten is megváltoztatják az embert…

Ajánlott írásaink


A jóga személyiség pszichológiája