Az első részben ismertettem a wilberi fejlődési skála szerint meghatározott, személyiség fejlődési szintek első 6 lépcsőjét, amit most szeretnék az írásom elején kicsit összegezni.

0. Differenciálatlan magzati lét. – A magzati fejlődés szakasza, a magzat teljesen egy az anyával.
1. Szenzoros – Fizikai lét. – A születéstől nagyjából a 10. hónapig tart, az érzékelés kezdete.
2. Fantazmagórikus szakasz. 10. hónaptól. – A fantáziák kialakulása, érzelmi világ kialakulása.
3. Leképező elme szakasz. – Az óvodás korszak. A gondolkodás kifejlődésének kezdete.
4. Szabály-szerep elme szakasz. – Iskolás korszak. A szabályok elfogadása és szerepekkel való beazonosulás időszaka.
5. Formális-reflektív szakasz. – A logikus gondolkodás kialakulása. A fiatal felnőtt kortól kezdődik.
Legtöbb ember ezen a szinten nem képes átlépni, mert az az egójának felülmúlását igényelné.
6. Kentaur vízió szakasza. – Az intuíciókra való összpontosítás, túljutni az egón, összekapcsolódni a valódi lényegiségünkkel.

A korábbi írásomban eddig jutottam el és most itt kicsit ragadjunk is l azaz a 6. szinten, a Kentaur víziók szintjén.
A wilberi tudatszintek lényege, hogy megfigyelve és tanulmányozva a világ eddigi nagy vallásait és hitrendszereit, a legújabb pszichológiai és kvantum fizikai felfedezéseket azaz a tudományos és materialista nézeteket, illetve azokat a megállapításokat, melyek mindebben közösek, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ember, mint a földi élet legfejlettebb élőlénye, képes tudatosan megélni az életét.
Képes arra, hogy ne csak saját életének, jelen leszületésének időszakában gondolkodjon, hanem egy tágabb és időben nagyobb intervallumban is.

Az egó szintjén az a legfontosabb, hogy a test ebben az anyagi világban, életben maradjon és a beépített ösztönei és tapasztaló képessége révén a fajfenntartását biztosítani tudja.
Ehhez az emberi elme képes, minden élete során jelentkező tapasztalatot megjegyezni és beépíteni a személyiségébe, ezzel a külvilághoz való alkalmazkodását biztosítva.
De könnyen belátható, hogy a tapasztalások mindig egyediek és nagymértékben függnek a korábbi tapasztalásoktól. Tehát minden ember egy kicsit másként látja a világot és a világlátásának eredményeképpen nyilvánul meg az életében, tehát így próbál alkalmazkodni.
A tudomány szinte kezdetektől fogva keresi a válaszokat azon kérdésekre, amit a vallások a rájuk jellemző módokon már évezredek óta tanítanak. Azaz az élet értelmére és eredetére, a világ működésének megértésére.
A vallások azt tanítják, hogy van a földi érzékelés fölött egy más dimenzió, az Isten vagy istenek birodalma, melyben egy átfogóbb és öröktől létező törvényszerűség uralkodik.

Az ember, elméje és tudásvágya következtében, különböző műszerekkel, melyeket a természet anyagaiból alkotott, bizonyos törvényszerűségek felismerésével, képes egyre pontosabban leírni a világot. De ehhez mindig át kell lépnie a gondolkodásának a határait, korszakalkotó felfedezéseket téve, melyeket aztán az adott kor lehetőségeihez mérten beépít a tudásába.
Amikor egy-egy nagy felismerés, nagy felfedezés megszületik, az ugyan támaszkodik az addigi ismeretekre de a nagysága mindig abban rejlik, hogy képes egy jelentős ugrásra és olyan információt közvetít, amely felülírja az addigi ismereteinket.
Legyen az egy zseniális művészi alkotás, vagy tudományos felfedezés, mindig valami intuíció, bevillanás, heuréka pillanat előzi meg. Ilyenkor az ember akiben ez megjelenik, összekapcsolódik valamivel, amiben ez az információ addig is létezett.

A 6. szinten a Kentaur víziónak nevezett személyiség szinten az ember képes ezen intuíciók tudatosabb megélésére és erre hagyatkozva kezdi élni az életét.

Fontos megjegyezni, hogy a személyiségi szintek a teljes személyiségünk különböző területein nem azonos mértékben fejlődnek. Lehet például, hogy valaki a Formális-reflektív szakaszában, az 5. szinten tudja kezelni a munkahelyi kapcsolatait de például a párkapcsolatában még csak a 4. szinten van, azaz a szabály-szerep elme szintjén a szülő-gyermek kapcsolatában pedig még csak a 3. szinten, tehát ezen a szinten még gondolkodásában és viselkedésében is gyermek maradt.
Az viszont szintén fontos tény, hogy ha valaki a személyiségének egy részén a gondolkodásával, tudatosságával egy magasabb szintre lép, az ösztönzőleg hat a személyiségének más szintjeire is.
Tehát nem minden területen fejlődünk egyformán és nem azonosak a fejletségi szintek egy emberen belül sem, a személyiségének minden területén.
Ha valaki eléri a 6. szintet azaz a Kentaur víziók szintjét, személyiségének valamely részében, ahol az intuíciók azaz a magasabb tudatszintekről beszivárgó információk elkezdik jelentősen megváltoztatni az életét, annak ezen tapasztalásokat még külön el kell kezdeni beépíteni a személyisége más területeire is.

Egy példával megvilágítva: Ha valaki mondjuk a baráti kapcsolataiban elkezdi megélni az elfogadás és ezzel az őszinte szeretet érzését, tehát nem próbálja megváltoztatni, kioktatni vagy érzelmileg zsarolni a barátait és önzetlenül képes segíteni őket az ezt a tapasztalást megpróbálhatja beépíteni mondjuk a családi kapcsolataiba is és ez ha nem is lesz egyszerű de könnyebben fog menni, mint ha ezt soha semmilyen kapcsolatában nem tudta volna megvalósítani korábban.
A 6. szint tehát egy magas szint, amely egy más tudati síkról közvetít információkat, az által, hogy a személyiségünk eléggé fejlett lesz ahhoz, hogy felismerje, amit az egó folyamatosan közvetít számára, az csupán a világ egyetlen aspektusa. Ha viszont az elméje és a gondolkodása elkezd tisztulni, megérti, hogy a világ ettől sokkal összetettebb és, hogy ez az összetettség nem a bonyolultságot jelenti, hanem a dolgok egymáshoz való kapcsolatát. Így az alkalmazkodásunk lényege már nem abban merül ki, hogy az egót kielégítsük, hanem abban, hogy a tudatosságunkat oly mértékben kitágítsuk, hogy a környezetünkkel és a világgal ezen a szinten harmóniába kerülő érző lényként legyünk képesek az életünk megélésére.
Ezen gondolkodás eredményeként megnyílnak olyan információk, melyek jelentős változásokat hoznak az életünkbe.

…folytatás…

A tudatosság fejlődése 3. rész